A vonaton ébredek szinte pontosan 5:00-kor. Furcsán világos van és teljes csend, mindenki alszik. Csodával határos módon senki sem horkolt, a vonat pedig nagyon csendesen és simán haladt végig. Egyedül arra ébredtem fel néha, amikor nagy ritkán bemondták a következő megállót, vagy amikor kicsit elzsibbadt a lábam.

Tartottam tőle, hogy esetleg megbánom, hogy nem hálókocsira fizettem be, de nem volt vészes ülve aludni a tágas ülésen, simán ki tudtam pihenni magam.Az éjjel elég hideg lett, mindenki felöltözött. Én is felkaptam a műpehely dzsekimet, a lábamra meg ráterítettem a pulóveremet. Szerencsére kéznél volt a felfújható párnám, ezt oldalra az ablak felé tettem be magam mellé, így onnan sem jött a hideg. Jól esik most kicsit fázni az otthoni 35 fokok után, de lehet, hogy pár nap múlva majd azért vissza fogom sírni a meleget.Hét körül visszamegyek a büfékocsiba, ami meglepetésemre eggyel hátrébb került az éjjel és másik a kocsi, mint amiben este voltam. Hozom magammal a tegnapi papír kávéspoharat, hogy ne termeljek szemetet és kérem bele a kávét. A pultos mosolyog és mondja, hogy ingyen van az újratöltés, nem kell érte fizetni. Ezt ugyan a tegnapi srác is mondta, de meglepődök, hogy másnap egy másik kocsiban is érvényes lesz ez az újratöltős dolog.
Eszem egy jó hazai szendvicset, rátolom a kávét, majd biztos, ami biztos, lefojtom egy csokival. Aztán megnézek egy filmet a Netflixen, amit rendkívül előrelátó módon még otthon letöltöttem a telómra.

A vonat gyönyörű vad tájakon suhan keresztül amit szinte percenként szel ketté egy folyó, patak vagy épp kisebb-nagyobb tavak. Szarvast is láttam, egyelőre csak egyet, de ez a szám a következő napokban biztosan változni fog.
Eszembe jut az a vicc, amit valamelyik kedvenc standuposom mondott, hogy miért rövid a mezei állatok neve?
Mert amikor elsuhan a vonat vagy a kocsi mellettük, gyorsan ki tudod mondani, hogy: nyúl, őz..Fél tízkor Kirunába érve elég sokan leszállnak a vonatról. Kinyitom az ablakot és meglepődök, hogy milyen hideg van. Tök jó.Nekem elvileg még egy bő másfél órám van hátra Abisko-ig. Ott két megálló van, az "Östra" ami maga a település és pár perccel később a "Tourist Station" ahonnan a Kungsleden indul. Én most az elsőnél szállok le, mert nagyon közel van a szállásomhoz, ami a legolcsóbb hostel Abisko-ban. Úgy döntöttem még otthon, hogy ma kipihenem az utazást, akklimatizálódok, aztán holnap reggel kezdem csak meg a túrát.Becsekkolnék, de a recepción lévő fali telefonba azt mondja a tulaj, hogy csak dél körül ér ide (a becsekkolás 2-től lenne csak amúgy is), addig rakjam csak le a pakkot a fürdőbe és menjek egyet túrázni. Fura ez nekem, hogy egy nyitott épületben hagyjam csak úgy őrizeltenül a csomagomat, de erőt veszek a paranoiámon és megteszem, amit a tulaj mond.Lesétálok a boltba, ami meglepően nagy és jól felszerelt, az árak sem annyira vészesek.
Veszek egy kis gyümölcspürét, joghurtot, egy csomag zsemlét és nem bírom megállni, hogy ne vegyek 1-1 zacskó rénszarvas és jávorszarvas-kolbászkát, meg egy baconos sajtkrémet.

• 
• 
• 
• 

Az ebédet (hazai szenyák, egy alma meg a joghurt) a tóparton fogyasztom el, gyönyörű (és mocskosul hideg) környezetben. Ez utóbbi tény nem zavar, annyira elvonja a figyelmemet a környezet.

Mire felérek a hostelhez a recepciós már ott van a kis irodájában és kedvesen odaadja a kulcsomat elmondja, hogy melyik tárva-nyitva lévő szoba az enyém. A nyolcas számú szoba az a legszélső házban.
A hostel egyszerű, de minden megvan benne, a szoba is tágas, bár a zuhany a másik házban van a szauna mellett, WC pedig 1 van a három hatágyas szobára, ami úgy érzem, hogy nem túl sok.
A konyha viszont tágas és jól felszerelt, nem lehet rá panasz, az ablakból éppen rálátni a pályaudvarra.

Az egyik emeleti ablakban prémek száradnak

A szobatársam 2 finn srác, ők nem a Kungsledenre jöttek, csak a környéken túráznak, de nagyon jó fejek, jól eldumálunk és röhögünk velük sokat. Csodálkoznak, hogy mennyit tervezek menni, én meg azon csodálkozom, hogy ők csodálkoznak. Hiszen majdnem mindenki ezért van itt, hogy ha nem is az egészet, de legalább a táv felét-harmadát bevállalják.

Eszembe jut, hogy vennem kellene gázpalackot a főzőmhöz, mert azt ugye nem lehet repülőn szállítani, ezért nem hoztam magammal. Magamra kapom a ruhámat és elsétálok a Tourist Station-höz, ami innen nagyjából 2 kilométerre van, mert a hostel tulaja szerint az ottani túraboltban lehet palackot is venni. Holnap is arra megyek ugyan, de ha túl korán vinne arra az út, és zárva lenne a bolt, akkor nem tudnék vásárolni, most meg úgyis ráérek, plusz szeretem ilyenkior felmérni a terepet.Egyszerű és felhasználóbarát szabályok az Abisko nemzeti parkban - nagyításhoz klikkelj a képre

Máskor is, amikor utazom, meg szoktam nézni a másnapi út elejét délután, hogy majd reggel ne érjen meglepetés és ne azzal menjen el az idő, hogy keresgélnem kell a helyes irányt. Errefelé minden ki van írva angolul, ésmindenki beszéli a nyelvet, még azidős emberekkel is simán szót értek.

A Tourist station

A bolt itt is nagyon jól felszerelt, sok prémium túraholmi van, el is mozizok bent egy darabig. Nagy élet van itt, kicsit már bánom, hogy nem a Tourist Station-ben foglaltam szállást, bár ennek főképp ugye anyagi okai voktak.
Téblábolok a boltban egy megvásárolni kívánt gázpalackkal meg egy szőlőzsírral a kezemben, amikor hozzám lép két kedves nő, és kérdezik a palackomra mutatva, hogy azt meg akarom venni? Értetlen fejjel mondom, hogy igen, szeretném. Erre ők szólnak, hogy inkább tegyem vissza a palackot. Ők ugyanis ma végeztek és maradt nekik egy bontatlan, amit a repülőre úgysem vihetnek magukkal. Mondom tök jó, akkor megveszem tőlük. De ők nem akarják eladni, hanem nekem szeretnék ajándékozni. Na szép, a mázlifaktorom úgy tűnik, hogy a szokásos módon működik megint.Felvarró, szájbalzsam, pohár és mini karabíner

Megveszem az apróságokat, amikre a Turisztikai szövetség tagságimmal (STF kártya) elég jelentős kedvezményeket is kapok. Lett így onnan egy kis poharam, egy mini karabínerem a kesztyűmhöz, a szőlőzsír meg egy Kugsleden-es felvarróm. Nézegettem kis fa felespoharat, de a 300 koronát finoman szólva is sokalltam érte, úgyhogy az maradt a boltban. Hátha bejön a szokásos mák és egyszer találok majd az út szélén egy ilyet, vagy ha meg nem, akkor máshol olcsón, vagy végső esetben faragok magamnak egyet.Agancsot az első pillanatban találtam a ház mellett

Hazaérve szólok a portán, hogy bérelnék egy törölközőt a fürdéshez, hogy holnap ne kelljen a vizessel szenvedni. A recepciós ad egyet, de nem fogad el érte pénzt. Úgy fest, hogy ez egy ilyen nap, mindenki ingyen akar nekem adni valamit.

• 
• 

Erre elmesélik, hogy szerintük egész jó, bár a +5 fokba kiálldogálás meg hideg zuhany helyett ők a tó jegébe szoktak vágni egy lyukat fűrésszel a mínusz hüszban, majd abba ugranak bele szaunázás után. Elvileg, mivel a víz plusz egy fokos, a levegő meg mínusz húsz, egész melegnek tűnik a tó. Végül is, minden viszonyítás kérdése, nem?Még este bepakolok és megvacsorázom az egyik dehidratált csirkés kajámat (köszi Zsófi!), felütve némi snack-kolbásszal, egész finomra sikerül. Ilyenkor előbújik belőlem a mesterszakács, mindent mindennel összekeverek, hogy minél több tápanyagot vigyek be a szervezetbe. Általában igyekszem azt enni, amit megkívánok, mert a szervezet így jelzi, hogy mire lenne szüksége.
Itt este tízkor még simán világos van, de aludni kell, mert reggel jó lenne viszonylag időben elindulni.

Videó az utazásról

(Ez a videó telefonnal készült)

Előző bejegyzések:

Mi a Kungsleden?

Felszerelések, kaja, utánpótlás

Az utazás megszervezése

Következő bejegyzés:

Útinapló - Első nap, indul a túra

Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:

Ha tetszett, nyomd meg a gombot!