Reggel hétkor keltem, a finnek még csendesen aludtak. Kimentem a konyhába, vittem magammal a még este a szobai asztalra kikészített reggelimmel, ami csokis gofri, banán és joghurtos gyümölcspüré kombója, vagyis csupa olyan dolog, amiket valószínűleg nem nagyon fogok enni a közeljövőben.

A vonaton ébredek szinte pontosan 5:00-kor. Furcsán világos van és teljes csend, mindenki alszik. Csodával határos módon senki sem horkolt, a vonat pedig nagyon csendesen és simán haladt végig. Egyedül arra ébredtem fel néha, amikor nagy ritkán bemondták a következő megállót, vagy amikor kicsit…

Hajnali fél ötkor már a Liszt Ferenc reptéren baktatok a csomagommal a terminál felé. A kocsimat a legolcsóbb, legtávolabbi parkolóban hagytam egy hónapra, ez 15.000ft volt, ami épp csak picit több, mintha két taxival mennék. Igaz, hogy a busz jóval olcsóbb, de szívás ilyen korán ekkora pakkal…

A csomagomat alaposan át kellett gondolnom, mert nem csak a ruháimat és az egyébként nagyon könnyű  sátramat kell cipelnem, de elég sok élelmiszert is, ami tetemes plusz súlyt jelent egy ilyen túrán.

A munkám miatt augusztus második felében tudok csak elindulni a Kungsledenre, ami még egészen jó időpontnak mondható. Elvileg szeptember 20-ig tart ott a túraszezon, utána már jön a mostohább időjárás a sarkkörön. A 440 kilométer hosszú túrát 20-30 nap alatt szokták végigjárni az emberek, így…

Még a COVID előtt volt pár tervem, de sajnos mind ment is a levesbe, ahogy kellett. Idén viszont elhatároztam, hogy ha mindet nem is, de legalább egyet megvalósítok a 2020-ban elmaradt utak közül. Ezért augusztus vége felé elindulok Svédország északi részére, a sarkkörre, Lappföldre és terveim…

Vasárnap este a Magnet Közösségi Házban megkaptam a Kardos Szent Jakab Egyesület lovagkeresztjét, főképp a blogba fektetett munkám elismeréséül. Meglepődtem, amikor szóltak, mert olyan emberek közé kerültem ezzel a díjjal, akik rengeteget tettek a zarándokokért, a Caminóért vagy más, közhasznú…