Reggel hétkor keltem, a finnek még csendesen aludtak. Kimentem a konyhába, vittem magammal a még este a szobai asztalra kikészített reggelimmel, ami csokis gofri, banán és joghurtos gyümölcspüré kombója, vagyis csupa olyan dolog, amiket valószínűleg nem nagyon fogok enni a közeljövőben.
Tolok rá egy finom instant kávét, elmosogatok, majd aprólékosan berámolok mindent a nagy, 70 literes Osprey Aether táskámba, amit kifejezetten emiatt az út miatt vettem B.C. (Before Covid). Simán befér minden, bár mókás, hogy a kaja kábé többet tesz ki, mint az összes többi cuccom együttvéve. Ez viszont jó is, mert azt jelenti, hogy majd úgy egy hét múlva, ahogy fogy az élelmem, egyre könnyebb lesz a zsák.
A ház előtt öltözöm épp, amikor a recepciós arra jön és a nevemen szólítva köszönt. Nagyon kedves ember, megköszönöm neki szépen a vendéglátást. Búcsúzóul annyit mond a túrához: "Let everything in!" azaz "Engedj be mindent!" és a mellkasára mutat.
Aktiválom a Garmin nyomkövetőt, majd felveszek gyorsan egy rövid videót, amiben elmondom, hogy merre vagyok éppen és hogy majd hol lehet követni az utamat:
Majd irány a Touris Station, ahol a boltba beszaladva veszek még egy 24 literes szárazzsákot a túrapaplanomnak, mert tegnap még nem volt tuti, hogy kell, de reggel láttam, hogy ami nálam van, abba nem fér bele. Annak viszont mindenképpen száraznak kell maradnia, mert ha elázik, akkor akár könnyen ki is hűlhetek az éjjel. Nem gond, annyira nem vészes az ára, a túrabolt pedig nyolckor kinyitott.
A bolt nagyon jól felszerelt, van benne minden földi jó, nekem túrázónak ez egy igazi Disneyland. Felszerelést bérelni is lehet errefelé, ha az ember körtúrázik. Bemegyek a mosdóba és elámulok, hogy milyen szép ez a hely, lehet, hogy tényleg itt kellett volna megszállnom. Ha a pénz nem számítana annyira, akkor nem lenne kérdés, hogy ide fizetek be.
Az épület mögött van a túra kezdetét jelző király installáció. Készítek 1-2 felvételt róla, majd nekivágok a kalandnak. Nem tervezek ma túl sokat menni, az ilyen hosszabb távú útjaim első napjain adok a testemnek időt, hogy hozzászokjon a terheléshez. Meg nem sietek, tényleg meg szeretném élni az utat, amennyire csak lehet. Egy aluljárón átmegyek az úttest alatt ahol király szarvasos falfestések vannak és hangszórókból kellemes törzsi zene szól. Megadja a hangulatot, azt meg kell hagyni. A túloldalán egy tábla mutatja a nyári és a téli Kungsleden irányát, nekem ugye a nyárit kell követnem.
Télen kutyaszánnal vagy sível mennek az emberek, én is egy ilyen kutyaszános bulira (Fjällräven Polar) pályáztam pár éve, de sajnos nem sikerült megnyernem. Sebaj, gondoltam, akkor majd megyek nyáron gyalog! Rögtön a tábla után le is esik az állam, olyan patakot találok a sziklák közt. És ez (SPOILER!) így megy innentől folyamatosan:
Megyek-megállok-megyek-megállok, közben fotózgatok és tátom a számat. Nyitva tartom a szemem, mert azt remélem, hogy cloudberry-t is találok majd valamikor a túra során, ami egy drága és finom gyümölcs. A norvég barátaimtól kaptunk régen belőle, ők tejszínhabbal eszik.
Rengeteg gomba terem errfelé,amik ráadásul hatalmasra meg is nőnek. Kedvez nekik a mocsaras terep és az esős időjárás. Ha értenék hozzájuk, nagyjából meg is lenne a kajám, de sajnos nem ez a helyzet.
A Kungsledent piros festés jelöli, ami lehet sziklán, vagy akár egy fa köré festve, ezeket kell figyelni. Néha pallókon vezet a mocsaras részeken, néha dupla palló van (quadoknak) néha tripla (hómobiloknak) de ezeken is lehet gyalogolni. Vigyázni kell, mert némely deszka elég laza, nehogy beboruljon az ember róla.
Néha táborhelyeket találok az ösvény mellett rendes latrinákkal, tűzrakóhelyekkel, nagyon korrekten meg van minden csinálva, meg kell hagyni. 
A folyót elhagyva egy nagy tóhoz érkezem, ez is gyönyörű. Nagyon durva a csend, csak a vízcsobogást lehet hallani, amikor van, meg a szelet. Úgy a 15. kilométeremnél egy menedékházat találok a tó partján, csodaszép, bármikor ideköltöznék, ha lehetne. Sajnos nekem még ez túl közeli, úgyhogy tovább baktatok. Egy fémhíd alatt megtöltöm a kulacsomat. Sokan táboroznak itt, van víz, meg király sátorhelyek, de még csak fél öt van, és még húsz kilométert sem mentem, úgyhogy megmászom a híd túloldalán a hegyet és ballagok még egy darabig. A hegytető után a domboldalban vezet az út, figyelni kell minden lépésre a sziklás ösvényen.
A dombtetőn egy meditációs helyet találok, ez egy kis zarándokútnak a része, ami a Kungsledennel párhuzamosan halad. Jó kis hely, megállok itt egy picit, de most nem kezdek el meditálni.
A távolban meglátok egy rózsaszín(!) sátrat virítani, nem tudom levenni róla a szemem, annyira furcsa ebben a környezetben. Közelebb érve látom, hogy egy fiatal srác kajál mellette. Ismerős, ma többször elmentünk egymás mellett, mindig mosolyogva köszönt vagy biccentett. Kajás vagyok, ezért leülök egy kőre enni és pihenni. Nagyon fáradtnak érzem most magam, lehet, hogy meg kellene állni? Megnézem a jeladót és látom, hogy 19,8 kilométert mutat. Azt hiszem ennyi mára elég lesz, úgyhogy letáborozom itt. Csendes hely, szél sincs, a srác is jó fej és közel a patak.
A sátorállítás hamar megy, jó a terep hozzá. Főzök egy zacskós levest, majd lefojtom egy kis sajtkrémes zsemlével. Meghívom a szomszédomat egy teára, ő ad hozzá viszkit (ír a srác, mi más lenne nála?) majd jól elnevetgélünk. Kilenckor lefekszik, én pedig lemegyek a patakhoz vízért, de óvatosan kell, mert nagyon mocsaras a vögyben a terep. De vajon mi terem épp a mocsárban, pár méterre a sátraktól? Hát persze, hogy cloudberry! Ekkora mázlista vagyok, hogy egyből az első napon egy mocsári hamvasszeder-lelőhelyre bukkanok! Szedek is egy pohárral reggelire, jó lesz a zabkásába. Ez ám az igazi luxus.
A cloudberry, azaz a mocsári hamvasszeder érett állapotában
Pár kép vegyesen a mai napról, azt hiszem, hogy tényleg felérnek ezer szóval. Videó is jön majd hamarosan, pár naponta fogok egyet-egyet kitenni, aztán készítek majd egy hosszabb komolyabb (rendes kamerával felvett) kisfilmet a végén az egészről. Szóval a képek:
Galéria, klikk a képre!
Előző bejegyzések:
Felszerelések, kaja, utánpótlás
Következő bejegyzés:
Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel a Youtube csatornámra ide kattintva, vagy kövess Instagramon, illetve a blog Facebook oldalára (ezt itt találod) is kiteszem majd a friss napi bejegyzéseket, amikor elkészülnek.
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
A támogatók neve a túráról készülő kisfilm végén a stáblistában is megjelenik majd!
Ha tetszett, nyomd meg a gombot!
