A Camino Húngaro harmadik reggelén kellemes meleg, de azért egyelőre nem túl forró időben indultunk el a szállásunkról, hogy megnézzük a tegnap kihagyott templomot és szerezzünk valami reggelit, mielőtt átsétálunk Tatára.
A szállásunktól nagyjából 1 kilométerre áll a tarjáni templom, mögötte pedig egy Coop ABC. Benézünk a templomba, váltunk pár szót az atyával, bélyegzünk az útleveleinkbe a templom előterében található pecséttel (Tarjánban ugyanis 2 pecsét is van, egy a szálláson, egy pedig itt a templomban), majd a bolt felé vesszük az irányt. Itt feltankolunk, majd a templom előtti árnyas padon megeszegetjük, amiket vettünk. Közben kihallatszanak az időközben elkezdődött mise hangjai.
Lassan ballagunk visza a szállás felé, majd felsétálunk a szőlőhegyre. Visszanézve ismét meg kell állapítanom, hogy érdemes néha megfordulni (főleg hegymenetben) mert most is nagyon szép a látvány.
Fent a szőlőhegyen van a Vén prés panorámaétterem (a tegnapi szállásadóink helye) mellett vezet az út. Itt megállunk, mert tényleg nagyon szép a panoráma, készítünk pár felvételt. Kicsit már sajnálom, hogy tegnap nem voltak nyitva, szívesebben ettem volna náluk, annyira kedves emberek.
Innen egy picit lefelé vezet az út, majd be kell menni az erdőbe. Ennek nagyon örülök, mert szeretem az erdei utakat, főleg ilyen napos időben. A kullancsokra természetesen most is felkészülünk, mindketten fújunk magunkra rovarriasztót, mielőtt a fák közé mennénk.
A kellemes erdei utakon gyorsan telik az idő. A jelzések jók, teljesen egyértelmű, hogy merre kell haladni, nem kell odafigyelni rá. Beszélgetünk, nevetgélünk, minden rendben van, nincs nagy sár sem.
A Camino itt egy rövid ideig együtt halad az Országos Kék Túrával. Mivel hétvége van, arra számítunk, hogy sokan lesznek majd emiatt, de csupán két ember jön szembe velünk Vértestolna előtt, onnantól pedig ismét külön fut a két útvonal.
Vértestolnára innen, nem sokkal a falu előttről két irányból lehet bemenni. A szemben folytatódó ösvény az erdőben megy tovább, a jobb pedig a műúton, ez utóbbit javasolják esős időben, mert a földút völgyben van, gondolom olyankor nagy lehet a sár. Most nincs gond, simán járható, így nem kérdés, hogy az erdőben megyünk tovább.
Ez a falu is nagyon takaros, sok német rendszámú autót látni errefelé. A meleg miatt elég jól fogy a vizünk, ezért keresünk egy köztéri kutat, ahol felfrissülhetünk és kulacsot tölthetünk. Hamarosan szerencsénk is lesz: a Polgármesteri Hivatal előtti közkútnál gyorsan megoldódik a dolog. Kocsma itt nincs, de van egy kisbolt, ide bemegyünk és veszünk egy kis kaját meg 1-1 hideg üdítőt.
A bolt előtti lépcsőn megpihenünk,majd észrevesszük, hogy a boltos bezárja az ajtót és elmegy. Dél van, eddig tartott neki a mai nap. Még szerencse, hogy nem pár perccel később értünk ide.
A falu végi pincesoron ballagunk fel lassan a hegyre, ami maga a Kálvária is. Meleg lett így délre, nem esik annyira jól most a napon a hegymenet, de szerencsére nem tart sokáig. A domb tetején aztán ismét az erdőbe jutunk, ahol árnyékában folytatódik utunk.
Van pár viszonlag rövid, erősebb emelkedős rész, de nem vészes a dolog, bírható. A Rotundatemplomot jelző táblákat követjük, kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lehet, de sajnos valahogyan sikerül elkerülnünk magát a kerek templomromot.
Bajig aztán többször is meg-megállunk az út menti finom szederből csemegézni, van belőle bőven és éppen most érik.
A Kálvária itt nagyon hosszan tart és elég meredek is, mellettünk pedig egy elég mély vízvájta árok húzódik. Le is kerül a táskámról a túrabot, hasznát veszem az ereszkedésnél. Érdekes látni, hogy mennyire mások településenként ezek a Kálváriák. Van, ami csak pár 10 méter hosszú, van, ami pár száz és van ez itt, ami több kilométer, ráasdásul néha elég nehéz terepen.
Baj előtt a szőlőhegy már inkább egy lakóparkra kezd hasonlítani, úgy tűnik, hogy sokan kezdtek el errefelé egész komoly kertes házakat építeni. Miközben nézelődünk, baljós dörgéseket hallunk, amik egyre gyakrabban és egyre hangosabban szólnak. Kezdünk aggódni miatta, de a fák között haladva nem nagyon látjuk, hogy merre haladhat a vihar.
A szőlőhegyről leérve aztán az aszfaltúton kiderül, hogy közel a felhő és felénk jön, így megszaporázzuk a lépteinket. A baji temlomnál a főútra fordulunk és megegyezünk Viktorral, hogy az első nyitott kocsmába betérünk és ott kibekkeljük az esőt, ami minden bizonnyal hamarosan utól fog érni minket.
A baji Jóbarátok kiskocsmában pezseg élet, a pultos hatalmas figura és remek marketinges, nagyon megkedveljük. Elmeséli, hogy régebben vagy 6 kocsma volt a faluban, de már csak ő maradt, meg egy másik hely a falu másik végén, de az néha ki se nyit. Ő jól tolja, van nála minden, ami egy igazán jó sörözőhöz kell, nem csoda, hogy ez a hely maradt meg a versenyben. Veszünk hamar 1-1 sört, egy csokit meg egy kis chipset és várjuk a vihart, ami csak nem akar ideérni. Emebrünk mondja, is, hogy a telefonja szerint nem lesz eső, biztosan elkerüli a falut, ne aggódjunk. Meghív azért minket az esti megabuliba, ahol Carlo fogja húzni a talpalávalót. Kmolyan fontolóra vesszük a dolgot, de valószínűleg jó zarándokként sajnos visszafelé nem haladunk egy métert sem, ez a hely pedig sajnos nem jó írányba lesz az esti szállásunkhoz képest.
Azért mi kivárunk és mint kiderül, igen jól tesszük. Mintegy 3/4 órával azután, hogy leültünk hatalmas vihar érkezik, az egész falu úszik tőle, a kocsma teraszán is bokáig áll a víz. Aztán biztos ami biztos alapon megjön hozzá még a borsószem nagyságú jégverés is. Mi mindezt páholyból nézzük és áldjuk a szerencsénket, hogy nem az úton ért minket ez az apokalipszis.
Miután elállt az eső (nagyjából fél óráig tartott) mi még vártunk egy kicsit, majd elindultunk a már nagyon közel lévő Tatára. Picit még szemerkélt, amikor a tavak mellett az Angolparkba értünk, de itt nem folytattuk az utat a templomhoz, majd reggel megyünk arra, mert a szállásunkhoz nagyon nem esne most útba.
Az Öreg Tó kempingben fogunk ma aludni, ami a tó déli részénél van, így lesétálunk a parton. Itt is jól látszik az eső nyoma, de az emberek már mozognak, van élet a parton. A kempingben egy kedves lány fogad a recepción, majd megörül, amikor kiderül, hogy zarándokok vagyunk, mert náluk kedvezményes a szállás ilyenkor, ezért érdemes szólni. Egy kis kétszemélyes faházat kapunk (a legolcsóbb "Bükk" nevű soron, teljes áron 7.000Ft/2 fő, de mi megkapjuk olcsóbban, azt hiszem kb. 5.500-ért, de nem emlékszem pontosan, sajnos nem figyeltem oda), ami nagyon minimalista, de kényelmes az ágy, adnak ágyneműt és van egy mosdó benne. A fürdő és a WC viszont kempingesen közös, oda el kell ballani és fel kell rá készülni, hogy ez nem a luxushotel kategória. A vacsorát a kemping bejáratától jobbra lévő büfésoron fogyasztjuk el a híres-neves Tibi gyros büfében, ahol lecsúszik nekem egy gigantikus gyrostál (kicsit kellett volna kérnem...), Viktornak egy gulyás, majd lefojtjuk pár palacsintával, mielőtt nyugovóra térnénk. Jó kis nap volt ez is.
Videó a mai napról:
Ha nem akarsz lemaradni a hasonló tartalmakról, csatlakozz hozzám Facebook-on, iratkozz fel Youtube csatornámra vagy nézegesd a blog Instagram oldalát.
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
Hasonló témák:
Túrázás fájdalommentesen - egyszerű nyújtási technikák út közben
Füldugóteszt a nyugodt éjszakákért
Ha tetszett, nyomd meg a gombot!
