A Sälka nevű menedékház mellett ébredtem a király kis sátramban. Az első gondolatom az volt, hogy milyen hálás vagyok Kornélnak, hogy egy ilyen király túrapaplant készített nekem. Egy rossz van benne: nehéz kiszállni belőle a hidegbe, ezzel még kezdenie kellene valamit...

A harmadik napom reggelén 6:30-kor keltem ismét teljesen magamtól, majd 1-2 perc múlva ébresztett volna a telefonom. Alaposan kialudtam magam, nagyjából összesen 9(!) órát sikerült és a remek fűtés miatt nem is fáztam, minden rendben volt.

A reggel hatos kelésből végül csak nyolcas lett, mert úgy döntöttem, hogy indulás előtt inkább kipihenem magam rendesen. Itt úgyis világos van nagyjából este tízig, így majdnem mindegy, hogy mikor indulok.

Reggel hétkor keltem, a finnek még csendesen aludtak. Kimentem a konyhába, vittem magammal a még este a szobai asztalra kikészített reggelimmel, ami csokis gofri, banán és joghurtos gyümölcspüré kombója, vagyis csupa olyan dolog, amiket valószínűleg nem nagyon fogok enni a közeljövőben.

Hajnali fél ötkor már a Liszt Ferenc reptéren baktatok a csomagommal a terminál felé. A kocsimat a legolcsóbb, legtávolabbi parkolóban hagytam egy hónapra, ez 15.000ft volt, ami épp csak picit több, mintha két taxival mennék. Igaz, hogy a busz jóval olcsóbb, de szívás ilyen korán ekkora pakkal…