Hatkor ébreszt a telóm a sátorban, de vagy 10-12 percig nem nagyon akaródzik kimászni a jó meleg túrapaplan alól. Reggelire most bulgurt nyomok és kávét. Nem lett a kedvencem ez a kaja, de sajnos elfogyott a zabkásám. Sebaj, délután már megint lesz bőven belőle.
Fél nyolckor sikerül az indulás, ez egészen jónak mondható. Szép őszi időm van, a táskám mintha nem is lenne a hátamon, pedig így kaja nélkül is van vagy 10 kiló. Kvikkjokk 15 kilométerre van, ebből elvileg az első 5 lesz sziklás, de utána már könnyen járható, kábé vízszintes terep jön majd a házigazda szerint.
Gyönyörű az erdő, sok kidőlt fa van az úton, a színek pedig szép vegyesen ősziesek, sokat fotózom. Egy kilométerig nyoma sincs a dolognak, utána viszont előkerülnek a sziklák-pallók, de annyira nem vészes. Közben két kis hídon kelek át, amik nem túl masszívak, de azért jârhatóak. A sebességem lassú, mindössze 2,5km/óra, ha így folytatom, nagyjából délután kettőre érnék oda, ami viszont teljesen jó.
Azért belehúzok kicsit, mert lenne dolgom, mosnom is kellene például. Beverem az utolsó csokis müzliszeletemet amikor elém lép egy rénszarvas. Nem tudom, hogy melyikőnk lepődik meg jobban, de kettőnk közül ő szalad el.
Kapuhoz érek, a számlálóm pont 4 kilométert mutat. Picit arrébb szép tó jön, a parton sok táborhely van, kempelnek is itt jópáran. Ha tegnap bírt volna a bokám még ötöt, tutira itt táboroztam volna le én is. Naturehike sátrak mindenfelé, ahogy nézem, a Cloud Up egyszemélyes változatával vannak sokan. Nekem a kettes volt, az jobb, mert nem sokkal nehezebb, de jóval komfortosabb, mint az egyes, de formára ez is nagyon tetszik.
Gyors cabanossi-szünetet tartok, azaz beverem az utolsó csomag kis kolbászka felét. A bácsi igazat mondott, 5,5km után ritkul a szikla, de most sajnos minden eléggé csúszik az esőtől.
Tizenegykor járok a nyolcadik kilométeremnél. Egy elágazáshoz érek, ahol a Kungsleden kétfelé ágazik. Az egyik út 6, a másik 7 kilométer, szerencsére a hosszabbik a téli út a síelőknek, nekem a rövidebben kell mennem most nyáron. 
Egy fahídhoz érkezem, a túloldalon király táborhelyekkel. Nem nagyon értem ennek a létjogosultságát, mert nagyon közel van Kvikkjokkhoz. Havas eső esik, de nem vészes a dolog, viszont annyira pont elég, hogy elázzak tőle. Persze „Áh, alig esik, úgyis mindjárt eláll” alapon nem vettem fel az esőcuccot, aminek ez lett az eredmény. Sebaj, majd a célnál megszárítkozom.
Negyed kettőre futok be a kvikkjokki menedékházhoz, ami egy nagy turistaközpont rendes folyóvízzel, étteremmel, bolttal árammal és (szerencsére) egy pici, de nagyon hatékony -és per pillanat meglepően üres- szárítóhelyiséggel. Ez utóbbit rögtön igénybe is veszem, miközben ledekkolok a bárban és töltőre teszek mindent is. A hátizsákokat kint kell hagyni, szépen sorakoznak a ház oldalában az esőn. Így megy ez errefelé.
Sajna kiderül, hogy itt most teltházas a buli, de hat felé lehet, hogy valaki mégsem ér ide a foglalt ágyához és akkor rárabolhatok a megüresedett helyre. Addig rendelek 2 kis adag, de nagyon finom kaját (palacsintát és sajtos golyókat krumplival) megünnepelni a félutat, meg hát így tudom használni a hely adta lehetőségeket. Négyezer forintot fizetek, ez svéd mércével kifejezetten olcsónak mondható. A kaja kiadós és finom, nem bánom meg, de nem lesz belőle rendszer. Nem is lehet, mert ilyen főtt kaja vásárlási opció ezen az útvonalon elég ritkán van.
A csomagom csak 2 napja jött meg a futárcég bénázása miatt (nem vették fel a csomagot a visszajelzett időpontban, csak 4-5 nappal később), így viszont csak 60 koronát (2.200Ft) csengetek érte. Benne van kábé 8-10 napi kajám, ami reálisra sikerült, mert pontosan ugyanezt hoztam magammal az első szakaszra és épp elfogyott úgy, hogy még valamennyit vásároltam hozzá. Ez a második szakasz várhatóan azért valamivel gyorsabb lesz (szerintem maximum 8-10 nap) ellentétben az előző 12-vel, a hegymászásokkal eltöltött idő miatt.
Hat felé sem volt szerencsém, mindenki megjött, aki foglalt, de legalább spórolok egy kis pénzt. Itt nem kértek semmit a szárítóért, a vécében meg is tudtam mosakodni, akkutöltés is megvolt, finom ételhez jutottam, szóval abszolút megérte bejönni. A powerbankok még nem száz százalékosak, úgyhogy itt hagyom őket a töltőre dugva. Errefelé nem kell attól tartanom, hogy bárki is elvinné azt, ami nem az övé.
A sátorban leteszem a dobozt, jó lesz éjjeliszekrénynek. Nem bontom ki, mert most jól körbe van ragasztva, így nem csalogatja ide az állatokat a kajaszag. Majd reggel a fényben elintézem a szortírozást és a csomagolástól is meg tudok szabadulni a közeli parkolóban található szelektív kukáknál.
Úgy döntök, hogy mivel mindent sikerült elintéznem és pihentem is ma eleget, így holnap inkább megyek tovább. Kellemes idő van, a táborhelyem szuper, el is szenderedek hamar.
Előző bejegyzések:
Felszerelések, kaja, utánpótlás
Következő bejegyzés:
Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel a Youtube csatornámra ide kattintva, vagy kövess Instagramon, illetve a blog Facebook oldalára (ezt itt találod) is kiteszem majd a friss napi bejegyzéseket, amikor elkészülnek.
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
A támogatók neve a túráról készülő kisfilm végén a stáblistában is megjelenik majd!
Ha tetszett, nyomd meg a gombot!
