Azt hiszem jól tettem, hogy privát szobába vonultam az este. Ezek a kedves "kollégák" ugyanis már fél hatkor telitüdőből "beszélgetnek", még a csukott ajtón át is hallatszik.
Hétig szépen összekészülök, így, hogy nincsenek nők, az összesen 3 darab WC (férfi+női+mozgáskorlátozott) épp elegendő a csapatnak.
Gyorsan készítek egy zabkását banánnal meg egy kis csokival, majd kávé híján megiszom a bő 40 nappal ezelőtt, még a Rota Vicentina első napján talált utolsó teámat.
Út közben látom meg, hogy egy hatalmas DIA bolt van kábé 300 méterre a főút mellett, ezt tegnap a Google nem tudta. Szóval itt is akad olcsó bolt, csak tegnap nem voltam elég ügyes megtalálni.
A főút mellett ballagok, majd a Santa Maria templomnál természetesen elé vezet a jel, majd egy gyaloghídon át bevisz a házak közé.
Nyolc előtt pár perccel keresztezem az autópályát egy felüljárón, ahonnan a tegnapi második hídra mennek rá az autók.
Könnyed hegymenet után a domboldalon ballagok, nagyon szép a kilátás. Megpillantom a tegnapi első hidat is, amin majdnem átjöttem véletlenül, elég közel van.
A nap már feljött, lassan leveszem a kabátomat. Elég csalóka az időjárás ilyenkor, mert a napon már melegem van, de az árnyékos részek még kifejezetten hidegek.
Ezt elég fura leírni, de ez az igazság: fél kilenkor Casanován át érek Fenébe. Ide jutottam volna, ha tegnap eltévedek, szóval olyan 12-15 kilométert spóroltam volna nagyjából. Ma öt és felet mentem eddig és szerencsére keresnem sem kell, egyből egy kávézóba botlok.
Ilyen fain kagylós sütit kapok a Cortado mellé, amire már elég nagy szükségem volt. Nem maradok sokáig szerintem, mert még nem látom, de már hallom az ordító ex-hálótársaimat, szóval hamarosan befutnak majd.
Szerencsére tévedek, nem jönnek be a bárba, így megfejtem, hogy ha minden jól megy, akkor Betanzos lesz a mai végállomásom. Nem lesz rövid a nap, de nem bánom, mert időben vagyok. A meleg lesz az egyetlen probléma, de majd legfeljebb többet pihenek.
A kávézó előtt belefutok a két kedves olaszba tegnapról. Örömmel köszöntenek, majd elmesélik, hogy ők itt aludtak, de valami szutyok hotelben nagyon drágán, azt hiszem 35€ volt fejenként.
Egyszer csak rám ront egy nagyon fain kutya, megnyalja a kezemet és ugrándozik, nem bír magával. Egy kedves bácsika sétáltatja, velünk tart egy darabon. A fenevad nem is akar hazamenni, jönne tovább, de Santiago messze van, a kutyát meg sehogy nem akarja nekem adni az öreg, úgyhogy elbúcsúzunk egymástól.
A domboldalon egy halárus kocsi szolgál ki épp helyieket, hangosan odainvitálnak. Jó fejek, minden van a kocsiban, készítek pár felvételt.
Szép erdei útra keveredek Fene után. Itt újabb becsületkasszás kagylóárusító tábla áll, egyelőre tele kagylókkal, úgy látszik valaki itt nagyon rápörgött erre az üzletre. Nemsokára az autópálya mellé keveredek, így ballagok tovább, de most nem zavar a dolog.
Az olaszok azt mondják, hogy Betanzos nem jó, mert ott felújítás van az alberguében és csak 6 ággyal üzemelnek addig, ezt elmondták nekik is a zarándokirodában Ferrolban. Mondom nekik, hogy nem baj, legalább senki nem megy oda és egyedül leszek benne.
Háromnegyed tízkor egy Gadis áruházat találok, itt dekkolnak a hangos emberek is előtte. Bemegyek és megveszem a második reggelimet: egy nagy joghurtitalt (1€) fél kiló epret (89cent) és egy naspolyát (20cent), majd kint az árnyékban be is burkolom, hogy ne kelljen cipelni.
A kilencedik kilométeremet taposom éppen, szóval van még mára bőven. Házak közt ballagok, a főúttal párhuzamosan. Egyszer csak, a 88.8 kilométerkő után meredek lejtőre érek, ahol az út szélein hűtőtáskák sorakoznak, bennük donativo hűtött italokkal és egy kis péksütivel. Nagyon kedves ötlet, bár nekem most nincs rá szükségem, így nem élek a lehetőséggel.
Autópályahíd alatt folytatódik a lejtő, jól esik az árnyéka. Megállok egy kicsit inni alatta és megnézem a térképet. Nem nagyon akaródzik kijönni alóla, valahogy ez a nagy meleg meg a tűző nap nem az én világom, inkább a hideget kedvelem. Akkor ugyanis fel tudok öltözni, de ilyenkor a bőrömet nem tudom levenni...
A 88-as kőnél ismét alternatív utat találok egy veszélyes kerezteződés miatt, de én nem tervezek ma 1,5 kilométeres kerülőt tenni, ezért megkockáztatom az eredeti útvonalat.
Aztán ki tudja, lehet, hogy majd megbánom, mint a Portugál Úton, ahol olyan veszélyes volt az út egy ilyennél, hogy utólag inkább mentem volna plusz ötöt helyette.
Igazam lett, itt egy háromsávos út volt a veszélyes, amin gyorsan jöttek ugyan a kocsik, de belátható volt és bőven akadt köztük szünet, legalábbis a napnak ezen szakában. Simán átballagok, emiatt nem lett volna érdemes kerülnöm, bár lehet, hogy reggel, vagy a munkaidő végén más a helyzet errefelé.
A túloldalon aztán feltárul egy csodás folyóvölgy híddal, a szemközti parton Pontedeume városával. A 86,3-as kőnél elérem Cabanas határát, ami még a folyó innenső partján fekszik és már egészen külvárosszerű, de nem győz meg, hogy itt pihenjek, megyek tovább. A Camino innen lefelé vezet, nagyon tetszik ez a környék nekem.
A falu elején találok egy kis bolt-bár-lottózó kombót, amiket amúgy imádok, mert megvan a romantikájuk. Máskor ezért be is mennék rögtön, de most inkább ennél egy szebb helyre ülnék le, ha már ilyen környéken vagyok. Szerintem a túlparton vállalok majd be egy finom kávét, ha találok egy jó helyet, úgyis kábé ideje lesz a rendes napi félutas pihenőmnek.
Pontban délben érek át a hídon, ami lassan megy, mert ilyen szép itt minden, nem győzök fotózgatni:
A túlparton aztán találok egy árnyas teraszt, ahol lerúgom a csukát és pihenek egy fél órát. A térképről kiderül, hogy egy húszas van még Betanzosig, ami nem is lenne annyira gáz, de egy 1400-as szinttel(?) kezdődik egy leírás szerint ebben a dög melegben. Sebaj, maximum megállok félúton, szerencsére nem hajt a tatár.
83,159 a hegytetőn álló kő száma, addig kell bírni az első emelkedőt. Én kábé felszaladtam rajta, mert így negyvenpár nap után elég jól bírom a strapát testileg, de ez a meleg azért valamelyest megviselt.
Ha valaki itt éjszakázik a városban, annak jó lehet, mert egy gyönyörű helyen tölthet egy estét, majd (bár lehet, hogy reggel kezdésnek kissé erős ez), legalább hűvösebb időben harcolhat meg ezzel a heggyel.
Valahol azt írták, hogy 1400 a szint, de ez biztosan nem igaz, mert 25 perc alatt jöttem fel. Szerintem inkább olyan 3-400 maximum, ami 1400 alatt emelkedik, ezt inkább el tudom képzelni, szóval nem kell tőle megijedni.
Fent aztán keskeny aszfaltúton megyek erdők, páfrányok és néha házak közt, nagy csend van, csak a madarak csicseregnek, sehol egy lélek. A többi zarándok szerintem megállhatott a városban, vagy már előttem jár, de nem bánom, most nagyon jól esik az egyedüllét.
Míg pihentem a faluban, megnéztem a hazaút lehetőségeit és meglepődve tapasztaltam, hogy a Wizz kábé egy hét múlva nagyjából egy húszasért hazavisz poggyászostól, anélkül pedig még olcsóbban Portóból. A Flixbusz oda Santiagóból pedig egy tízes, a menetidő nem piskóta, vagy 5 óra, de nem gáz, mert úgyis csak este repülök. Ezek a buszok pedig elég kényelmesek szoktak lenni.
A domboldalon szakszóval élve már csaknem beköptem a gyertyát a melegtől, amikor pihenőhelyet pillantok meg ivókúttal! Megörülök, de kiderül, hogy a kút nem működik, viszont mellette a mosóhelyen folyik a jó hideg víz. Ebből inkább nem iszom, de mosakodni meg sapkát vizezni kiváló ez is.
A 80,1-es kőig erdőben megyek, majd egy utat átszelve egy golfpálya mellé érek. Jól jönne egy újabb kút, mert volt 2-3 darab az erdei útnál lévő grillezők mellett, de egyik sem működött.
Árnyas dzsungel következik, ez most nagyon jól jön, de a vizet azért nem helyettesíti. A hegytetőn aztán újabb donativós hűtőtáskák várnak, most meg is állok egy kis vízre meg egy dobozos üdítőre. Valamivel a bolti ár duplája felett dobok be a gyűjtőbe, megérdemli, aki idehozta ezt a pakkot.
Háromkor a Coido nevű falun megyek keresztül, teljes itt a csend. Itt 22 kilométernél tartok ma, de rettenetesen meleg van. Ezért szerintem Mino lesz a mai végállomásom, az is nagyjából 25 kilométer, az most egy egész jó napi adagnak tűnik.
A hegyről lefelé egy elég meredek aszfaltút vezet, de legalább árnyékot vetnek rá a mellette álló eukaliptuszok.
Hamarosan mákom van: egy árnyas pihenőhelyet találok egy kis híd tövében a patakparton. Ami a legjobb: a kút is működik, a vize iható, úgyhogy úgy döntök, hogy itt megebédelek. Lecsúszik a két főtt tojás, a tegnapi hatalmas paradicsom másik fele, egy banán és két sajtos rúd, amit még a LIDL-ben vettem. Tökély. Közben befutnak az olaszok és a hangos brigád is, de most meglepően csendesek, szerintem kifingtak a napon ők is.
Egy hatalmas autópályahíd alatt megyek át, nézem a mellettem lévő betonfalon a graffitiket. Az olasz pár előttem bandukol vagy 50 méterrel, ők sem sietnek.
Egyszer csak valami mozgásra leszek figyelmes a szemem sarkából, majd egy fura kígyószerű állat csúszik keresztül előttem az úton. Vaskos és barna színű, szerintem valami sikló lehet, de a tavalyi Nortén talált viperák óta óvatos vagyok az efféle lényekkel, nem piszkálom inkább.
Negyed öt van, átléptem Mino határát. Úgy döntöttem ennyi elég lesz mára, nem szeretnék hőgutát kapni, meg mosni is kellene, ami ebben a melegben meg is szárad hamar. Az albergue 10 percre van a folyópartnál, a vasúti híd túloldalán kell lemenni hozzá de itt már tábla is jelzi az irányát, nem lehet eltéveszteni.
Cím: Albergue de Peregrinos de Miño Rúa Marismas, 280, 15630 Miño, A Coruña, Spanyolország
Tel: +34607803569
Nagyon jó kis hely, kábé nyolcan vagyunk most a 10 fős szobában, a két olasz is ide jött. Az ára ennek is potom 6€, van konyha de itt sincs hűtő sajnos, így kell készülni. Ma tésztát fogok főzni, de előbb bemegyek a városba mert elfogyott a kápém, meg innék egy jó joghurtot.
Felsétálok a főúthoz, legalább megnézem, hogy reggel merre kell majd elhagynom a várost. Itt a Gadis szupermarket mellett van egy bankautomata úgyhogy egy helyen elintézem a shoppingot és a pénzfelvételt is. Sikerül akciós koktélrákot vennem, az apró bacon is olcsóbb most és a négysajtos tészta sem drága. Egy kis doboz oliva is beugrik a kosárba 60 centért meg egy olcsó sör. A legjobb, hogy itt végre van 3 az egyben kávé, 10 darab 2€, úgyhogy feltöltöm a készleteimet.
Fejedelmi lakomát hoztam össze két személyre 6 euróból, de ami a legjobb, hogy mindkét személy én vagyok, így NAGYON jól lakom. Két idősebb német hölgy meg csak kamillázik, mikor megkóstolják a főztömet, amit 10 perc alatt dobtam össze, amíg ők a hagymát pucolták a saját tésztájukhoz. Hiába, a rutin, meg az élet megtanítja az embert erre-arra.
Video:
Előző szakasz Következő szakasz
Ez is érdekelhet:
Csatlakozz hozzám Facebookon, Instagramon és Youtube-on is!
Úgy gondoltam, hogy június elsején megajándékozom két támogatómat. A csomagokban 1-1 spanyolországi credencial, 1-1 santiagós karácsonyfadísz, felvarró és hűtőmágnes lesz. Bár ezek csak apróságok részemről, de nagyon köszönöm mindenkinek, aki segített vagy segíteni fog május végéig. Ha esetleg Te is úgy gondolod és belefér, ide kattintva támogathatod a munkámat!
SEGÍTS, ha megteheted!
Ha szereted, amit csinálok és támogatnád az utamat, vagy meghívnál egy szállásra, szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
