Elég izgalmas dolgok történtek velem 2022-ben és valószínűleg 2023 is hasonlóan érdekes lesz.
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
Ha tetszett, nyomd meg a gombot!
Reggel 7:30-kor indul a busz, de nem teljesen tiszta az, hogy honnan. A házigazdám szerint a bolt elől, ahol (elvileg) van kirakva egy menetrend is. Na, azt nem találtam sehol, sem a másik két srác, akik szintén elindulnak ma reggel haza Stockholmon keresztül.
Meghoztam a döntést, inkább hallgatok a jelekre és nem kockáztatok.
Nem volt könnyű, de megkönnyebbültem, majd máskor lejárom újra a déli szakaszt, amikor jobb állapotban leszek. Nagyon jó kis túra volt ez, rengeteget adott és sokat tanultam belőle.
A Jackvik-Budapest hazaútról és Stockholmról ide kattintva olvashattok
Felszerelések, kaja, utánpótlás
Útinapló - tizenhetedik nap - A hazaút és Stockholm
Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel a Youtube csatornámra ide kattintva, vagy kövess Instagramon, illetve a blog Facebook oldalára (ezt itt találod) is kiteszem majd a friss napi bejegyzéseket, amikor elkészülnek.
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
A támogatók neve a túráról készülő kisfilm végén a stáblistában is megjelenik majd!
Ha tetszett, nyomd meg a gombot!
Reggel meleg vizes tusolással kezdem a napot, majd ruhaszárítás következik a király szárítószekrényben. Gyors kaja jön a konyhában (csak a szokásos zabkása) mejd összerámolok és várom a reggeli hajót.
Az éjjel szeles volt, de a sátor jól állta, nem volt hiába a sok tegnap esti mókolás, hogy a köves talajon rendesen ki legyen feszítve a ponyva. Egész jót aludtam, de hat helyett csak nyolckor sikerült felébrednem. Gyorsan reggeliztem egyet (a szokásos kása-kávé csúszott le), bár ezúttal inkább zableves volt, mert picit túltoltam a vizet.
Reggel hétkor ébredek, szerencsére szép az idő. A kajautánpótló csomagom itt figyel a sátorban, remélem belefér majd belőle minden a hátizsákba. Elvben kábé ugyanaz van benne, mint amivel elindultam a Kungsleden első felére, szóval gond nélkül be kellene férnie.
Hatkor ébreszt a telóm a sátorban, de vagy 10-12 percig nem nagyon akaródzik kimászni a jó meleg túrapaplan alól. Reggelire most bulgurt nyomok és kávét. Nem lett a kedvencem ez a kaja, de sajnos elfogyott a zabkásám. Sebaj, délután már megint lesz bőven belőle.
Ma reggel hatkor kelek, mert a hajó a kiírt 9 óra helyett a várható nagy szél miatt 7:30-kor indul. Az idő (eddig) szép, jól aludtam, bár a térdeim és a bal bokám kicsit fájnak, de annyira szerencsére nem vészes a dolog.
Fél nyolckor kelés, majd egyből gyors pakolás, kaja a terveink szerint majd csak valahol lent lesz, ahonnan a hajó indul, nehogy véletlenül lekéssük a fuvarunkat.
A Vákkudaváre - Saltoluokta busz 9:50-kor indul, de fél nyolckor már ébren vagyok. Nem aludtam valami jól, a térdeim kicsit kivannak. Reggelire a szokásos zabkása-kávé kombó szalad le, majd várom a buszt és agyalok, hogy mi is lesz ezzel a belengetett havazással.
A következő helyen majd megkérdezem, hogy ott mit mond a meteo, mert az már kicsit más régió és megnézem, hogy el tudom-e hagyni a havas zónát ma. Ha sikerül a következő húszast megtennem a busz után, akkor van rá esélyem, hogy holnap, mire a rossz idő beüt, már elég távol leszek tőle. 
A menedékházban a vendéglátó pasas nagyon jó fej, megengedi, hogy felvegyem a belteret. Hozok vizet a patakról, majd végre ki tudom dobni a magammal hozott (egyébként nem sok) szemetet a házzal szemközti parkolóban lévő kukákba. Ugyanis itt út vezet, így könnyű elszállítani a hulladékot, nem kell úgy tovább cipelni, mint a vadonban lévő menedékeknél.
Hírt kapunk, hogy gond van a gyertyákkal a tegnapi hajós helyen, így az arra induló emberek önként magukkal visznek fejenként pár gyertyát nekik, hogy ott is lehessen majd világítani esténként. Nagyon tetszik, hogy itt ilyen prózai és valódi probléma van, amit ilyen emberi módon oldanak meg.
Szuper kis mosakodóhely van a ház mellett, ki is használom. A vendéglátó utólag említi, hogy vihettem volna egy kis meleg vizet hozzá, de nem gond, jó volt ez így is. Egy kis faajtó biztosítja a magánszférát. Elköszönök a férfitől és leballagok a buszmegállóba, ami a ház előtt van.
Egy busz megy csak ebbe az irányba, vagy 10-12 ember vár rá ma reggel velem együtt, ebből nyolcan túrazsákkal. Nem biztos, hogy ebből mindenki a Kungsleden-en megy, mert sok túraútvonal van errefelé. Potom 114 korona (azaz nagyjából 4.200 forint) a jegy ára a 30-35 kilométeres útra. A busz természetesen modern és kényelmes, a jegyért pedig felszálláskor kártyával lehet fizetni. A fedélzeti hőmérő szerint 12 fok van, 9:55-kor már úton is vagyunk. A buszon az ülések közt lehet tölteni az elektromos cuccokat, sajnos nekem csak félúton jut eszembe megnézni, de gyorsan rádugom a telót meg a nyomkövetőt, az a 10 perc is számít. 
Az út a tóparton vezet, keskeny, egy sávos. Kábé az első kanyarnál jön szembe egy nagy dög kamion, mindketten megállunk, a kamion visszatolat, lehúzódik, a busz meg kikerüli és megyünk tovább. Párszor aztán megismétlődik a dolog. A Stora Sjöfallet Mountain Lodge-nál egy negyed órát állunk. A megállóhelyen a semmi közepén 11:15-kor leszállok a buszról, majd 11:30-kor már a Langas nevű hajón ülök, ami 140 koronáért visz át a tavon a Saltolouktai ellátmánnyal együtt.
Saltoloukta Fjallstation egy nagyobb komplexum, ahol mindenféle szálláshelyet találhat, aki erre jár. Nem csak kemping van, de rendes szálloda étteremmel, bolttal és ÁRAMMAL! Így bemegyek a hallba, mint mindenki és azonnal töltőre teszem a cuccaimat. 
Közben betérek a boltba és körülnézek. Van itt minden, például szárított rénszarvashús, amiből 110 koronába kerül 10 deka. Ha lenne kicsi, megkóstolnám, de mivel csak 20-30 dekás darabok vannak, így nem költök el rá annyi pénzt.
Ami viszont nagyon kellene az a kézkrém, ugyanis a hideg, esős, szeles időjárás totál kiszárította a kezeimet. Itt találok kis testápolót, a kiírás szerint viszont elvileg kapható kézkrém is. A pultos srác felajánlja, hogy lemegy a raktárba megnézni, hogy ott van-e belőle valahol- Egy srác áll mögöttem a kasszánál, úgyhogy mondom, hogy előbb rendezze el őt, hogy ne kelljen miattam várnia. A srác hálásan megköszöni a dolgot.
Sajnos kézkrém nincs, így veszek egy testápolót, az is jobb, mint a semmi. Legközelebb biztosan lesz nálam, ahogy amúgy szokott is, csak valahogy most kimaradt a csomagomból.Mellé beugrik még egy pillanatragasztó cuccot javítani, pár csoki, egy helyi gumicukor és egy király kis zöld tálka.
Itt a szálláson egyébként van lehetőség zuhanyozni (meleg vízzel!) 170 koronáért (6.200 forint, vagyis kihagyom), az ebéd pedig most paradicsomleves és saláta 130-ért (4.800 forint, szintén kimarad).
Olvasom a boltban az üres polc előtt, hogy a gáz hiánycikk lett a környéken, a következő helyeken sem kapható, így szólnak, hogy aki teheti, válasszon más módot a főzésre. Na király. Még van egy fél palackkal, de ugye még bőven van hátra az útból és fűtésre is ezt használom, szóval azért aggaszt a dolog.
Amíg töltenek az akkuk, leülök az előtérbe és várok. Két német srác ül az asztalnál és dumálnak, amin nagyon jól szórakozom, mert mindketten ultrakönnyű túrázás fanok, pont, mint az én cimboráim otthon. Hallgatom, ahogy németül azon vitatkoznak, melyik anyag a legjobb és hogy mit bír a „Dyneema” anyag. Tényleg, mintha otthon lennék, nagyon szórakoztató, főleg, hogy nem tudják, hogy értem őket.
Az ultrakönnyű felszerelés
Egy bő óra töltés után kint aztán meg is találom az egyik srác cuccát, nem viccel, tényleg ultrakönnyen tolja: kis zsák, rajta nagyon vékony matrac, benne meg szerintem egy ponyva lehet a menedék. Gondolom azért ő nem visz 8-10 napi kaját, nekem is ezért kellett a nagyobb teherbírású zsák.
A következő Sitojaurestugorna nevű menedékház 19 kilométerre van innen. Most 3,4 kilométert mutat a Garmin, szóval 22,4-nél lesz a ház, ebből tudom majd, hogy hol tartok.
Erdők vannak az út elején, szoktatlan a látvány, de szép. A sziklás ösvény utána egész jó, ahogy haladok rajta felfelé visszanézegetek és látom a tavat, amin átjöttem.
Egy fennsíkra jutok, azon visz tovább a jel. Nem hoztam sok vizet, mert gondoltam, hogy felesleges cipelni, de már kezd elfogyni a nálam lévő egy liter, víz meg sehol. Na király.
Az első patakot 5km-nél találom, meg is töltöm mindkét kulacsomat, biztos, ami biztos, ki tudja, hogy később lesz-e lehetőségem rá.
A fennsíkon aztán többször találkozom rénszarvasokkal, egész közel vannak, nem félnek tőlem, de azért tartják a 20 méteres távolságot.
Pontban délután négykor megpillantom a kis menedékházat, tök jó. Bemegyek, majd készítek egy kis kaját. Felmérem a készleteimet, mert hamarosan odaérek majd az újratöltő csomagomhoz. Mivel van még egy kis tartalékom, plusz a hírek szerint jön a rossz idő, úgy döntök, hogy hagyok itt egy kis tartós ételt, hogy ha valaki beragad ide a hóvihar miatt, lehet, hogy ez fog neki segíteni. Két csomag ramen levest teszek hát a pultra, ráírtam a mini filcemmel az „enjoy” szót, hogy tudják, hogy elvehetik, ha kell. 
Már indulok, amikor befut a német srác a boltból és elkezdi kipakolni az ételét. Megkérdezem, hogy mit tud az időjárásról és a gázhiányról, de sajnos ugyanazokat a híreket tudja ő is, mint én. Elköszönök, majd háromnegyed ötkor továbbindulok.
A nyomkövetőm szerint 11,9 kilométernél járok, még 10 kilométer van hátra, szóval 22,9-nél leszek ott. Elég hideg van, felöltözöm és úgy ballagok tovább. Szerencsére jól válaszottam ki a ruháimat, így nem fázom, nem izzadok, jól variálható rétegeim vannak.
Kicsit később egy kedves fiatal pár jön felém szemből. Ők Hemavantól jönnek, így szóba elegyedek velük, hátha pontosabb értesüléseik vannak, mint nekem. Nem jók a hírek, ők is azt mondják, hogy a gázhiány valós probléma délen is és hogy szerda-péntek között hóvihar várható. Elmesélik, hogy már eladták az utolsó gázpalackot Kvikkjokkban, ahol az utánpótlás csomagomat fogom átvenni.
Na mondom király, majd lesz valami. Elkezdenek beszélgetni egymással, nem értem, hogy mit, mert a svédem nem túl acélos (nulla). Majd felém fordulnak és adnak egy új gázpalackot mondván, hogy az ő csomaguk Saltolouktában van és abban van egy másik teli palack, nem kell nekik kettő.
Ragaszkodom hozzá, hogy kifizessem nekik. Nagy nehezen belemennek és csak 50 koronát fogad el érte a srác. A karma extra gyorsan dolgozik: épp egy órája hagytam ott a kaját a menedékházban, erre máris kapok érte palackot.
Íme a sztori, lemaradt az elejéről, hogy "Találkoztam az előbb...."
Egy lejtősebb rész előtt térerőt találok, tábla jelzi, hogy innen lehet még telefonálni a reggeli hajós átkelés miatt. Kihasználom a kínálkozó lehetőséget és megnézem online, hogy mi a helyzet. Elég hideg van, lassan fél nyolc, érzem, hogy ideje lenne táborhelyet keresni. A völgyben fákat látok, így azt gondolom, hogy ott biztosan találok majd egy védettebb helyet, ahol letáborozhatok.
Álldogálok, amikor mellém ér a srác, akit a saltolouktai boltban előre engedtem, majd a menedékházban beszéltem. Dumálni kezdünk, kiderül, hogy Marcel a neve, geológus és Németországból jött. Előtte a Camino del Nortét járta, majd azt a norvég zarándokutat, ami helyett én idejöttem, szóval lett pár közös témánk egy perc alatt. Nagyon jó fej, együtt verünk tábort nem messze, majd egy kis tüzet rakunk az ott talált kis tűzrakóhelyen és a gázprobléma miatt inkább most azon melegítjük a vizet és a vacsorát.
Nem sejtettük, hogy ekkor már megfigyeltek minket...
Felszerelések, kaja, utánpótlás
Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel a Youtube csatornámra ide kattintva, vagy kövess Instagramon, illetve a blog Facebook oldalára (ezt itt találod) is kiteszem majd a friss napi bejegyzéseket, amikor elkészülnek.
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
A támogatók neve a túráról készülő kisfilm végén a stáblistában is megjelenik majd!
Ha tetszett, nyomd meg a gombot!
Reggel 8:00-kor ébred a ház. Gyönyörű napsütés van, a házigazda szerint ma is olyan nap lesz, mint tegnap. Reggelire csokis granolát eszem instant kávéval, majd összerámolok. Vizet hozok a reggelihez megint a patakról, hogy úgy hagyjuk itt a helyet, ahogy tegnap találtuk.
Valahol Singi es a Kaitumjaure között félúton ébredtem háromnegyed kilenckor, elég hűvös volt az éjjel. Gyors reggeli után fél 10-kor indulásra vetemedtem. A 200 forintos hazai zabkásámba 350 forintos svéd mini lekvár kerül, finom, de nem lesz belőle rendszer ennyiért.
A lábaim meg a gazdája is kivannak a tegnapi mászástól, ezért ma nem állítok ébresztőt, laza napot tervezek.
Reggel fél nyolckor ébredek. Irány a szárító, összeszedem a tegnapi mosott ruhát, majd reggelire tolok egy szokásos zabkása-kávé kombót bent az étkezőben.
A luxusnak most egy ideig vége lesz, kiélvezem a dolgot. Nem rohanok, komótosan pakolok a sátor előtt. Kiterítem az esőszoknyámat, ami nagyon jó védelem a sátor előtere alatt esténként a cuccaimnak a földön lévő sár és a por ellen.
Helikopterek jönnek-mennek, elég nagy erre a légiforgalom. Ezzel hozzák a cuccokat a szállóba és emberek is taxiznak vele ide, vagy a legközelebbi településre. Úgy tudom, hogy 150 euróért visz el egy személyt a kopter.
Délelőtt tízkor indulok csak el, az idő szép, süt a nap, de elég nagy most a szél. Szerencse, hogy nem ma mentem a hegyre, a szél -vagyis annak hiánya- miatt jobb volt a tegnapi nap. A mai tervem lassan visszaballagni a Kungsledenre a Singi kabin környékére, ez csak olyan kb. 14-16 kilométert fog jelenteni.
A kabin 14-re van, ha bírom, akkor megyek még, de nem akarom túlerőltetni a futóművet, mert lenne még dolga a közeljövőben. Ez a 20 kilós zsákkal sziklákon ugrálás amúgy is ad neki rendesen.
A nagy szélben nem annyira jó menni, de mivel már ismerem az utat (hiszen ezen jöttem a másik irányból két napja), gyorsan haladok rajta. Az ösvenyek kicsit össze-vissza vannak, oda kell azért figyelni, egyszer én is lekavarodok róla a patak partjára.
Egyik átkelésnél benézek egy követ és térdig belepottyanok egy vízfolyásba. Szerencsére nem esek el, a nadrágom pedig gyorsan megszárad ebben a napos-szeles időben. Ilyen terepen és ilyen súllyal a háton nagyon hasznos és fontos a túrabot, mert segít egyensúlyt tartani, leveszi a teher egy részét a térdről és még számtalan más előnye is van, jó, hogy van nálam. Bár ez a sátor miatt is kell, mert ez a sátram nem szabadonálló, mint a másik, hanem a túrabotok adják meg a támasztását.Délben még csak 4 kilométerre jutottam el, azaz még tíz van hátra a Singi-ig, de már a völgyben vagyok es elértem a közeli hegyeket. Lassan jöttem, hogy kíméljem a lábaimat meg a szép időben forgattam is pár snittet, jutalom ez a nap.
A völgy túlsó vége felé találok az ösvényen egy Sea to Summit kést. Szürke, műanyag, pont mint a kanalam. Passzol hozzá, könnyű és praktikus holmi, ezért elteszem. Amúgy sem hagynék itt szemetet az úton, de ennek még hasznát is tudom venni.
Fél kettőkor már a 8,2 kilométeremnél járok, ami jó, mert már csak 6 van hátra a menedékig, de bőven van még időm a sötétedés előtt. A lábaim is bírják, az idő is frankó, minden rendben. Emberrel nem nagyon találkoztam mostanság, aminek külön örülök, kicsit sok volt a tegnapi mennyiség a hegy körül. 
Érzem az erőt, szerintem tovább is megyek ma, mert háromkor megpillantom a Singit. Leballagok mellé kajálni, de úgy döntök, hogy kábé hétig még nyomom tovább. Jó idő van, ki kell használni. Az ösvény itt nagyon sima, jól lehet rajta haladni, alig vannak rajta sziklák. Meg is lepődök rendesen, hogy ilyen is van errefelé.
Sok jó táborhely van errefelé extra szép kilátással, sajnálom, hogy ilyen közel vannak, mert nem akarok még letáborozni. Az út mellett ismét rengeteg áfonyát lelek, el is kezdem szedegetni, nem bírom megállni. Közben azért haladok, szépen fogynak a kilométerek.
Ahogy ballagok, elmegy mellettem egy rénszarvastehén egyedül. Elég szokatlan látvány, mert ezek az állatok általában csapatban járnak. Nem messze aztán megpillantok még párat, gondolom ezektől kóborolhatott el az előző állat.
A nap lebukik a hegy mögé, egyből érezni lehet, hogy lehűl a levegő. Azt hiszem lassan itt lesz az ideje a táborverésnek. A patak lassan folyóvá szélesedik, leballagok mellé és megtöltöm a kulacsaimat éjszakára. Ki tudja, hogy mikor és milyen táborhelyet találok, akkor már legalább nem kell majd vizet keresnem.
Egy számi kunyhó váza mellett megy el az ösvény, nagyon jól néz ki. Gondolkodom, hogy itt táborozzak, de felerősödik a szél, ezért inkább továbbmegyek, hátha találok valami védettebb helyet. Nem kell soká mennem, mert egy mélyedésen vezet keresztül az út, benne tűzrakóhelyes táborhellyel. A tűzrakó most inkább látványelem, mert ugye errefelé nincsenek fák, de pont elfér mellette a sátram és rálátok a folyópart egy szakaszára, nagyon szép kis hely ez.
A sátrat gyorsan felpattintom, majd előszedem a kajáscuccomat és főzök egy tésztát. Kerül bele biltong is, ami egy afrikai szárított marhahús, Charlie cimborámtól kaptam az útra. Letolok mellé egy finom meleg teát, ami nagyon jól esik a hűvös időben.
Miközben kajálok vendégeim érkeznek: egy csapat rénszarvas éppen arra a partszakaszra jön inni, amire a sátram néz. Nem vesznek észre a mélyedésben, de én csendben gyönyörködhetek a látványban, mielőtt lefekszem aludni. Jó kis nap volt ez is.
Felszerelések, kaja, utánpótlás
Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel a Youtube csatornámra ide kattintva, vagy kövess Instagramon, illetve a blog Facebook oldalára (ezt itt találod) is kiteszem majd a friss napi bejegyzéseket, amikor elkészülnek.
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
A támogatók neve a túráról készülő kisfilm végén a stáblistában is megjelenik majd!
Ha tetszett, nyomd meg a gombot!
Fél hatkor magamtól ébredek, majd benyomok egy zabkását és egy kávét. A cuccokat már este összepakoltam a kis Gossamer Gear Vagabond hátizsákomba. Kicsit aggódok, mert mondták, hogy elég hideg lesz, ezért a legtöbb cuccomat fel kell vinnem. 
A Sälka nevű menedékház mellett ébredtem a király kis sátramban. Az első gondolatom az volt, hogy milyen hálás vagyok Kornélnak, hogy egy ilyen király túrapaplant készített nekem. Egy rossz van benne: nehéz kiszállni belőle a hidegbe, ezzel még kezdenie kellene valamit...
A harmadik napom reggelén 6:30-kor keltem ismét teljesen magamtól, majd 1-2 perc múlva ébresztett volna a telefonom. Alaposan kialudtam magam, nagyjából összesen 9(!) órát sikerült és a remek fűtés miatt nem is fáztam, minden rendben volt.
A reggel hatos kelésből végül csak nyolcas lett, mert úgy döntöttem, hogy indulás előtt inkább kipihenem magam rendesen. Itt úgyis világos van nagyjából este tízig, így majdnem mindegy, hogy mikor indulok.
Reggel hétkor keltem, a finnek még csendesen aludtak. Kimentem a konyhába, vittem magammal a még este a szobai asztalra kikészített reggelimmel, ami csokis gofri, banán és joghurtos gyümölcspüré kombója, vagyis csupa olyan dolog, amiket valószínűleg nem nagyon fogok enni a közeljövőben.
A vonaton ébredek szinte pontosan 5:00-kor. Furcsán világos van és teljes csend, mindenki alszik. Csodával határos módon senki sem horkolt, a vonat pedig nagyon csendesen és simán haladt végig. Egyedül arra ébredtem fel néha, amikor nagy ritkán bemondták a következő megállót, vagy amikor kicsit elzsibbadt a lábam.
Hajnali fél ötkor már a Liszt Ferenc reptéren baktatok a csomagommal a terminál felé. A kocsimat a legolcsóbb, legtávolabbi parkolóban hagytam egy hónapra, ez 15.000ft volt, ami épp csak picit több, mintha két taxival mennék. Igaz, hogy a busz jóval olcsóbb, de szívás ilyen korán ekkora pakkal tömegközlekedni, így kivételesen ezt a lehetőséget választottam. A célom ezúttal Svédország, Stockholm, ahonnan majd egy újabb, nagyjából 17 órás vonatúttal érem el az ország legészakibb részén lévő Abisko-t, ahonnan a legismertebb hosszútávú skandináv túraútvonal, a "Kungsleden", azaz a "Királyok útja" indul.
