Reggel 7:30-kor indul a busz, de nem teljesen tiszta az, hogy honnan. A házigazdám szerint a bolt elől, ahol (elvileg) van kirakva egy menetrend is. Na, azt nem találtam sehol, sem a másik két srác, akik szintén elindulnak ma reggel haza Stockholmon keresztül.

Reggel meleg vizes tusolással kezdem a napot, majd ruhaszárítás következik a király szárítószekrényben. Gyors kaja jön a konyhában (csak a szokásos zabkása) mejd összerámolok és várom a reggeli hajót.

Hatkor ébreszt a telóm a sátorban, de vagy 10-12 percig nem nagyon akaródzik kimászni a jó meleg túrapaplan alól. Reggelire most bulgurt nyomok és kávét. Nem lett a kedvencem ez a kaja, de sajnos elfogyott a zabkásám. Sebaj, délután már megint lesz bőven belőle.

Ma reggel hatkor kelek, mert a hajó a kiírt 9 óra helyett a várható nagy szél miatt 7:30-kor indul. Az idő (eddig) szép, jól aludtam, bár a térdeim és a bal bokám kicsit fájnak, de annyira szerencsére nem vészes a dolog.

Fél nyolckor kelés, majd egyből gyors pakolás, kaja a terveink szerint majd csak valahol lent lesz, ahonnan a hajó indul, nehogy véletlenül lekéssük a fuvarunkat.

A lábaim meg a gazdája is kivannak a tegnapi mászástól, ezért ma nem állítok ébresztőt, laza napot tervezek. Reggel fél nyolckor ébredek. Irány a szárító, összeszedem a tegnapi mosott ruhát, majd reggelire tolok egy szokásos zabkása-kávé kombót bent az étkezőben. A luxusnak most egy ideig vége lesz,…

Mosonmagyaróvári szállásunk nagyon kellemes volt. A közeli boltból beszereztük a reggelinket, amit az udvari asztalnál fogyasztottunk el. Leszedtük a szárítóról a tiszta és száraz ruháinkat, majd visszamentünk a hídhoz, ahol tegnap lekanyarodtunk a Camino útvonaláról.

A Camino Húngaro kilencedik reggelén ismét viszonylag későn indulunk el, mert nagyjából csak 8:30-körül hagyjuk el a lébényi vendégházat. Előtte azért alaposan bereggelizunk a szálláson, ami jó volt, kényelmes és tiszta, így sikerült jól kipihenni magunkat az éjszaka.

Egész éjjel viharok voltak az országban, sok helyen özönvízszerű esővel. Itt is esett és még mindig csepereg, az előrejelzés szerint jó esélyünk van rá, hogy a mai napon bőrig ázunk majd párszor.

Reggel hétkor könnyen felébredünk, mert nem aludtunk túl jól. Helyi adottság: a templom (és a harang) közelsége sokat segít abban, hogy ne aludjunk túl sokáig és túlzottan mélyen.

A Camino Húngaro negyedik reggele egy tatai kemping pici faházában ért minket. Tartottunk tőle, hogy nem lesz zavartalan az éjszaka, mert sok fiatal gólyatáborozott a helyen, de vagy a remek füldugóimnak, vagy a fáradtságomak köszönhetően nagyon jót aludtam.

A Camino Húngaro harmadik reggelén kellemes meleg, de azért egyelőre nem túl forró időben indultunk el a szállásunkról, hogy megnézzük a tegnap kihagyott templomot és szerezzünk valami reggelit, mielőtt átsétálunk Tatára.

Reggel Zsámbékon minden simán ment, mert megszáradtak az előző este kimosott és kicentrifugált ruhák és a közeli boltban mindent be tudtam szerezni egy reggelihez. Az eső csepergett, amikor reggel hétkor a boltból ballagtam vissza a szálláshoz, de nem tűnt vészesnek, reméltem, hogy indulásig majd…

A Camino Húngaro első napjának reggelén Budapesten a Clark Ádám tértől indulunk el utunkra Viktor cimborámmal. A megbeszéltek szerint a Lánchíd pesti oldalánál találkozunk, majd együtt átballagunk a hídon élvezve a reggeli Budapestet és a Dunát. Az időjárás tökéletes, szépen süt a nap. Most örülök…

Eljött hát ez a nap is, Viktor cimborámmal (aki régebben olvasóm volt, majd együtt mentünk a Vérkörre, ahol  összebarátkoztunk és túratársakká is váltunk) elhatároztuk, hogy az idei évben végigjárjuk a legrégebbi hazai Camino útvonalat, a Camino Húngarót.

Épp most indultam volna el a következő utamra, azonban a koronavírus közbeszólt, így ahogy illik, sajnos itthon ülök már jó ideje.Van a dolognak azért előnye is: sok dolgot be tudok fejezni, amire eddig nem volt időm és jó ilyenkor végigolvasni 1-1 régebbi utam útinaplóit. Bár ez természetesen nem…

Tizenegy van, a tizenötödik kilométeremnél járok Hospital de Brumában. Hűvös van és korán, mikor menjek sokat, ha nem most? Úgy döntök, hogy hajrá tovább, úgyhogy irány Sigüeiro!

Hatkor már felöltözve pakoltam, mert a sok ember a kis térben sajnos semmiképp nem a nyugodt alvás záloga.

Hat előtt ébredek, még bőven alszanak a szobában az emberek. Szép csendesen kiosonok a fejlámpám piros fényét használva a mosdóba, hogy ne zavarjak másokat.

Azt hiszem jól tettem, hogy privát szobába vonultam az este. Ezek a kedves "kollégák" ugyanis már fél hatkor telitüdőből "beszélgetnek", még a csukott ajtón át is hallatszik.