Fél nyolckor kelés, majd egyből gyors pakolás, kaja a terveink szerint majd csak valahol lent lesz, ahonnan a hajó indul, nehogy véletlenül lekéssük a fuvarunkat.
Beszélgettem Marcellel, aki mesélte, hogy nem hozott kesztyűt és ez elég rosszul érintette, mert nagy hidegben nem annyira jó így túrázni. Kis gondolkodás után arra jutottam, hogy odaadom a király Hestra C-zone Pick Up sportkesztyűt neki, amit a Kebnekaise mentén találtam. Igaz, hogy 11-es méret (XL), ami nekem jó, neki elég nagy, de SOKKAL jobb, mint a semmi. Nagyon hálás a srác, engem meg örömmel tölt el a dolog. Jó lett volna megtartani, mert egy nagyon jófajta kesztyű volt, meg 500 korona újonnan (kábé 15-17.000 forint), de nekem van másik fajta, neki meg egyáltalán nincs, nekem ingyen volt, mert találtam, szóval szerintem így lesz jobb a világ.
Hamar sikerül elrámolni, 8:15-kor már el is indulunk. Egy elágazáshoz érünk, ahonnan a tábla szerint jobbra van a hajó, így arra fordulunk. Hamarosan egy kis kék házikót látunk, ahol egy kedves (és csinos) szőke nő vár. Elmondja, hogy látott minket tegnap este közeledni a távcsövén keresztül, ahogy szerinte megvártam a Marcelt. Nagyon para a dolog, mert ő a völgyből a fák közül mindent látott, amit csináltunk. 
Panaszkodik kicsit, hogy van pár fura ember, akik a házuk kertjében akartak sátrat verni, használják a stégüket, bemásznak a hajókba, meg odavizelnek a környékre és nem tartják tiszteletben, hogy ez az ő otthonuk. Emiatt tettek ki több táblát és kerítették le jelzésértékűen a kertet. Mondom neki, hogy mi emiatt is táboroztunk le tegnap előbb, plusz ismerjük a helyi törvényeket, miszerint lehet táborozni akár magánterületen is, de csak messze az épületektől nem zavarva a helyieket és persze a "Leave no trace" azaz a "Ne hagyj nyomot" elvei szerint. Sűrűn bólogat, de mondja, hogy sajnos nem mindenki így túrázik, még errefelé sem.
A "Leave no trace" 7 fő elve:
1 - Tervezz és készülj fel. Azon kívül, hogy biztonságosabb és élvezetesebb így a túra, a kellően felkészült és felszerelt túrázók okozzák a legkisebb kárt a természetben.
2 - Gyalogolj és táborozz keményebb felületű terepen. Lehetőség szerint csak ösvényen haladj a táborhelyedet is körültekintően válaszd ki, hogy minél kisebb hatással legyél a vegetációra.
3 - Kezeld a szemetet rendesen. Talán az egyik legfontosabb pont. A hulladékodat vidd el magaddal, akkor se hagyd ott, ha esetleg szemetest találsz, mert ezzel is segítesz másoknak. A lebomló ételmaradékot se hagyd ott az erdőben, mert nem onnan származik és odacsalja a táborhelyekre az állatokat, illetve olyan ételhez juttatja őket, amiket nem kellene enniük. Az almacsutka és a banánhéj is problémás, azt se dobd el. Főleg ez utóbbit ne, mert olyan anyagok válnak ki belőle a talajba, amik nincsenek errefelé. A vécézéshez áss magadnak gödröt táborhelyektől, ösvénytől és víztől távol, vécépapírból keveset használj, az is legyen lebomló és illatmentes. Még jobb, ha ez utóbbit magaddal viszed ez önzárós zacskóban. NE hagyj nedves törlőkendőt sehol, ha ilyet használsz, vidd magaddal. Hölgyek se hagyjanak higiéniai termékeket sehol, egy önzárós zacskóban vigyék magukkal. A vielés nem okoz nagy problémákat, még kevésbé gond, ha kövekre, tűleveles vagy kavicsos területre történik, egy kis vizes öblítés is segít csökkenteni a hatását.
4 - Hagyd ott, amit találsz, úgy, ahogy találtad. Például növényeket, köveket ne szedj fel és pakold át, vagy vidd magaddal. Ehető terméseket (magadnak, nem kereskedelmi mennyiségben) vagy tűzrakáshoz a már lehullott gallyakat természetesen lehet gyűjteni, de NE építs a természetben magadnak például ülőkét, asztalt, kunyhót, vagy tűzrakóhelyet, inkább használd azokat, amik már ott vannak. Szétszedni sem jó például a talált tűzrakót, mert később valaki újat épít majd helyette, ami a mostani tűzrakó helye helyett egy újabb területre lehet kihatással. A legjobb táborhely a Leave No Trace szerint az, amit eleve jóként találsz, nem az, amit építesz.
5 - Minimalizáld a tűzzel járó hatásokat Lehetőleg használj túrafőzőt tábortűz helyett, így nem riasztod el vele az állatokat, nem építesz tűzrakót (négyes pont), nincs tűzveszély és nem hordasz össze ágakat letaposva a környéket stb.
6 - Tartsd tiszteletben az állatokat, ne zavard az életüket, hiszen ők vannak otthon, te vagy a vendég náluk, csak csendesen figyeld meg őket.
7 - Vedd figyelembe mások igényeit (például ne zajong, mert mások nem rád, vagy a hangszóródból bömbölő zenédre kíváncsiak az erdőben)
Elmondja, hogy most korábban indultak a hajók, mert több ember van, de persze minket átvisznek a 300 koronás áron felár nélkül. Szeptemberben aztán elég sok lesz a munka a rénszarvasokkal, de azért akkor is néha megy a hajó, csak ritkábban.
Még szerencse, hogy nincs felár, mert ez is nagyon drága kör, több, mint 10.000 forintba kerül fejenként az átkelés. Jó kis biznisz ez, látjuk, ahogy 9 ember jön át a hajóval a túlpartról, az kemény 90.000 forint/fuvar. Tegnap a csaj állítása szerint harmincan voltak...
Ez a hajóút így pont háromszor annyiba kerül, mint az előző, de látjuk, hogy nagyon veszélyes a víz, sok kiálló szikla van és a táv is nagyjából a duplája az előzőnek. A számi pasas nagyon jó fej. Megkérdezi, hogy honnan jöttük, majd elmondja, hogy most vett online távcsövet egy magyar vadászboltból, mert elhagyta a 3000 eurós(!) Leica vadásztávcsövét amikor tavaly télen jávorszarvasra vadászott. Azóta is úgy mászkál a környéken, hogy nézelődik mindenhol, hátha megtalálja egyszer, de nem volt eddig szerencséje. Így aztán vett Budapestről online egy olcsó(bb) Zeiss-t, az asszonynak meg egy Swarovski van, azzal sasolt minket tegnap este a ház ablakából. Mondom neki, hogy megértem, mert a csajok felénk is szeretni szokták a Swarovskit. Összenevetünk.
Mondja, hogy ne aggódjunk, ma még szép idő lesz, de holnaptól úgy tudja, hogy már esős lesz nagyon. Minden esetre a hóviharnál sokkal jobban tetszik ez a prognózis. A túloldalon kiszállunk, csak egy srác vár ott, ő beszáll és indul is vissza a hajó. Olyan jól eldumálunk a számival, hogy mentőmellényben indulunk el kifelé a stégről. Ő csak mosolyog az orra alatt, majd utánunk szól, hogy azzal nehéz lesz felvenni a hátizsákot... Jó fej, ismét jót röhögünk.
Az Aktse nevű lesz a következő menedék, ami csak 13 kilométerre van, ez a táv nem sok egy napra. Még nem tudom, hogy mi lesz utána, majd ha odaérek, kitalálom, hogy megyek-e tovább. Mellette van a szép hegycsúcs, elvileg a legszebb kilátással errefelé, jó lenne feljutni oda is és megfejteni, hogy tényleg ez-e a legszebb, vagy csak marketing duma. 
Egy menedékházhoz érkezünk a túloldalon, itt lehet várni a hajót, ha rossz az idő, vagy sokat kell várni. Innen az Aktse a tábla szerint már csak 8 kilométerre van, ami nagyjából két órát jelen a terep nehézségétől függően. Kiderült, hogy a 13 kilométeres távolság a vízzel együtt volt értendő, így a hajóúttal már meg is tettük a mai etap jelentős részét.
Pallókon vezet az ösvény, mellette egy rejtőszínű sátor áll, aminél egy lány készülődik. Odaköszönünk neki, kedvesen viszonozza és int.
Nem sokkal arrébb, negyed tízkor egy fém híd tövében letáborozunk, hogy bepótoljuk az elmaradt reggelit. Kellemes napos az idő, leülünk a patak mellé és toljuk a zabkását ezerrel. Marcell vegán, így elég sok és érdekes kaja van nála, ami teljesen növényi eredetű. 
Feltöltjük a vizes palackokat (ahogy a számi tanácsolta, mert azt mondta, hogy nem sok víz lesz errefelé később), majd egy óra múlva kényelmesen indulunk tovább.
Egy napszemüveget találok, amit a dioptriáshoz hasonlóan biztonságba helyezek egy sziklára az ösvény mellett. Hátha megtalálja a tulajdonosa, vagy valaki más, aki majd hasznát veszi.
A domb után nagyon laza a séta, jól járható az ösvény. Marcell mesél az itt található ásványokról, meglepően érdekes dolgokat mond, amit nem gondoltam volna a geológiáról. Jó fej a srác, örülök, hogy összefutottunk. 
Egy óvatlan mozdulattal tolom össze a Kebnekaise mászásánál történt esésektől kissé meggörbült, azóta szoruló túrabotomat, ami becsípi az ujjamat és lehánt róla egy nagyobb darab bőrt. Fáj, beragasztom, de közben konstatálom, hogy elkövettem még egy alap hibát: nincsen nálam Betadine. Szerencsére kézfertőtlenítő akad.
Egy elágazáshoz érünk, ahonnan egy lejtő vezet az Aktse felé, jobbra pedig a Skierffe felé mutat egy nyíl. Nem messze sokan táboroznak, gondolom azok, akik tegnap értek ide és ma másszák meg a hegyet. Úgy döntünk, hogy lemegyünk a házhoz, tájékozódunk, majd ha úgy van, visszajövünk ide, de a nagy és nehéz hátizsákok nélkül.
Leballagunk a házhoz, minden van itt. Az idősebb és nem túl kedves host azt mondja, hogy a Skierffe 5-6 óra alatt mászható meg, ami nem sok, tekintve, hogy negyed kettő van és elvben nem fog esni sem. Nem sokat tökölünk, átpakolok ismét a kis zsákomba, ami kell (kamera, kaja, meleg cucc, víz, elsősegély csomag) és megyünk is vissza az elágazáshoz.
A terep nem vészes, bár itt-ott akad némi sár és mocsár. Nem meredek, páran jönnek szemből, de felfelé ilyenkor úgy tűnik, hogy nem sokan mennek már. A jelzés is egészen jó, bár az utolsó szakaszon azért a sziklák közt többször jelet vesztünk. Ez nem nagy gond, mert ugye a csúcsra kell feljutni, így legalább a végcélt látva tudunk haladni.
Egyre hűvösebb van, a szél is erősödik, ahogy a kitett részhez közelítünk, a nap pedig eltűnik a felhők mögött. Felvesszük a meleg cuccokat és a kesztyűket. Háromnegyed hatkor aztán elénk tárul az, amire talán túlzás nélkül állíthatom, hogy az eddigi legfantasztikusabb panoráma, amit láttam. Mintha egy giccses filmes díszlet lenne.
A szél erős, a nap elbújt, hideg van, de nem számít, nem tudunk betelni vele. Marcellnek van némi tériszonya, ezért egyedi módon közelíti meg a peremet. Készítünk egymásról 1-1 epic fotót, majd elindulunk lefelé, mielőtt teljesen átfagynánk.
A hegy mögé belépve mintha mindent elvágtak volna: se szél, se hideg, ballagunk lefelé nyugodtan, kényelmesen. Egyetértünk abban, hogy ezt a látványt kihagyni a világ legnagyobb hibája lett volna, minden percet, minden métert megért, amit megtapasztaltunk fent.
Este nyolc után pár perccel visszaérünk a táborhelyre, így majdnem pontosan 7 óra volt ez a kaland, a jeladóm számlálója pedig 26,7 kilométert mutat.
Az öreg közli, hogy a hajó nem 9-kor, nem is 8-kor, hanem 7:30-kor indul a várható nagy szél miatt és kábé 20 percre van gyalog a stég, szóval induljunk korán, ha nem akarunk estig várni a következő átkelési lehetőségre. Fasza.
Egy kis deszkaházikó van a szauna mögött, ami nagyjából akkora lehet, mint egy pottyantós vécé. Viszont ebben egy slagon keresztül jön be a víz egyenesen a patakból és az épületet zuhanyzónak lehet használni. Nem hagyom ki ezt a remek lehetőséget és a hat fokos vízben lecsutakolom magamat. Alapvetően is gyorsan zuhanyzom, egyrészt mert így védem a környezetet, másrészt meg nem pazarlom vele az időmet, de itt szerintem megdöntöttem minden rekordomat. 
Pár ruhámat hamar kimosom, majd kiakasztom a kályha mellé, hogy megszáradhasson reggelre. Beverek némi kaját, aztán alvás, ma luxusban, bent a házban. Egyszer-egyszer belefér.
Előző bejegyzések:
Felszerelések, kaja, utánpótlás
Következő bejegyzés:
Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel a Youtube csatornámra ide kattintva, vagy kövess Instagramon, illetve a blog Facebook oldalára (ezt itt találod) is kiteszem majd a friss napi bejegyzéseket, amikor elkészülnek.
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
A támogatók neve a túráról készülő kisfilm végén a stáblistában is megjelenik majd!
Ha tetszett, nyomd meg a gombot!
