Reggel hétkor könnyen felébredünk, mert nem aludtunk túl jól. Helyi adottság: a templom (és a harang) közelsége sokat segít abban, hogy ne aludjunk túl sokáig és túlzottan mélyen.
A szemközti Coop-ban beszerezzük a reggelihez valót, majd visszatérve a szállás konyhájában kényelmesen elfogyasztjuk. A nyolc órás indulás előtt az asztalon hagyjuk az adományt, a szekrénybe pedig beteszek két 3 az 1-ben kávét az utánunk érkező kávéfüggőknek, majd elstratolunk.
A főúton haladunk tovább, majd a helyi, nagyon újnak tűnő, modern kinézetű tűzoltósággal szemközti utcára fordulunk be balra, majd egyenesen megyünk, hogy újra átszeljük a most is meglehetősen forgalmas 13-as utat.
Egy darabig az aszfalton vezet a Camino Húngaro, de forgalom szerencsére nem nagyon van ezen az úton: talán 2-3 autó ha jön rajta összesen az itt eltöltött kb. 2 kilométeren. Mivel elég keskeny, azért van, hogy le kell lépnünk róla az árokpartra, például amikor egy teherautó halad el mellettünk.
A távolságmérőm 3,8 kilométert mutat, amikor elérjük a “Bódai tanya” buszmegállót az út jobb oldalán. Itt egy földútra fordulunk, majd nagyjából 50-100 méter múlva a kukoricás tövében balra bekanyarodva végre magunk mögött hagyjuk az aszfaltot.
A tegnapi eső után ugyan kicsit sáros az út, de nem vészes, simán járható. Mivel az út homokja felszívja az esővíz javát, ettől keményebb lesz a felülete és könnyebb rajta menni. Ezen baktatunk vagy másfél kilométert, majd egy tehenészetnél jobbra fordulunk a kukoricásnál és egy szép mező mellett sétálunk.
A növényeken még csillognak a reggeli harmatcseppek, meg is állunk pár fotót készíteni. Nagyon tetszik, ahogy csillog rajta a nap fénye. Azt hiszem egy filmben láttam régen, hogy ettől akár erdőtűz is lehet, ha a napfényt a harmatcsepp nagyítóként egy száraz éghető dologra irányítja. Innen egyébként végig Makk puszta felé kell haladni, ez több helyen is ki van táblázva.
Egyszer csak egy hatalmas beton tárolót látunk, válószínűleg víz lehet benne. Beszélgetünk, hogy milyen jó lenne most egy ilyen hatalmas medence hűs vizébe csobbanni.
A tárolónál balra tér az út, majd egy közeli földutas Y kereszteződésnél újra balra kell tartani. Innen majd egy furcsa módon három betoncsíkból álló út vezet, ami mellett egy trakesz épp a földet szántja ezerrel. Most azért eléggé irígylem a traktorost a gépe légkondis fülkéje miatt.
Odaérünk végre Makk pusztára, ahol az olasz Menossi család él, akik lovakat tenyésztenek errefelé. Nagyon szépen karban van tartva a terület, megállunk és megcsodálunk egy, a kerítésnél álló szép lovat.
Pontban délben, összesen 14,3 legyalogolt kilométer után érünk be az Ete nevű faluba. A központban van egy épület két oldalán Tibi kocsmája (ami egyben a helyi dohánybolt is) és a Coop, terveink szerint oda igyekszünk egy frissítőre (Tibihez) és némi ebédért (a boltba).
Fura módon itt többen is szépnek tartják ezeket az autógumiból készült -szerintem azért elég beteg- hattyúkat, több porta előtt látunk ilyen műveket. Lefotózzuk, kicsit megmosolyogjuk, de azért én értékelem a benne rejlő kreativitást.
Sajnos mint kiderül, mind a boltot, mind pedig Tibit lekéssük, mert délben már zárva vannak. Tibi csak reggel 6-9 között van itt a délelőtti órákban, majd legközelebb csak délután 1-kor (vagyis most még majdnem egy óra múlva) nyit újra. A bolt ráadásul ki sem nyit már délután, szóval aki ebben a faluban lakik, annak csak reggel, munka előtt van lehetősége bevásárolni. Ide teszem a nyitvatartást, hátha valakinek segít.
Leülünk egy kicsit a kocsma árnyas teraszára és harapunk valamit a nálunk lévő élelemből. Én egy müzliszeletet és némi diákcsemegét eszem, Viktor meg a maradék reggelijét fogyasztja el.
A vízünk fogyóban van, meleg az idő ezért keresünk egy kutat, ahol feltölthetjük a kulacsokat. Egy utcával feljebb (Diófa utca 16.) találunk, is. Ez ugyan nincs rajta a Camino útvonalán, de az utca vége abba csatlakozik, szóval valójában nem kitérő.
Vállban szűk
Innen egy nagyon keskeny, kis túlzással élve vállban szinte szűk aszfaltút vezet ki a faluból a focipálya mellett. Negyed kettő van, így ha minden jól megy, ma hamar oda fogunk érni a végállomásunkra, Kisbérre.
Elég meleg van, 32 fokot mutat a Viktornál lévő kis hőmérő, ezért külön örülök, hogy lett vizünk és hogy nem vagyunk már olyan messze.
Az aszfaltos út végén (pontosan 17,7 kilométerre aa reggeli indulástól) jobbra kell kanyarodni a murvás útra. Ezt egy frissen telepített caminós útjelző oszlop mutatja. Az oszlop után nem sokkal vadkörtefát találok az út mellett. A körték szépek, bár kisebbek, mint amihez hozzá vagyok szokva.
Meglepődök, mert eddig azt hittem, hogy ez a gyümölcs ilyen formában csak a Süsüben létezik. Örömmel leszakítok egyet és elrágcsálom a következő métereken.
Egy szép új sárga ház mellett balra vezet az út. Itt mindenféle cuki állat szaladgál: vannak kis bocik, bárány, kecske és kiscsikó is az út mellett. Állítólag a kisbárányok annyira barátságosak, hogy odajönnek és meg lehet őket simogatni, de sajnos odaérkezésünkkor éppen bent vannak a ház elkerített kertjében. Emiatt mi most sajnos nem tudunk velük játszani.
Kisbér határában aztán a 13-as út előtt téglákkal szegélyezett ösvény vezet a szalagkorláthoz, ami mellett óvatosan át kell kelni a főúton. Ezt a kis ösvényt nagyjából egy héttel ezelőtt építették az utat karbantartó önkéntesek, mert emlékszem, hogy láttam erről egy képet a Facebook oldalukon. Az első téglára festett sárga nyíl is erről árulkodik.
A mai menet így háztól-házig 20,78 kilométer volt, amit nagyjából nettó 5 és fél óra alatt, nagyon kényelmes tempóban abszolváltuk. Mai szállásunk, a Morvai vendégház a főút mellett van jobb oldalon, nem túl messze a 13-as út kereszteződésétől egyenesen.
A szállás nagyon szép, jó az ára (3000Ft/fő) és minden van: ingyenesen használható kis kempingmosógép centrifugával, mikro, sütő és a hab a tortán: az udvaron szupercuki és nagyon kedves kisállatok, akik egy másodpercre sem hagynak minket békén, de nem bánjuk.
A tulajjal jól elbeszélgetünk, mondja hogy éppen nagyban fejleszti a helyet, szóval később még tutibb lesz itt megszállni. Ad néhány papírt, hogy ételt tudjunk rendelni, ha akarunk, de mi inkább egy sétára szavazunk, illetve arra, hogy beülünk valami jó kis helyre a szálláson dekkolás helyett.
Gyors zuhany és mosás után elindultunk a városba körülnézni. Sajnos kiderül, hogy hétfőn itt szinte minden étterem és pizzázó zárva van, így a templom mögötti helyi Spar-ban szereztük be a ma esti pompás lakománkat, amit az apartmanunk minikonyhájában fogyasztottunk el mintegy 5 perccel a közelgő brutális vihar kitörése előtt.
A lakoma
Jön a vihar
Videó a mai napról:
Ha nem akarsz lemaradni a hasonló tartalmakról, csatlakozz hozzám Facebook-on, iratkozz fel Youtube csatornámra vagy nézegesd a blog Instagram oldalát.
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
Hasonló témák:
Túrázás fájdalommentesen - egyszerű nyújtási technikák út közben
Füldugóteszt a nyugodt éjszakákért
Ha tetszett, nyomd meg a gombot!
