Vasárnap este a Magnet Közösségi Házban megkaptam a Kardos Szent Jakab Egyesület lovagkeresztjét, főképp a blogba fektetett munkám elismeréséül. Meglepődtem, amikor szóltak, mert olyan emberek közé kerültem ezzel a díjjal, akik rengeteget tettek a zarándokokért, a Caminóért vagy más, közhasznú tevékenységükkel érdemelték ki ezt a keresztet.
A 2021-es díjazottak
Idén például Párdy Bence barátom állt közvetlenül mellettem, aki a Tisza szeméttelenítését végezte évekig, önkéntesen, gyakorlatilag főállásban. 
Párdy Bence és én a díjátadó után
Érdekes dolog, hogy úgy ismertem meg őt, hogy éppen abban az évben, amikor elkezdte, én is gyűjtöttem a hulladékot a Tiszából a kajakommal egy hétvégén keresztül. Amikor hazajöttem, akkor derült ki, hogy van egy srác, aki pont ugyanott, pont ugyanezt csinálja, csak ő nem jön haza vasárnap...
Sárosi Ervin
Mellette Sárosi Ervin áll, aki a legismertebb hazai Szent Jakab út, a Camino Húngaro egyik létrehozója, aki rengeteg önkéntes munkát, energiát fektetett az útvonal kiépítésébe és kijelölésébe.
Szentes Ferenc és Benedek Rózsa
Utána Benedek Rózsa barátom következik a képen, aki rengeteget segített és segít a mai napig otthonából, a spanyolországi (azon belül is galiciai) Muxiából a zarándokoknak az úton, plusz a Via Mariana zarándokút egyik létrehozója, az egykori Albergue Delfín tulajdonosa (interjúmat Rózsával itt találod).
Szél Klára üzenetét jóbarátja olvassa fel
Szél Klára sajnos személyesen nem lehetett jelen, mert ő most is Spanyolországban dolgozik a Hospital de Órbigóban található egyházi zarándokszálláson, mint zarándokfogadó, helyette egyik barátja vette át a díjat.
Nényei Zita Tomásról beszél
Az életműdíjat a spanyol Tomás Martinez kapta, aki túlzás nélkül állítható, hogy a legismertebb élő templomos lovag a világon. Személye egy igazán üde színfolt a Caminón. Manjarinban üzemeltet egy saját építésű, meglehetősen sajátos alberguét. Legtöbben az előtte látható távolságjelző táblákról ismerik fel a helyet.
Tomás zarándokszállása
Róla távollétében Nényei Zita beszélt, aki 1996-ban járta először a Francia utat (Zita itt mesél erről az útjáról). Tomás valóban úgy él ott, mint egy lovag, eddigi élete során mindent a zarándokokért tett és mindent, amit kapott vagy szerzett, azt nekik adott. Sajnos friss információink szerint a szállása most zárva van, mert már meglehetősen öreg és állítólag kórházba került. Reméljük jobban lesz és visszatér az Útra a nagy öreg legenda.
Ezúton is még egyszer köszönöm a díjat, megtisztelő a jelölés. Ezek a visszajelzések is mutatják, hogy volt értelme a blogba fektetett időmnek és munkámnak.
Kedvenc caminós csajokkal együtt
A képen bal oldalon Kocsis Rita, aki az Északi úton üzemeltette a COVID előtti időben az Albergue RiCát (erről itt mesélt nekem annak idején), majd Benedek Rózsa és Nényei Zita. Sajnos az előzőleg már díjazott barátom, Dukát Csilla, a Szent Jakab Baráti Kör Egyesület elnöke betegség miatt nem tudott eljönni, de itt meghallgathatjátok az ő történetét is.
A hölgyek ezzel a díjjal a "dáma" címet kapták egy kitűzővel (a fenti képen, jobb oldalon) és oklevéllel, az uraknak pedig a "lovag" megnevezést adták egy nyakukba akasztott kereszttel és egy oklevéllel a lovagrend tagjai. A kép bal oldalán látható keresztet azok a lovagok hordják, akik már mindhárom főbb zarándokúton (Santiago, Róma, Jeruzsálem) jártak ezelőtt.
Viaszpecsét az oklevélen
Ha nem akarsz lemaradni a következő érdekes tartalmakról, csatlakozz hozzám Facebook-on, iratkozz fel Youtube csatornámra vagy nézegesd a blog Instagram oldalát.
Közkedvelt túrás és caminós témák:
A Portuál Út útinaplója Lisszabontól
A Portugál Út útinaplója Portótól
Az Angol Út útinaplója Ferrolból
Tippek a hátizsákválasztáshoz (videó)
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
Ha tetszett, nyomd meg a gombot!
