Reggel Zsámbékon minden simán ment, mert megszáradtak az előző este kimosott és kicentrifugált ruhák és a közeli boltban mindent be tudtam szerezni egy reggelihez. Az eső csepergett, amikor reggel hétkor a boltból ballagtam vissza a szálláshoz, de nem tűnt vészesnek, reméltem, hogy indulásig majd eláll.
A közeli lángosos úgy tűnik, hogy nagyon megy, sor áll előtte még így hétköznap reggel is, az emberek több becsomagolt lángossal hagyja el a kis boltot. Átfut az agyamon a gondolat, de hamar elvetem az olajos reggelit, szerintem nem tenne jót a gyomromnak és a későbbi teljesítményemnek. Marad a péksüti, a banán és a kefír.
Nem volt gond, az eső a terv szerint elállt, amikor kiléptünk a Német Közösségi Ház kapuján. Bár a Camino Húngaro nem vezet fel a romtemplomhoz (mert működő templomok mellett vezet) azért mi felmentünk és megnéztük maguknak Zsámbék eme ikonikus jelképét.
Sajnos körbe van kerítve (ami érthető) és így péntek reggel nem is volt látogatható a rom, de mivel elég nagy, így kívülről is meg tudtuk csodálni az épület szépségét. Itt a templom előtt egy remek túristatérképet is találtunk, amin a Caminót is jelölik.
Innen már az útvonalon található templomhoz mentünk, majd elindultunk kifelé a városból. Az egyik ház falánál egy ivókutat találtunk, de nekünk nem volt rá szükégünk, mert mindkettőnk kulacsa tele volt még.
A város után egy bozótosban indult felfelé az utunk. Itt-ott jelzőkövek és -oszlopok állnak, könnyen követhető az útvonal. Az időjárás nagyon kellemesen borús, pont jó kirándulóidő, ami a tegnapi nagy forróság után kifejezetten üdítően hat, főleg ebben a környezetben.
A kullancsokról most sem feledkeztünk meg, így amikor a bozótos sűrűsödni-, az ösvény pedig szűkülni kezd, alaposan befújjuk magunkat rovarriasztóval, mert a megelőzés a legjobb védekezés a vérszívókkal szemben. A hosszú zárt ruházat is jó lenne, de ebben a meleg időszakban a rövidnadrág kellemesebb viselet, marad tehát az általam nem annyira kedvelt vegyszer, ami még mindig jobb, mint a Lyme-kór.
Az ösvény mellett tele van az út ehető növényekkel: csipkebogyó, kökény és finom vadszilva is akad, alatta pedig szamócalevelek terülnek el, de ez utóbbi sajnos az év ezen szakában már nem terem meg itt. Megkóstolom a kökényt, ami nagyon savanyú.
Természetesen pontosan tudom, hogy milyen lesz az íze, de valami furcsa örömmel napjában többször is eszem belőle 1-1 szemet. Szerintem csupán azért, mert örülök, hogy ilyen helyen vagyok, ahol lehetőségem van enni belőle.
Hátranézni itt is érdemes, gyönyörű a látvány. Erre minden utamon emlékeztetem magamat, mert nagyon sokszor fordult mér elő, hogy a legszebb tájak mögöttem voltak és kihagytam volna őket, ha nem fordulok időről-időre vissza.
Egyszer csak elkezd lejteni az út és egy tágas mezőn vezet keresztül. Felettünk madarak csicseregnek elég hangosan, nem értem, mitől ilyen izgatottak. Körülnézek és hamarosan kiderül, hogy az erdész kocsiját követik, ami a környékbeli vadetetőket tölti fel éppen. 
A mező szélén egy túristatáblát találunk, rajta többek közt a Camino jelzésével és a Pest megye határát jelző táblával. Úgy fest hogy elég hamar, már a második nap elején elhagytuk az első megyét.
A völgyben mezőgazdasági terület fogad, az esti eső miatt elég sáros, de szerencsére nem tart túl soká ez a szakasz, mert a Camino hamarosan becsatlakozik Mány felé vezető aszfaltos útra. Itt letakarítjuk a sráos lábbelinket, amik ettől a művelettől vagy fél-egy kilóval könnyebbek lesznek. Ilyen könnyű lábakkal szinte már repülünk befelé a faluba.
A központban a templom tövében egy cukrászda-pizzéria áll, ezt sajnos nem tudjuk kihagyni. Gyorsan beszerzek egy kávét meg egy kólát, amiket gyorsan lefojtok 2 sütivel. Nagyon finomak az édességek, nem is drágák és külön extra, hogy kagyló alakú tányéron kapjuk őket.
A határban két szép nagy fa között ballagunk kifelé. Itt is elég nagy a sár, kerülgetjük a pocsolyákat rendesen, de azért nem olyan vészes a helyzet. A kanyar után hatalmas napraforgómezők fogadnak, pár vicces kreatív zarándok munkája is észrevehető itt.
Egy idő múlva egy tanya mellett már aszfaltossá válik az út, ahol egy deszkakerítés mellett sétálva nagyon szép helyre csöppenünk. Engem a Norte egyik szakaszára emlékeztet ez a táj, nagyon tetszik. Az időjárás is jó, a táj is szép, jó ez a mai nap.
Vasztély a következő falu. Egy utcásnak tűnik, de takaros kis hely. Az emberek kedvesek, mindenki biccent vagy ránk köszön amint átsétálunk a falujukon. Az egyik ház előtt egy vödör a postaláda, nagyon tetszik ez a kreatív megoldás, le is fotózom gyorsan.
A falu után egyszer csak egy aszfaltos kerékpárútra visz minket a jelzés. Szép a környezet, dimbes-dombos bokros terep, könnyen járható az út (a sár miatt most kivételesen jól esik az aszfalt) és kerékpárosok is csak elvétve jönnek rajta a nap ezen szakában. 
Kicsit arrébb egy kereszt mellett egy pihenőt találunk asztallal, paddal, úgyhogy le is ülünk kajálni egyet. Előkerünek a reggel vásárolt péksütemények, majd ejtőzünk egy kicsit mielőtt tovább indulnánk.
Az út melletti kerítésen érdekes táblát látunk, ami megmosolyogtat. Bár viccesnek tűnik ami rajta van, Portugáliában megtanultam, hogy a tehenek is lehetnek agresszívak ha borjaik vannak, szóval ilyenkor jobb őket nagyobb ívben elkerülni.
A bringaúton ballagva egyszer csak csodaszép tavak közé érkezünk. Olyan, mint a tatai Derítő tó, ahol a vízen úszó házakban lehet lakni és pecázni. Megállunk pár fotóra, majd indulun tovább. Jó lesz már lassan odaérni Tarjánba.
A város szélén egy pink biciklit találunk, az elején kosárban virággal. Nem is hagyjuk ki ezt a remek lehetőséget, azonnal csinálunk pár bringás fotót egymásról, aztán a pincesor mellett besétálunk Tarjánba.
Itt egy tábla balra mutatja a zarándokszállást, mi viszont inkább egyenesen megyünk, mert itt van nem messze egy remek étterem, ahol vacsorázni tervezünk. A neve Öreg favágó kocsmája, ahol egy hatalmas bécsiszeletet vacsorázom burgonyasalátával és leöblítem egy jó hideg sörrel. Az adag hatalmas, az ár nem, a felszolgálók pedig jó fejek, nem nézik ki a túraruhás-hátizsákos embereket.
A zarándokszállás egy családi ház udvarában van, nagyon király, potom 3.000Ft fejenként (a videóban be is mutatom). A tulajéknak van egy csodaszép éttermük a város határában fent a hegyen, (ez a Vén prés), itt a zarándokoknak kedvezmény is jár, de sajnos ők mostanság csak hétvégeken vannak nyitva.
Egy aranyos és szemtelen kismacska is gengszterkedik a szállásunk udvarán, aki nem is hagy minket innentől békén, de nem bánjuk mert kedves és vicces kis jószág.
A mai táv közel 24 kilométer volt, bár a hivatalos "templomtól-templomig" mért adat 21 lenne. Mi ma nem mentünk be a templomba, mert mire odaértünk, este 8-kor már zárva volt, de reggel majd pótoljuk. A 21-24 kilométer nem sok, a terep sem volt hozzá nehéz, az időjárás pedig kifejezetten kedvező, úgyhogy nagyon jól éreztük magunkat. A szállás is nagyszerű, gyors mosás és zuhany után hamar elalszunk.
Videó a mai napról:
A Camino Húngaro harmadik napját itt találod
Ha nem akarsz lemaradni a hasonló tartalmakról, csatlakozz hozzám Facebook-on, iratkozz fel Youtube csatornámra vagy nézegesd a blog Instagram oldalát.
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
Hasonló témák:
Túrázás fájdalommentesen - egyszerű nyújtási technikák út közben
Füldugóteszt a nyugodt éjszakákért
Ha tetszett, nyomd meg a gombot!
