Reggel 7:30-kor indul a busz, de nem teljesen tiszta az, hogy honnan. A házigazdám szerint a bolt elől, ahol (elvileg) van kirakva egy menetrend is. Na, azt nem találtam sehol, sem a másik két srác, akik szintén elindulnak ma reggel haza Stockholmon keresztül.

Osztódunk hát, az egyik srác kiment az út mellé, a másik a bolt parkolójában maradt, én pedig a bolt bejáratánál várok, nehogy elmenjen a járatunk amiatt, hogy senki nem vár rá a megfelelő helyen, amit ugye nem tudunk hogy pontosan hol van.

Itt nagyjából minden buszon van már USB aljzat, ezen a kicsin is

Végül hozzám érkezik meg a pici Merci busz, a srácok pedig ballagnak vissza amíg én szólok a sofőrnek. Csak 140 korona (kábé 5.000 forint) a jegy Arjeplog-ig, ahonnan majd 14:25-kor megy tovább a következő busz Jörn-be, ahonnan az éjszakai vonat Stockholmba visz minket, legalábbis ha minden a terv szerint alakul. Bár most jóval délebbre vagyok, mint ahol kezdtem a túrát, mégis kábé 24 óra lesz visszajutni a városba.
A kisvárosban rengeteg időnk van a következő busz indulásáig, ezért bemegyünk a központba és letepeszünk egy parkba, ahol várjuk, hogy ébredezzen a városka. Amikor kinyit a központi szupermarket bemegyünk, majd a grillpultból reggelit vásárolunk magunknak egészen baráti áron, majd a parkban el is fogyasztjuk. Kellemes, de kissé hűvös napunk van, így eléggé várjuk, hogy kinyisson valami vendéglátóhely.Hamarosan már a közeli gyorsétteremben ebédelünk, dumálgatunk, amikor az ablakon kikukkantva egy fura platós autót látok leparkolni a szemközti elektromos autó töltő helyre. Leesik az állam, kiszaladok hamar és lövök pár fotót a fura szerzetről.

• 
• 
• 
• 

Road lice - Az úti tetű a gúnyneve helyi útitársam szerint, valójában hivatalosan "A traktor" újabban viccből pedig EPA traktor. Ezek a fura szerzetek maximum harminccal mehetnek, mint lassú járművek (ezért a háromszög a hátulján) de már 16 évesek vezethetik még a rendes jogsijuk megszerzése előtt.

Le van szabályozva, maximum 2 személyes lehet, platós és kell rá elakadásjelző háromszög. Lassan mennek vele a fiatalok este bandázni, a pénzesebbek egészen menő, csaknem új autókat is átalakíttatnak maguknak a szülőkkel. Az úton haladva majdnem mindenki utálja őket, főképp azért, mert lassúak és hangosak. Meg is akarták szüntetni ezt a lehetőséget, de sokan felháborodtak így maradt a kategória. Ez egy nagyon "vidéki svéd" vagy "redneck" dolog. Az, hogy az elektromos autó töltő helyre parkolt, szintén, akik ilyet vezetnek errefelé, általában nem szeretik az elektromos autókat és ezt így mutatják ki.

Csak a legfontosabbak: sós kekszes csoki, zacskós spagetti és kókuszos Lion csoki

Elköltöm a kápémet, ami megmaradt, hogy ne a kártyámról fogyjon, meg hogy majd otthon ne kelljen visszaváltani a svéd koronát. Igazából nem nagyon van rá szükség itt a Kungsledenen sem már, szinte mindenhol lehet kártyával fizetni, még a hajókon is. Egy kevéske kell csak az egyes átkeléseknél, vagy ha épp nem működik a kártyaolvasó valahol, de szerintem 1-2 év és már sehol nem fog kelleni KP.

Beszereztem egy kis fa felespoharat 65 koronáért, ilyet néztem ki még az első napon Abisko-ban magamnak, csak ott azt hiszem nagyjából 300 volt az ára. Itt azért "valamivel" olcsóbban jött ki. Persze lehet hogy a másik az kézzel faragott volt, akkor megértem, de nekem megfelel ez is.

A 14:45-ös skellefteá-i buszra 160 korona volt a jegy, vagy fél órával előbb érkezett, mint az indulási időpont. Felvette a Bussgods csomagokat, mert errefelé a buszos cég futárkodik is, aminek tökéletes értelme van.

Ugyanis a buszok mindenfelé eljutnak itt északon. Az én csomagom is otthonról ide ki még UPS-sel, majd országon belül már velük jött el a távoli Kvikkjokk-ba. Hátránya ennek, hogy itt kint csak az tud náluk csomagot feladni, akinek van helyi telefonszáma és lakcíme.

Mielőtt felszálltunk, a svéd srác keresett egy könyvet a minden buszmegállóban található könyves házikóból, ami elég viccesen nézett ki, főleg mert eléggé olyan a tároló, mint egy kutyaház, ő pedig előtte térdelt, amíg keresgélt.

Cuki kiskutya is dekkol a pályaudvaron, de sajnos elég félénk, így nem tudom megsímogatni. Azért készítek róla egy fotót, miközben gyanakodva méreget.

Öt körül ér a kényelmes busz Jörn-be, ahol német útitársam nagyon örül, mert ez a keresztneve. Vidáman fotózkodik az állomás táblájával, majd körbemegy a környéken és készít még jó pár fotót a különböző boltokról, vagy plakátokról, amiken a városnév is szerepel, hogy megmutassa majd az otthoniaknak.

Másik útitársam Hannes, a svéd srác, előkap egy szájharmónikát és bohóckodik vele kicsit az állomás peronján. Nagyon tehetséges, mint megtudom tőle valójában elég sokat zenél. Nem ebben a hangszerben a legjobb, de mégis elég szórakoztató, miközben az üres állomáson dekkolva várjuk a vonatot. Ő inkább a gitárhoz ért, azt meg kell hagyni, így nyomja:

"Csak" újabb bő 2 órát kell várnunk a vonatra, ami az éjjel eljuttat minket Stockholmba. A menetideje összesen 12 óra lesz nagyjából, ami kábé öttel kevesebb, mint amivel feljöttem északra. A jegyet Hannes tanácsára a vasúttársaság alkalmazásában vettem meg 480 koronáért (innen letöltheted iOS-ra, innen pedig Androidra), ami nagyjából 17.000 forintba fájt. Sajnos a srácok máshol ülnek (itt helyjegy van és ők előttem már megvették a sajátjukat) úgyhogy elköszönünk a peronon, és megbeszéljük, hogy ha úgy alakul, akkor később összefutunk a büfékocsiban. 

A helyemen egy srác ül az ablak mellett, egy asztalos részen. Direkt oda vettem a jegyet, hogy tudjak aludni és enni. Átadná a helyet, de kiderül, hogy van egy külön kabin a kutyával utazóknak, ami éppen üres és nem is várható, hogy lesz benne valaki, így a kalauz megengedi, hogy oda cuccoljak be. Így teljesen egyedül vagyok egy tiszta és tágas kis helyen, a lábamat is fel tudom tenni a szemközti ülőhelyre és elterpeszkedhetek a cuccaimmal az asztalon is. Így jól és kényelmesen telik az út, filmet nézek a telefonomon, még fülest sem kell használnom hozzá és kényelmesen tudok enni. Nem is megyek ki a büfékocsiba végül, 11 felé pedig elszundítok. 

Reggel 7-kor érünk be a stockholmi központi pályaudvarra, amit már egészen jól ismerek, hiszen innen indultam el északra nagyjából két hete. Irány a szokásos csomagmegőrző, amibe ismét beugrik egy időre a pakkom. Ugyanaz a bevált nagyobbacska fiók, mint a múltkor, majd a nyakamba veszem a kissé borús várost, mert van még egy-két elintéznivalóm.

110 korona a csomagmegőrző díja 24 órára, ami letelte után újra ennyi lesz, maximum 7 napig. Aztán kiürítik a fiókot, ha nem visszük el a csomagot. De így akár egy hétig is tárolhatjuk a cuccot biztonságosan ha kell.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Először is szerzek egy jó kézkrémet, mert szét vannak menve a széltől a mancsaim és eddig nem sikerült szerválni. Egy gyógyszertárban sikerül beszereznem egy jó norvég formulásat, amitől aztán érezhetően rögtön sokkal jobb lesz a helyzet. Fontos: legközelebb mindenképpen viszek magammal krémet.Pár sarokkal arrébb aztán megtámadok egy kis kávézót, aminek van kinti része és ígéretes sütik sorakoznak a pultban. Belépve választok magamnak párat, majd amikor a kávéra kerül a sor, látom, hogy csak alapok vannak kiírva, mint a presszó, meg capuccino. Szóval inkább azt mondom, hogy "An espresso with a shot of milk please" (angolul, hogy "Egy presszókávét kérek egy pici tejjel"). Mire a pultos visszakérdez, hogy "Cortado?" én pedig gondolkodás nélkül reflexből rávágom hogy "Si, porfa!" (azaz "igen, légyszi", de spanyolul), majd mikor leesik, hogy mit mondtam, elnevetem magamat. Hiába, a caminós berögződések megvannak...

Aztán irány karacsonyfadíszért Zsófi barátomnak a gödöllői Karácsonyházba. Van ugyanis ott egy tematikusan díszített olyan karácsonyfája, amin a világ minden tájáról való díszek vannak, azaz a Világ fája. Erre szoktam vinni neki 1-1 gömböt, amikor utazom és most is megbeszéltük, hogy próbálok "Svédország" vagy "Stockholm" feliratosat szerezni.

A repülőm csak este 9 után indul, így van rá bőven időm. Csak ne essen, ha lehet. Az itteni (és sok más svédországi) főutca, ami gyakran a bevásárlóutca is szokott lenni a Drottninggatan, ami "Királynő utcát" jelent, mint megtudtam.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A Kungsgatan-on (Király utca) sorban vannak a túraboltok, de ez volt a legveszélyesebb, mert bitang jó akcióban volt pár általam keresett holmi náluk. Az utca elejének páros oldalán 7(!) darab túrabolt van sorban, amiket meg kellett látogatnom. Nagy kedvencem volt az egyiknél a fából készült mackómancs alakú kilincs. Sajnos be is ruháztam egy Outdoor Research sapkába és egy Hestra kesztyűbe (mindkét márkát nagyon kedvelem), de mentségemre szóljon, hogy mindkettőt fél ár alatt sikerült megvennem, bár még nem tudom pontosan, hogy mikor fogom őket használni, mert elég hideg időre valók.

Itt a bolt:
Alewalds Outdoor & Sports
+46 8 21 90 00
https://maps.app.goo.gl/i9pU9YhyJz51wGH29

• 
• 
• 

A Királynő utca és a Jakab utca sarkán van egy churros-os (Igen, a Jakab utcán van churros, de valójában szerintem fura módon több ilyen árus van Stockholmban, mint egy spanyol városban). Nem bírtam megállni, így vettem egy nutellás churrost kis papírtölcsérben és egy nagyon extrának kinéző fánkot. Az utcasarkon így álldogáltam: egyik kezemben a fánk, másikban a churros, előttem pedig megállt keresztben egy rendőrmotoros. Én teli szájjal ettem a fánkot, amikor egy fekete Merci ment el keresztben, amiből kinézett egy pasas. Meglátott, elmosolyodott és integetett nekem. Én visszamosolyogtam és meglengettem a churrost. A mellettem és az út túloldalán állók pedig jót nevettek a látványon. Megkérdeztem két idős nőtől, akik kuncogtak, hogy ki volt a pasas. Kiderült, hogy nem más, mint a német elnök.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Picit feljebb benézek egy ajándékboltba, ahol sok kézműves terméket is  találok. Általában ezeket keresem, ha viszek haza magammal emlékbe például egy hűtőmágnest, abból is helyi gyártásút szeretek, leginkább fémet vagy fát, vagy más természetes anyagból készültet. Találok itt pár falovacskát többféle színben, meg egy kis brossúrát, amiből megtudom, hogy a kis figura nem más, mint a Dala ló, ami Svédország szimbóluma. Olyasmi, mint az USA-nak a sas.

A helyi Coop áruházban az önkiszolgáló salátás pultban olcsón jutok finom ételhez, amit aztán egy közeli parkban egy padon fogyasztok el. Sok svéd tesz így, kijönnek a napra ebédelni, nem az irodai étkezőket használja mindenki, ezért ez itt egyáltalán nem furcsa dolog.

• 
• 
• 

A városban császkálva még egy érdekes helyet találok, egy HESTRA kesztyű márkaboltot! Van itt mindenféle full extrás kesztyű, csorgatom is rendesen a nyálamat. Ami érdekes, hogy a gyár Magyarországon van, büszke vagyok rá, hogy ezeket a minőségi holmikat nálunk készítik.

Este 6:45-kor indul ki a buszom a reptérre. Előtte gondosan elrendeztem a pakkjaimat a buszállomáson: a nagy táskába beleteszem ami oda való, majd a gyorscsatokat szokás szerint összezárom kötegelőkkel, hogy ne nyíljanak ki, vagy ha valai hozzányúl az később egyből látszódjon. A kis táskába pedig megy minden elektronikai motyó, ami nálam van, plusz bekészítettem egy maszkot, kézfertőtlenítőt és az EU-s COVID oltási igazolásos papíromat. A repjegy a telómon van, az meg rendesen fel van töltve, ahogy kell, szóval elvileg azzal nem lesz gond. A jegy 239 koronába került, ami nagyjából 20 eurónak felel meg.

Egy gyors kávé még lecsúszik az állomás kis boltjában. Jó látni, hogy itt a kávéra is jelentős kedvezményeket kapnak a diákok és a nyugdíjasok.

A gép este 21:45-kor indul, ezért késő éjjel érek vele majd csak haza. A reptéri busz monitorja folyamatosan valós időben mutatja, hogy mennyi van még az útból, a hőmérője pedig 23(!) fokot jelez. Atyaég, de örültem én már ennek a felének is fent északon!

• 
• 
• 

Éjjel háromnegyed 12-kor szállunk le. Út közben a meglehetősen erős térdfájásom arra sarkallt, hogy menjek át a mögöttünk lévő üres üléssorra, ahol aztán nyújtott lábakkal kényelmesen nézegettem a letöltött filmeket a telómon. Így pedig az eredetileg mellettem ülő pár is jobban el tudott férni.

Fura érzés volt hazatérni, de azért jól is esett. Így maradt még egy küldetésem, hogy visszatérjek és befejezzem a túra déli szakaszának maradékát, remélhetőleg a következő években.

Előző bejegyzések:

Mi a Kungsleden?

Felszerelések, kaja, utánpótlás

Az utazás megszervezése

Az utazás

Első nap

Következő bejegyzés

Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:

Ha tetszett, nyomd meg a gombot!