A Camino Húngaro negyedik reggele egy tatai kemping pici faházában ért minket. Tartottunk tőle, hogy nem lesz zavartalan az éjszaka, mert sok fiatal gólyatáborozott a helyen, de vagy a remek füldugóimnak, vagy a fáradtságomak köszönhetően nagyon jót aludtam.
Az időjárás ismét ígéretes, legalábbis még így reggel fél nyolc magasságában nagyon úgy tűnik, hogy jó nap lesz ez túrázni. Hamar összepakolunk, majd iszunk egy kávét kempingünk recepcióján és elindulunk jobbra, le az Öreg tó partja felé. Van jópár pocsolya erre a tegnapi vihar maradványaként, de nem zavaró, a parti út ugyanis le van aszfaltozva, így nincs sár errefelé.
A viszonylag korai időpont ellenére azért bőven vannak emberek, akik főképp a reggeli futók vagy kutyasétáltatók, de akad 1-1 sétálva romantikázó idősebb párocska is akik valószínűleg a nyaralásukat töltik itt a tónál. Bírnánk már valami jó kis reggelit, ezért megbeszéljük, hogy bent a városban majd az első boltnál feltankolunk.
Egyre közelebb érünk a várhoz a kissé borús, de kellemes reggelen. Nincs túl közel, már legalább fél órája jövünk, ezért megállunk egy kicsit falatozni a nálunk lévő tartalékól, nem jó a teljesen üres gyomor.
A tó végénél találunk egy nyitott büfét, de az árait nem a mi büdzsénkhez szabták, ezért nem állunk meg itt. Mondjuk teljesen érthető, mert nagyon szép helyen van a parton, így az árak is inkább a módosabb túristákra vannak szabva. Befordulunk a vár irányába, ahol a földön egyszer csak egy rózsaszín kagylót pillantok meg. Biztos valamelyik “kolléga” cuccáról eshetett le.
Megcsodáljuk a várat és környezetét, majd tovább ballagunk a templom irányába.
Nem várok túl sokat a helytől, ezért nagyot nézek, amikor befordulunk a gyönyörű, márvánnyal borított térre és meglátom a templom előtti hatalmas homokszobrot. Csodálkozom rajta, hogy maradhatott egyben a tegnapi időjárásban, majd arra jutok, hogy vagy be van fújva valamivel, és/vagy a “Főnök” vigyázott rá, ha már a saját háza előtt van a mű.
Vasárnap reggel lévén azonban még nem találtunk nyitva lévő normális árú büfét vagy boltot, ezért rákeresünk a lehetőségekre az interneten. Viktor talál egy kisboltot (KP közért néven fut, itt a címe) egy lakótelep tövében, ami bár nincs az útvonalon, de csak kb. 1 sarok kitérő és elvileg minden nap 7:00-19:00-ig nyitva van, ezért bízva a szerencsénkben, megcélozzuk a helyet
De milyen jól is tesszük, ugyanis a kisbolt valóban üzemel, nagyon kedves az eladó, minden van, ami kell és ami a legjobb: van előtte egy asztal székekkel, napernyővel, így ott helyben kényelmesen el is tudjuk fogyasztani a lakománkat, ajánlom ezt a helyet mindenkinek.
Kis pihenés után aztán felkerekedünk és megyünk tovább, Hiába öttünk már relatíve sokat ma, mivel az útvonal templomtól-templomig van mérve, a tatai templom meg itt van nem messze ezért valójában mindössze 1-2 kilométerrel csökkent a mai táv eddig.
A város után egy hosszú kukoricáson megyünk keresztül. Az idő még mindig borús, tartunk is tőle, hogy lesz ma belőle egy kevés eső is, úgyhogy a kezünk ügyébe készítjük az esőcuccokat, hogy ne érjen meglepetés, ha kezdődik a buli.
Balra egyszer csak észrevesszük az Asszony tavat, ami egy halnevelő, a rengeteg hal folyamatosan ugrál vagy a víz felszínéhez közel úszkál benne. Bár ki vannak írva mindenféle riogató üzenetek (lezárt kutyával őrzött terület) nem kell ettől tartani, mert nincs kutya szabadon engedve, gondolom csak az orvhorgászok miatt van a kiírás.
Sajnos a tó előtt nem sokkal hatalmas sittkupacokat találunk az út mellett. Elszomorít a látvány és a tudat, hogy bár simán le lehet adni az ilyen hulladékokat a szeméttelepen (nem is drágán) mégis vannak még ilyen gusztustalan lények (szándékosan nem nevezem az ilyeneket embernek), amik képesek az erdő szélére hozni a szemetüket.
A tó után kis erdős területre vezet az út ahol szép lila virágok borítják az ösvény melletti sávot. Fújunk egy kis rovarriasztót, gyönyörködünk egy kicsit, majd tovább ballagunk.
Egy szántóföldes résznél aztán annak rendje és módja szerint elered az eső. Nem gond, felkészültek vagyunk, gyorsan felkapjuk a dzsekiket és mivel nincs nagy szél a nálunk lévő esernyőket is bevetjük. Egy kutyát sétáltató nő meg is jegyzi, hogy milyen mókásan nézünk ki nagy hátizsákokkal és ernyőkkel itt a határban.
Ha már összefutottunk megkérdezzük, hogy szerinte Mocsán tudunk-e olcsón ebédelni valahol. Szerencsére ad egy remek tippet, így amikor a falu végi libatelepnél járunk már pontosan tudjuk, hogy merre kell letérnünk a Caminóról.
A sportpálya mellett meg is pillantjuk a nő által említett buszt, ami mögött egy kis büfé, a Rézkakas Fogadó-Pizzéria (Mocsa, Ady Endre utca 9.) található. Nem várunk sokat tőle, de belépve nagyon kellemesen csalódunk, mert bár pici a hely, szép tiszta és modern. Rendelek egy jó pizzát (32cm 1.500Ft) Viktor meg egy hambit, ami mire elfogy, eláll az eső és megszáradnak az ernyőink is.
A pihenő után Nyuszi atya templomának irányába megyünk vissza a Camio útvonalára. Egyszer csak megáll mellettünk egy Suzuki, majd a sofőr kiszól az ablakon:
-Jakabosok vagytok? Gyertek meghívlak benneteket valamire!
Nem semmi ez a fogadtatás egy álmos vasárnap délutánon meglehetősen kihalt kis faluban! Megköszönjük az invitálást, de kedvesen visszautasítjuk, mondván, hogy épp az előbb ebédeltünk meg. Hamarosan a templomhoz érünk, de már elég késő van, így csak elsétálunk mellette és megyünk tovább.
A falu végén már hallani az autópálya zaját. Hamarosan el is érjük azt, de szerencsére csak átsétálunk felette majd újra a csendesebb erdős utakra távolodunk a távolban látszódó szélturbinák felé.
Ismét fújunk magunkra a rovarriasztóból, mert a tegnapi viharok miatt azért akad 1-2 méretesebb pocsolya az úton, amik miatt bele-belemászunk időnként az útmenti gazba, de szerencsére annyira nem vészes a dolog.
Egyszer csak lenézve egy ilyen inspiráló üzenetet találok a sárban. A turbináknál aztán murvás útra érünk, majd újra földút következik, de ez már szerencsére nem annyira sáros, mint az előző volt. Nincs már messze a mai célunk, kicsit rágyorsítunk hát.
Balra egy nagyobb mezőgazdasági komplexumhoz érünk, utána pedig egy műútra vezet a jel. A távolban már látni Nagyigmándot. A 13-as főút elég forgalmas, az átkelésnél óvatosnak kell lenni, így nem kapkodunk, megvárjuk, míg elfogynak az autók.
A település túlsó végén a templomnál van a szállásunk, ami elég egyszerű, de adomány alapú (javasolt kb. minimum 2.500Ft-ot hagyni/fő). Van konyhája minden szükséges eszközzel, zuhanyzó és természetesen ágyak. 
Érkezés után megnézzük a templomot, utána gyorsan kimosunk, majd a fedett tornácra kiteregetünk, így nem lesz gond, ha esetleg még egyszer eleredne az eső.
A vacsorát megoldjuk a nálunk lévő dolgokból, mert a faluban ma semmi nincs nyitva, vagy ha mégis, akkor sem üzemel ma a konyhája. Megtudjuk ugyanis a szemközti Zsolti kávéházban (=kocsma) dolgozó, amúgy meglehetősen fáradt arcú pultostól, hogy tegnap esküvő volt, ahol mindenki vagy vendég volt, vagy pedig ott dolgozott ezért üzemel ma minden ilyen minimálon a faluban. Így bánatunkban iszunk egy-egy sört, majd a csepergő esőben visszakullogunk a szállásunkra és nyugovóra térünk 1-1 matracon.
A hivatalosan 24 kilométeres távból nekünk végül 32 lett a mai adag, mert ebben benne vannak az általunk tett kitérők (bolt, pizzéria) illetve mivel a szállásunk a templomtól viszonylag távol volt, így maga a reggeli odajutás is tetemes számú plusz kilométert eredményezett.
Videó a mai napról:
Ha nem akarsz lemaradni a hasonló tartalmakról, csatlakozz hozzám Facebook-on, iratkozz fel Youtube csatornámra vagy nézegesd a blog Instagram oldalát.
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
Hasonló témák:
Túrázás fájdalommentesen - egyszerű nyújtási technikák út közben
Füldugóteszt a nyugodt éjszakákért
Ha tetszett, nyomd meg a gombot!
