A harmadik napom reggelén 6:30-kor keltem ismét teljesen magamtól, majd 1-2 perc múlva ébresztett volna a telefonom. Alaposan kialudtam magam, nagyjából összesen 9(!) órát sikerült és a remek fűtés miatt nem is fáztam, minden rendben volt.

Reggel nem tökölök a kajával, pakolok és inkább megyek, még korán van nekem ilyenkor enni. Az idő hideg, felhős, de legalább nem esik. Azért inkább gyakorlom a sátor külső ponyvája alatti pakolást, hogy ne élesben kelljen majd először csinálnom, de szerencsére elég simán megy. Nagyon ki van találva ez a menedék.

Megindulok szépen, nincs nagy forgalom, az emberek még csak most ébredeznek az itt-ott felvert sátraikban. Hűvös van, zord a táj és felhős az ég, nagyon tetszik. Pallókon ballagok, bambulok a lábam elé, ám egyszer csak egy domb mögül kilép elém egy rénszarvasbika!

Nagyjából 30 méterre lehet, de mire előkapom a gépemet eltűnik a domb mögött és elsétál. A 3. napon sikerült rénszarvast látni, első nap ettem cloudberry-t, úgyhogy már csak a sarki fény maradt a látnivalók listáján. Egy kisebb hegyre mászok fel, nem egyszerű, mert elég sziklás a terep. A vízmosásokon átkelés is macerás kicsit, de kezdek belejönni, olyan sok van belőlük errefelé.A domb tetején aztán újabb rénszarvascsaládba botlok, őket már sikerül lefotózni, mert nincsenek annyira messze. Mellettük pár száz méterrel meglátom a Tjäktjä menedékházat, arra veszem hát az irányt.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A pár száz méter elég jelentős kitérő ugyan, de megéri, mert meleg helyen főzhetek magamnak és van WC is. Pottyantós ugyebár, de nagyon kultúrált. Itt 40 koronát kell csengetnem tagként (60 lenne amúgy), hogy nappal bemehessek melegedni és főzni. Ezért az 1.500 forintnak megfelelő összegért cserébe 11:00-15:00 óra közt használhatom a konyhát és a szárító szobát. Megéri, mert eddig fel sem tűnt, mennyire át voltam fagyva, csak amikor beléptem a melegre. Ettem egy gyümölcslevest, 2 szendvicset meg egy kávét, majd elmentem WC-re. Úgy egy bő órát voltam itt (mármint a menedékházban, nem a latrinán). Ide mindent helikopter hoz nyáron (télen a kutya- vagy a motorosszán is opció), például a fűtéshez használt tűzifát is, hiszen errefelé a sarkkörön egyaltalán nincsenek fák.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A szeméttel is ez a fő probléma: az újrahasznosíthatót elteszik, majd télen szánnal elviszik, de komposztálni például nem tudnak, így az ételmaradékot és papírt eltüzelik. Emiatt alap, hogy mindenki elviszi a szemetét magával, nekem is gyűlik már egy önzáró tasakban a csokipapír meg a kajás csomagolás. Ezért okosság csak valóban papír csomagolású dolgokat hozni ide (teafilter, zabkása stb.) mert azok eltüzelhetők, így nem kell hozni-vinni. Kicsit zajos a hely, mert megy a dízelgenerátor. A host elmeséli, hogy sajnos a zordabb időjárás miatt a napelemek nem működtek, így kénytelenek így tölteni az akksikat. Nem sok dolgot használnak róla, de a rádió meg a kártyaolvasó árammal megy.

Megindulok fél kettő körül, hegyek közti kanyonban folytatódik az út, ahol egy köves mezőre jutok. Itt a sziklákon kell egyensúlyozni, némelyiken ott a piros jel, aztán oldd meg, ahogy sikerül. Később a pallóknak már kifejezetten örülök. Emiatt nem lehet itt napi 30-40 kilométert menni, ami a normál napi adagom, mert trükkös a terep és nehéz a zsák. A végén egy kis hegymászás jön, aminek a tetején pici menedékházat találok.

Elered az eső, szóval belépek, és felveszem az esőruhát. Nagy mákom van ezzel, nem az esőn kell variálni. A ház picike, ketten vannak benne, épp főznek a kis gázfőzőn. A sarokban kis tűzifa és egy pici vaskályha van vész esetére. Elindulok lefelé a túloldalon, de esőben még annyira sem vicces a köves sár, csúszik, mint a franc, ezért észnél kell lenni nagyon.
Lent viszont egy gyönyörű kanyon vár, benne folyó kanyarog, elvileg vagy 3 nap lesz végigmenni rajta. Nem volt a kedvenc szakaszom ez a ma délutáni, mert esőben ez a sziklás móka nem az igazi, de megoldottam és így utólag nem tűnik olyan vészesnek. Közben háromszor botlottam rénszarvasokba, elég lazán nyomulnak errefelé, nem félnek az embertől. Olyan fél hat felé eszembe jut, hogy milyen jó lenne egy újabb menedékház, beugranék a szárítóba megint. Erre a következő domb után kibukkan a Sälka menedék!
Akkor ezt is kipróbálom! Becsengetek 250 koronát a sátorhelyért, cserébe pedig használhatom amit a lakók is. Nem olcsó buli, kb. 8.500ft, de most úgy érzem, hogy nagyon megéri. Felállítom a sátrat (egész gyorsan megy már) bepakolok alá, majd a kajazsákkal és a vizes cuccokkal a konyhába megyek.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Itt a svédek kajálnak az egyik asztalnál, a másiknál 2 német csaj meg én eszünk. Sok sátor van kint, az emberek tehát befizették a sátorhely árát, de mégsem jönnek ide. Fura.

Jól bevacsorázom: nyomok egy levest, főételt, egy csokit meg egy jó forró teát. A végén megtöltöm a fűtéses kulacsomat, így ismét nem kell majd a sátornál a saját gázommal vizet forralni. Így kellemesen átmelegedve és jóllakottan pakolászom el a főzős szettemet és csomagolom el a kajámat.Persze ezután lementem a patakhoz és vittem egy vödör vizet a konyhai közösbe, hiszen én is azt használtam és itt ezek a szabályok érvényesek. Azaz hiába fizetsz, nem is keveset, itt mindenki ki kell, hogy vegye a részét a munkából: hozni kell vizet, ha elfogy, takarítani, kivinni a mosogatóvizet a kijelölt tárolóhelyre stb. 

A sátorba már jóllakottan térek nyugovóra száraz ruhákkal és melegvizes palackkal.

Előző bejegyzések:

Mi a Kungsleden?

Felszerelések, kaja, utánpótlás

Az utazás megszervezése

Az utazás

Első nap

Következő bejegyzés:

Útinapló - negyedik nap

Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:

Ha tetszett, nyomd meg a gombot!