Délután egy óra van, ballagok a metróhoz, hogy eljuthassak a Deákra a reptéri buszhoz, ami 900 forintért kivisz majd a Liszt Ferenc reptérre. A gép negyed ötkor indul, ezért ha rendes utas akarok lenni és nem akarok kapkodni, akkor elvileg kettő körül kint kellene lennem.
Az idő hibátlan, süt a nap, egy szál rövidujjú ingben kellemes a klíma. Kicsit kilógok a sorból az utcán a nagy túrazsákkal a hátamon, ami most ráadásul nehezebb is, mint szokott, mert a Caminós pakkom mellett sátor meg matrac is van benne többek közt. Egyelőre nem gáz, jó a zsákom, be is van rendesen állítva, úgyhogy bírom, de azért kíváncsi leszek pár nap múlva mit fogok erről gondolni.
A busz éppen akkor érkezett, amikor én, úgyhogy lett ülőhelyem és ez nem is robbant le, mint a tavalyi, úgyhogy jól indul a kaland. A reptéren is minden simán ment, kivettem a kis hátizsákomat a nagyból, benne az elektronikai és kamerás kütyükkel, majd leszedtem a derékpántot és ráfordítottam. A cippzárakat szokás szerint összehúztam gyorskötözővel, majd az egész cuccot befóliáztattam.
Nem mertem másképp, mert benne van a mini drónom is, kell az elérhető legnagyobb biztonság.
A biztonsági ellenőrzés két percig tartott, sehol senki, de 4 sor ment, kábé sosem volt ez ilyen gyors, pedig párszor már repültem életemben. Bent aztán megtöltöttem a kulacsomat a mosdóban, majd ittam egy felszállás előtti utolsó kávét a Costában. Nemigen járok oda, de a reptéren mindig beülünk indulás előtt egy lezuhanásgátló kávéra. Eddig bevált.
A gépen aztán szó szerint "jó sorom volt" ugyanis a nagy lábterű sorba szólt a jegyem, ahol ráadásképpen egyedül ültem (kicsit kellemetlenül is éreztem magam emiatt). El is kezdtem agyalni, hogy minden gyanúsan jól alakul, amikor a kapitány bejelentette, hogy a lisszaboni időjárás és a légiirányítás miatt a gép felszállása kb fél órát késik. Sebaj.
A szállásomat lefoglaltam online a Sete Rios negyedben, közel a buszpályaudvarhoz, ahonnan reggel hatkor indul majd a buszom dél felé. Így tízre már Lagoszban lehetek, onnan nincs messze Sagres, aztán majd eldöntöm, hogy megyek-e vagy dekkolok egy ráhangolódós napot. Ugyanis a Camino előtt még felsétálok Portugália délnyugati csücskétől Lisszabonig a Rota Vicentina nevű túraútvonalon, kiegészítve az idei utat ezzel a plusz pár száz kilométerrel. Ezért ha csak a Camino érdekel, azt is folytatom majd ide linkelve nagyjából 10-12 nap múlva, ha minden jól megy.
Ez lesz a túra:
Emiatt kellett a sátor is, errefelé ugyanis nem olcsók a szállások, a kempingeket viszont a legenda szerint simán meg lehet úszni pár euróból. Meglátjuk. Vettem ma délelőtt néhány péksütit holnap reggelre, mert nem voltam benne biztos, hogy fél hatkor Lisszabonban lesz rá lehetőségem, tízig meg nem akartam éhezni a buszon. Lettek volna későbbi járatok is, de úgy gondoltam, hogy ne utazással teljen a nap, inkább megyek korán, így marad egy csomó időm nézelődni.
A kései indulás és a szembeszél ellenére a kapitány behozott egy csomó időt, így csak kb. 10 perccel később szálltunk le a tervezetthez képest. A repülés munkával telt, kitöröltem nagyjából 12.000(!) fényképet a telefonomról, hogy legyen rajta hely az új képeknek és az eddigi sorokat is a gépen írtam. Állítólag 14 fok és egy kevés eső várható Lisszabonban, aminek annyira nem örülök, mert ki kell bányászni a hátizsákomból a kabátomat. Leszálláskor hétágra sütött a nap, szóval az eső vaklármának bizonyult.
Viszonylag hamar megkaptam a csomagomat, feltéptem a fóliát és kivettem a pulcsimat, majd a kijáratnál lévő infopulthoz mentem, ahol megtudtam, hogy nagyon egyszerűen odajuthatok a szállásra. Csak le kell mennem a metróba, majd a piros vonal végállomásától 5 percet kell sétálni.
Metrójegy gyanánt itt egy kártyát kell kiváltani 50 centért, majd feltölteni pénzzel. Van vagy egy tucat automata a lejáratnál, de mivel főleg turisták vásárolnak, megy a töketlenkedés ezerrel.
A sorban vagy 10 percig állok, majd kb 30 másodperc alatt megveszem a kártyát, amit feltöltök 4,50-nel, ami az 1,50-es jegyárat figyelembe véve 3 utazásra elég. Bár nekem most csak egy kell, de jövök még vissza is, így megspórolhatok még egy sorbanállást.
Az automata a portugál mellett angolul és spanyolul tud, erre érdemes készülni. A metró kényelmes és gyors, a 11 megállót megteszi kevesebb, mint fél óra alatt. A piros kör a metró, fölötte a jelölőnél van a szállás, afelett pedig a kék kör lesz a buszállomás reggelre.
A szállás picike, de rendben van, tisztára olyan, mint egy albergue. Meleg víz nincs, de legalább lesz reggeli hajnalban, legalábbis a lány azt ígérte a pultnál.
A repülők itt mennek el kb. a ház előtt nagyjából három percenként olyan alacsonyan, hogy az az érzésem, hogy a tetőről el is tudnám érni őket. Az egyik vendég hagyott is egy negatív kritikát a google oldalon, miszerint a repülők hangosak és kevés a konnektor.
Na nekem ilyen gondom nincs, mert van füldugóm és elosztós töltőm, úgyhogy le is fekszem aludni, mert hamar reggel lesz.
Hogy honnan indul a Portugál Út Lisszabonban és hogy hol lehet zarándokútlevelet szerezni, a következő bejegyzésből kiderül! Ha a portugál Rota Vicentina túraútvonal is érdekel, az az útinaplóm ide kattintva folytatódik!
Következő szakasz, tudnivalók, útvonal és egyéb érdekességek Lisszabonban
Ez is érdekelhet:
Csatlakozz hozzám Facebookon, Instagramon és Youtube-on is!
Ha szereted amit csinálok és támogatnád az utamat, vagy meghívnál egy sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
Ha tetszett, nyomd meg a gombot!
