A Camino Húngaro kilencedik reggelén ismét viszonylag későn indulunk el, mert nagyjából csak 8:30-körül hagyjuk el a lébényi vendégházat. Előtte azért alaposan bereggelizunk a szálláson, ami jó volt, kényelmes és tiszta, így sikerült jól kipihenni magunkat az éjszaka.
Kiballagunk a településről, nincs nagy élet az utcán ilyenkor, gondolom mert mindenki dolgozik már. A határban az utolsó házakkal szemben raklapos pihenőhelyet találunk, ami reggelizni amúgy ideális lehetne, most emiatt úgy gondolom, hogy kár, hogy mi már túl vagyunk rajta.
Egy hatalmas szalmabála mellett megyünk el, mókázunk egy kicsit vele. A falu határában az aszfaltburkolat megszűnik, innen most földúton visz minket a Camino tovább.
Néha az árnyas részeken sáros az út az elmúlt napok esői után, de nagyobb nehézség nélkül átkelünk ezeken a részeken többnyire a közepén lévő magasabb bakháton ballagva.
Nagyjából 4 kilométer után jutunk el az M1-es autópálya felüljárójához. A nap egyre melegebben süt, elvileg ma a tegnapi 30 foknál is több várható. Áldom az eszemet, hogy kulacs helyett a jó kis másfél literes termoszomat hoztam magammal, így mindig kellemes hűvös vizet ihatok a kánikulában.
Az átjáró után a bal oldalon vadalmafa áll, rajta finom érett gyümölccsel. Szedek egyet és megeszegetem. Lehet, hogy ez is úgy nőtt ide, hogy valaki eldobott egy csutkát, szóval figyelj oda, hogy ne dobj el semmilyen szemetet túrázás közben, mert nem őshonos növényeket eredményezhet, ami nem biztos, hogy jót tesz a környezetnek.
Füves területen sétálunk, ezért most is rendesen befújom magamat a kullancsok elleni szeremmel. Eddig bevált, úgy fest, hogy a szúnyogok sem szeretik és kullancsot sem gyűjtöttem be. Viktor szerint a Deet" nevű hatóanyag a titok, amit az USA hadserege is használ, de csínján kell vele bánni, mert nagyon erős. Nem rajongok a vegyszerekért, de most fújok rendesen, mert még elevenen él bennem a nemrégi kullancsos kalandom és annak utóhatásai. Lehet, hogy erről is készítek hamarosan egy anyagot.
A naptejezés már reggel a szálláson megvolt, általában amiatt csinálom így, mert így le tudom mosni a kezemről a rákerült cuccot, így nem kell ragacsos kézzel menni, vagy az ivóvizet kézmosásra pocsékolni.
A fejünkre ismét kendőt teszünk a sapka alá, nem szeretnénk sem leégni, sem napszúrást kapni. Beválik a dolog.Egyszer csak egy útjelzőkő mellett megyünk el, amit már csaknem eltakar a környező gaz. Fogom hát és kitépkedem előle, így egy darabig ismét látható lesz a jelzés.
Egy bozótosba mutat a jel, amin belül egy ösvény vezet, kicsit ezt is kikupáljuk kézzel, illetve a bicskáinkkal és a nálam lévő Leatherman Signal multiszerszám fűrészével és csípőfogójával. Nem tart soká, mert alul rendben van az ösvény, csak a felülről belógó ágakat nem vitte le a trakesz, ami a tisztítást végezte pár nappal ezelőtt. Az ösvény után jobbra földúton megyünk, majd a vasúti átjáró előtt a jelzőkő balra indít el minket a kukoricás mellett. A nagy meleg miatt már alig van vizem, pedig még csak potom két és fél órája vagyunk úton. Szerencsére úgy tudom, hogy hamarosan lesz lehetőségünk tölteni.
Percek múlva egy tehenészet mellett sétálunk, a szagok a Francia Útra emlékeztetnek. A következő sarkon Károlyháza szélén ott áll egy kocsma (vagyis "A" Kitömött Róka Kocsma), előtte árnyas padokkal, ide siettünk. Leülünk előtte pihenni, jól esik a hideg üdítő és a friss víz a kulacsba. A néni ahogy meglát minket az úton odakiált, hogy:
"-Hahó, itt vagyok, ez "A" Kitömöt Róka kocsma, legalábbis így hívják a zarándokok."
Elmeséli, hogy ahogy fogy a környéken a munkalehetőség, úgy egyre kevesebb a vendég (pedig a billiárd is ingyenes) ezért hétköznapokon már csak délben nyit ki (hétvégén és ünnepnapokon azért itt van reggel) és szívesen pecsétel zarándokoknak. Igaz nincs rendes Caminós pecsétje, csak ilyen sima céges, de nagyon kedves a néni, jól elbeszélgetünk. Elmondja, hogy anno a családdal csinálták a vállalkozást, de a fia meghalt motorbalesetben, aztán megözvegyült, így már csak ő van. Addig csinálja, míg egy kis pluszt hoz a hely, mert ő itt él szociális életet, mert már a vendégei a családja. Az állatokat meg a mezőgazdasági munkások hozták, ha véletlenül elütötték traktorral, a fia meg kitömette őket. Szóval baleset áldozatai mind, nem trófeák. Meg is csinálom neki Google-n a hely profilját, remélem segítek neki vele egy kicsit. Fel kell készülni, hogy egy embernek nem főz kávét, mert kotyogósa van, a maradékot meg nem tudja eladni senkinek, mert "Azt itt senki nem iszik". Rendkívül szórakoztató és őszinte személyiség, ajánlom, hogy aki teheti látogassa meg ezt a hamisítatlan régies falusi kocsmát, amíg meg nem szűnik.
A kocsmától az aszfaltúton megyünk tovább. Az 1-es főutat elérve bara fodulunk mellette, ahol egy rövid szakaszon egy füves ösvényen folytatjuk. A közeli buszmegállónál át kell kelni az úton Kimléhez. Zebra nincs, gondolom aki buszozna, az repülve jut oda.
Kimlénél meglepődök a Kimling táblán, ugyanis Paks mellett azt hiszem Dunakömlődnek is ez a neve.
Kimlében jó Coop áruházat találunk, úgyhogy be is vásároluk az ebédhez: zsemle, paradicsom, kenőmájas kerül a kosárba. Mint kiderül, Kimlének két része van, a folyó választja ketté Horvátkimlét Magyarkimlétől.
A falu közepén irányítótábla mutatja, hogy Máriakálnok innen még 7 kilométerre van egyenesen. Jobbra alternatív útvonal jelzése látszik, de úgy tudom, hogy nincs karban tartva már, mert ezt hamarosan megszüntetik majd, szóval nem érdemes ezt választani.
A Mosoni Duna lilás színű hídján átkelve balra a helyi könyvtár előtti parkban megebédelünk az árnyékban. Mellettünk IV. Béla szobra nézi végig a pikniket. Van itt egy cukrászda is, a Lufi fagyizó, minden nap kettőkor nyit és mivel már fél elmúlt, a lány pedig már pakolgat kifelé a teraszra, azt még megvárjuk. Főképp a kávé miatt, mert reggel ismét csak egy Nescafé jutott.
A lány nagyon kedves, megtölti a kulacsomat és még jeget is tesz bele, pedig nem kértem, de mondja, hogy ebben a melegben biztosan jó lesz, ha tovább marad hűvös és ebben igaza van. Imádom az ilyen kedves embereket.
Innentől aztán meglehetősen eseménytelenül telik a következő szakasz, murvás földutakon ballagunk, csak egy használaton kívüli csarnok töri meg az utat. Valami trágyakupac van mögötte, szóval lehet, hogy nem árt egy kicsit rákapcsolni ezen a környéken.
A huszadik kilométernél balra meglátjuk Máriakálnok házait. A falu elején szép parkot látunk, a füvet frissen nyírták. Le is ülnénk egy kicsit az árnyékba, ha nem tudnánk, hogy nem messze innen, a Gurító teke klubban hideg sör vár. Itt a parkban jobbra lefordulva találunk egy pici templomot (Sarlós Boldogasszony-kápolna) ami nagyon szép, van mellette a jobb oldalán vízlelőhely, előtte balra pedig egészen kultúrált pottyantós WC is akad.
A Gurítóban István a tulaj nagyon közvetlen és jó fej, elbeszélgetünk. Ajánlja a melegszenyát, (elvileg vagy 7 féle van neki, nem is vészes, 800 forint egy darab) de mivel nemrég kajáltunk így maradtunk inkább a folyékony kenyérnél. Dumálgatás közben kiderül, hogy már készíti a caminós pecsétjét, úgyhogy hamarosan lesz itt az is. Tekegolyót akar rátenni, erre megmutatom neki a kagylót és javaslom, hogy a tekgolyó kagylós legyen. Tetszik neki az ötlet. Felteszem az ő helyét is a Google térképre, úgy látszik ez egy ilyen nap: dolgozik az online marketinges ha kell, ha nem.
Egy bő fél óra után szedelődzködünk és megyünk tovább. Pár lépésre a kocsmától jobbra leágazik a Szent Márton út. A tábla szerint 5,6 kilométer, azaz nagyjából másfél óra van nekünk hátra Mosonmagyaróvárig.
Máriakálnok határában a kerékpárútra vezet a jel, amin egyébként a SacreVelo kerékpáros zarándokút is vezet.
A bringaút végén egy keskeny hídon ballagva érjük el Mosonmagyaróvár szélét. A hídon egyszerre csak egy irányban közlekedhet autó, úgyhogy nagy a forgalom, mert kétirányú az út.
Itt a híd túloldalánál lefordulunk balra, mert a mai szállásunk arra lesz, azaz tartjuk a szoksunkat, hogy majd reggel megyünk a templomhoz. Ez azért sem rossz taktika, mert késő délután/kora este már lehet zárva a templom, de reggel többnyire nyitva van, így nagyobb a "templomba bejutási sikerráta".
Szállásunk a Lunczer Panzió (ami zarándokszállás is) nagyon jó kis hely, itt alszunk a mai út után. A helyen kellő tisztaság van és teregetni is fedett helyen lehet. Ára fejenként 5000 forint, ami bár nem olcsó, errefelé nem nevezhető drágának sem.
Nem messze a panziónktól van egy kis étterem (az Arany hordó) a templom melletti utcában. Itt rendelünk egy három személyes tálat és jól elpusztítjuk, majd irány a szállásra aludni, mert holnap megyünk tovább Rajkára.
Videó a mai napról:
Ha nem akarsz lemaradni a hasonló tartalmakról, csatlakozz hozzám Facebook-on, iratkozz fel Youtube csatornámra vagy nézegesd a blog Instagram oldalát.
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
Hasonló témák:
Túrázás fájdalommentesen - egyszerű nyújtási technikák út közben
Füldugóteszt a nyugodt éjszakákért
Ha tetszett, nyomd meg a gombot!
