Fél hatkor magamtól ébredek, majd benyomok egy zabkását és egy kávét. A cuccokat már este összepakoltam a kis Gossamer Gear Vagabond hátizsákomba. Kicsit aggódok, mert mondták, hogy elég hideg lesz, ezért a legtöbb cuccomat fel kell vinnem. 
Arra jöttem rá, hogy kellene túrabot, viszont azok a sátram oszlopai. Így az egyiket fogom kivenni a sátorból, a másik ott marad tartani a ponyvát alatta a cuccaimmal, mert ma nap közben úgysem használom a sátrat. Lebontani meg elrámolni valahová nem lenne jó, mert buknám a jó kis helyemet. Remélem beválik a dolog.
A hegyhez vezető ösvény elég változatos, néha sziklás, néha patakokon kell átmennem, nem egyszerű rajta haladni. Emiatt csak nagyjából délelőtt 9:00-kor érkezem meg az utolsó vízvételi helyhez, amire tegnap a boltos figyelmeztetett, hogy egy nagy vashídnál található és úgy 4,5 kilométerre van a sátramtól. Innen indul maga a hegymászás, eddig csak viszonylag sima kis emelkedőkön kellett ballagni. Gyorsan megtöltöm hát a kulacsomat, felveszem a pulcsimat és tolok egy erőt adó csokit. Itt már havas a táj, hidegebb is van. A rutinos svédek pólót cserélnek, van náluk tartalék, így amibe az ideúton beleizzadtak most lekerül, helyette szárazat vesznek fel. Nekem ilyen gondom nincsen, lassan jöttem, rétegesen öltöztem és azt szükség szerint variáltam is, úgyhogy nem izzadtam bele a ruhámba.
Egy lépcsősor következik, amit sziklákból készítettek elvileg nepáli sherpák segítségével a helyiek. Egy kisebb hegycsúcsra kell felmennem, majd utána leereszkedni egy völgybe és onnan újra fel a Kebnekaiséra. Gyakorlatilag így két hegyet mászik meg az ember (a kicsit ráadásul kétszer), mert visszafelé is útba esik. Nagyon örülök, hogy elhoztam a túrabotot magammal és kicsit sajnálom, hogy csak egyet, de most már megoldom vele a dolgot. A cipőm sem az igazi ide, mert nem kapaszkodik annyira a talpa, mint a Hanwag Tatra II, de hát ugye "abból főzünk, amink van".
A kisebb hegy teteje eléggé felhős, a nyomkövetőm 6,3 kilométert mutat ekkor. Megpihenek kicsit, nagyon szép itt minden. Az időjárással tényleg óriási szerencsém van, egyelőre nekm tapasztalok semmit a belengetett giga hidegből. Azért a táskámban ott figyel a pehelydzsekim meg a héjkabátom, ha kellene, a kezemre pedig felvettem a kesztyűmet, gyanítom, hogy majd a völgybe ereszkedésnél hasznát fogom venni.
Már 11 óra van, amikor végre leérkezem a két hegy közti völgybe. Nem volt egy sétagalpopp, párszor kicsúsztam, mert a köves-havas-olvadék a lejtőn nem annyira biztos talaj. Jól jött a kesztyű és a túrabot és jó lett volna egy rendesen kapaszkodó bakancs.
A túloldali hegy aztán alaposan kifáraszt, gyakran megállok pihenni. Hideg nincs, de a terep nehéz és meredek. Negyed 2-re érek fel a csúcsra. Alatta a fennsíkon sokan pihennek, napoznak, kajálnak, mert fent nagyon kevés hely van. Oda csak felmegy hamar mindenki, készít 1-2 képet és le is jön. Nagyon szép minden körben, bár annyira nem emelkedik ki a csúcs a többi közül, mert nem annyival magasabb. De megérte feljönni és nagyon örülök neki, hogy nem hagytam ki ezt a lehetőséget és az időjárás is kegyes volt. Minden esetre a beígért nagy hideg elmaradt, ezért nagyjából pulóverben mentem fel, igaz, hogy a vastag kapucnis polárom van nálam.
Lefelé aztán megaszívás volt jönni. Sejtettem, hogy ez lesz, mert volt egy kisebb ereszkedős szakasz ahol kicsúsztam párszor, de ennyire azért nem gondoltam gázosnak. Mivel a nap ma végig melegen sütött, az emberek pedig jól letaposták a havat, így csúszós latyak lett az ösvény végig.
Próbáltam mellette is ereszkedni, a mély hó talán kicsit jobb volt, de annál meg nem lehetett tudni, hogy mi van alatta: vagy térdig süppedtem, vagy egy csúszós kő szívatott meg változatos mélységekben.
A végéig nagyjából 10-12 alkalommal estem el, többnyire jó kemény sziklára. Adtam a jobb térdemnek, meg a könyökömnek is rendesen, illetve a túrabotomat is sikerült elhajlítani, amikor alám került egy zakónál. A király skandináv Hestra kesztyűm viszont ismét nagyon jól vizsgázott, zúztam kövön, sárban, hóban, de meg sem látszik rajta. Nem véletlen, hogy itt mindenki ilyet hord, bár ők simán meg is tudják fizetni a jót.
Este háromnegyed hétre értem vissza a bázisra, azaz bő 12 óráig tartott a mai kaland. A nyomkövetőm szerint kereken 17 kilométert mentem összesen. A cipőm csurom víz, mert a mély hóban felülről bele tudott menni egy kevés, de szerencsére van bakancsszárító is a szervizépületben, ezért nem aggódtam miatta.
Ma full extrásan kihasználok minden lehetőséget: zuhanyt, mosást, hogy mindenem tiszta legyen, szárítás, kajálást, plusz minden elektromos holmit maximumra töltök, mert holnap irány vissza a Singi menedék felé a Kungsledenre a nyugalomba. Itt elég sokan vannak, kicsit már zavar. Nem is vegyülök, azt szeretném, ha a szóló túra valóban szóló lenne, amennyire lehetséges.
Mindenek előtt átszaladok a kis boltrészbe és veszek egy Kebnekaise felvarrót meg egy mágnest, most már tutira megérdemlem. Mellé berakok egy rénszarvasos krémsajtot is, ami jól fel tudja dobni a dehidratált kajákat és tartós. Ma kétszer is vacsorázok, biztos, ami biztos, hogy visszatöltsem a lemerült elemeket és hogy jól aludjak a sátorban.
Készítettem egy kis videót a mai napról a telómmal, meg néha a kis 360-as kamerámmal, ha valakit érdekel, hogy milyen volt a hegyen, íme:
(A videó telefonnal és InstaOne R 360 kamerával készült)
Előző bejegyzések:
Felszerelések, kaja, utánpótlás
Következő bejegyzés:
Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel a Youtube csatornámra ide kattintva, vagy kövess Instagramon, illetve a blog Facebook oldalára (ezt itt találod) is kiteszem majd a friss napi bejegyzéseket, amikor elkészülnek.
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
A támogatók neve a túráról készülő kisfilm végén a stáblistában is megjelenik majd!
Ha tetszett, nyomd meg a gombot!
