Martin cimborám Angliában él (angol), de gyakran túrázik Skandináviában. Arrafelé kedvelte meg ezeket a spéci fagyasztva szárított túrakajákat, amit a Drytech cég készít. Dumáltunk róla, majd küldött nekem is pár ízt, hogy próbáljam ki, hátha bejön.

Pár cimborámmal van egy ultrakönnyű túrafelszereléses csoportunk már egy ideje a Facebookon, ami elég szépen gyarapodik. Sokat használtuk már a felszereléseinket normál, tavasztól őszig terjedő időszakban, de ideje volt letesztelni, hogy 0 fok alatt hogy bírja az új matrac, a hálózsák és a sátor - és persze mi - a kiképzést.

Van jó pár profi és amatőr film a Camino különböző útvonalairól, számuk szerencsére évről évre egyre csak gyarapodik. Vannak köztük mára már kultikusnak számító alkotások (pl. "Az Út" Martin Sheen főszereplésével), erősen vallásosak és csak a képi világukkal elvarázsoló, emlékeket ébresztő művek. A Francia utas és a Norte filmek egy részét már én is összeszedtem itt, a blogon régebben.

Nem volt eddig példa (vagy legalábbis én még nem találkoztam vele), hogy játékfilm-sorozattal jelentkezzen valaki ebben a témában. Kissé félve kezdtem el nézni az Amazon Prime Video-n 2021 január végén megjelent "3 Caminos" című sorozatot, de "ledaráltam" két este alatt, most pedig elmesélem (amennyire lehet spoiler-mentesen) hogy nekem mik jutottak közben eszembe.

A Camino Húngaro végén átsétáltunk Viktorral Pozsonyba, ahol Cástor várt ránk. Ő egy érdekes figura, aki született kolumbiaiként alkotta meg a szlovákiai Camino útvonalat. Vele beszélgettünk.

A Camino Húngaro utolsó napjára elég korai indulást terveztünk be, mert a mai napon 3 országban összesen több, mint 35 kilométert fogunk megtenni és ez meglehetősen időigényesnek ígérkezik. Fél hétkor ezért már az úton ballagunk a magyar-szlovák határ felé Viktorral.

Mosonmagyaróvári szállásunk nagyon kellemes volt. A közeli boltból beszereztük a reggelinket, amit az udvari asztalnál fogyasztottunk el. Leszedtük a szárítóról a tiszta és száraz ruháinkat, majd visszamentünk a hídhoz, ahol tegnap lekanyarodtunk a Camino útvonaláról.

A Camino Húngaro kilencedik reggelén ismét viszonylag későn indulunk el, mert nagyjából csak 8:30-körül hagyjuk el a lébényi vendégházat. Előtte azért alaposan bereggelizunk a szálláson, ami jó volt, kényelmes és tiszta, így sikerült jól kipihenni magunkat az éjszaka.

Győrben a tervünk szerint még reggeli előtt bepótoljuk a templomlátogatást. Épp a 8 órás mise előtt érkezünk, így csak pár percünk marad a templomban. Utána a szállásra visszafelé beugrunk egy kisboltba, ahol feltankolunk a mai napra. A Győr és Lébény közti töltésen ugyanis nem lesz lehetőségünk sem étel, sem ital beszerzésére.

Ma viszonylag későn indulunk Pannonhalmáról, a közeli Écs lesz a következő állomásunk. Ide elvileg sima aszfaltút vezet, amit annyira nem szeretek, de szerencsére nincs messze a hely. Az idő tökéletes, napos de szellős, ilyenkor lehet jól leégni, ezért indulás előtt naptejezünk egyet, biztos, ami biztos.

Egész éjjel viharok voltak az országban, sok helyen özönvízszerű esővel. Itt is esett és még mindig csepereg, az előrejelzés szerint jó esélyünk van rá, hogy a mai napon bőrig ázunk majd párszor.

Reggel hétkor könnyen felébredünk, mert nem aludtunk túl jól. Helyi adottság: a templom (és a harang) közelsége sokat segít abban, hogy ne aludjunk túl sokáig és túlzottan mélyen.

A Camino Húngaro negyedik reggele egy tatai kemping pici faházában ért minket. Tartottunk tőle, hogy nem lesz zavartalan az éjszaka, mert sok fiatal gólyatáborozott a helyen, de vagy a remek füldugóimnak, vagy a fáradtságomak köszönhetően nagyon jót aludtam.

A Camino Húngaro harmadik reggelén kellemes meleg, de azért egyelőre nem túl forró időben indultunk el a szállásunkról, hogy megnézzük a tegnap kihagyott templomot és szerezzünk valami reggelit, mielőtt átsétálunk Tatára.

Reggel Zsámbékon minden simán ment, mert megszáradtak az előző este kimosott és kicentrifugált ruhák és a közeli boltban mindent be tudtam szerezni egy reggelihez. Az eső csepergett, amikor reggel hétkor a boltból ballagtam vissza a szálláshoz, de nem tűnt vészesnek, reméltem, hogy indulásig majd eláll.

A Camino Húngaro első napjának reggelén Budapesten a Clark Ádám tértől indulunk el utunkra Viktor cimborámmal. A megbeszéltek szerint a Lánchíd pesti oldalánál találkozunk, majd együtt átballagunk a hídon élvezve a reggeli Budapestet és a Dunát. Az időjárás tökéletes, szépen süt a nap. Most örülök neki, bár tudom, hogy később már nem leszek miatta ennyire boldog, mert várhatóan nagyon meleg lesz ma.

A hazai zarándokutakon többféle jelzést is láthatunk, vannak szabványos turistajelek, azaz sárga kagyló a fehér téglalapban, kerek matricák és nyilak is. 

Eljött hát ez a nap is, Viktor cimborámmal (aki régebben olvasóm volt, majd együtt mentünk a Vérkörre, ahol  összebarátkoztunk és túratársakká is váltunk) elhatároztuk, hogy az idei évben végigjárjuk a legrégebbi hazai Camino útvonalat, a Camino Húngarót.

Egy ideje fejlesztgetem a felszerelésemet, de nem akarom a súly oltárán feláldozni a kényelmet. Ezért kifejezetten keresem az olyan megoldásokat, amik könnyűek, de mégis erősek és kényelmesek ÉS az áruk sem csillagászati. A Gossamer Gear Mariposa 60 hátizsák (SPOILER!) mondhatom, hogy telitalálat.