Még a COVID előtt volt pár tervem, de sajnos mind ment is a levesbe, ahogy kellett. Idén viszont elhatároztam, hogy ha mindet nem is, de legalább egyet megvalósítok a 2020-ban elmaradt utak közül. Ezért augusztus vége felé elindulok Svédország északi részére, a sarkkörre, Lappföldre és terveim szerint végigjárom a 440 kilométer hosszú Királyok útját, a Kungsleden trail-t.

Vasárnap este a Magnet Közösségi Házban megkaptam a Kardos Szent Jakab Egyesület lovagkeresztjét, főképp a blogba fektetett munkám elismeréséül. Meglepődtem, amikor szóltak, mert olyan emberek közé kerültem ezzel a díjjal, akik rengeteget tettek a zarándokokért, a Caminóért vagy más, közhasznú tevékenységükkel érdemelték ki ezt a keresztet.

Helyzetjelentés a Portugál camino Portó - Santiago szakaszáról

"Pfizer oltással indultam és a kinyomtatott Uniós oltási igazolással, ami az EESZT Lakossági portáljára belépve nyomtatható ki, illetve a Ryanair check-in feltétele volt a Passenger locator card kitöltése, ami arra hivatott, hogy a helyi egészségügyi hatóság tudjon róla, hogy a beutazó hol tartozódik az országban.

Zsófi barátommal már egy ideje ismerjük egymás az "Ultrakönnyű túrázás" nevű Facebook csoportunknak hála. Ő saját magának készíti el otthon a dehidratált túraételeket, amiknek bolti ára egyébként úgy 2.000-3.000 forint is lehet adagonként, neki viszont így a töredékéből megvan és pont olyan lesz az íze, ahogy szereti. 

Legtöbbször a telefonommal fotózom túra közben, de időnként elviszem a "rendes" kamerámat is, ami egy Panasonic Lumix G90. Szeretem ha biztonságban van (mert nem olcsó mulatság egy ilyen holmi), de az is fontos, hogy emellett mindig a kezem ügyében legyen, hogy szükség esetén azonnal használni tudjam. Ezekre kínál innovatív megoldásokat a Peak Design nevű viszonylag fiatal amerikai cég.

Sokat agyaltam rajta, hogy a rossz bokámmal hogyan tudnék mégis valami könnyű terepfutó-szerű lábbelivel túrázni. Aztán kipróbáltam a leginkább futócipőiről ismert Hoka cég "Challenger Mid GTX" nevű félmagasszárú túracipőjét, vagy terepfutóját vagy talán inkább túrabakancsát? Nem is tudom, hogy mi a legjobb elnevezés rá.

A Norte az eddigi legszebb utam volt talán, emiatt is voltam különösen szomorú, amikor kiderült, hogy véletlenül letöröltem az összes felvételt, amiket ezen az úton készítettem. Aztán egyszer csak, amikor a laptopomat rendezgettem, hirtelen mégis megtaláltam pár légifelvételt.

Martin cimborám Angliában él (angol), de gyakran túrázik Skandináviában. Arrafelé kedvelte meg ezeket a spéci fagyasztva szárított túrakajákat, amit a Drytech cég készít. Dumáltunk róla, majd küldött nekem is pár ízt, hogy próbáljam ki, hátha bejön.

Pár cimborámmal van egy ultrakönnyű túrafelszereléses csoportunk már egy ideje a Facebookon, ami elég szépen gyarapodik. Sokat használtuk már a felszereléseinket normál, tavasztól őszig terjedő időszakban, de ideje volt letesztelni, hogy 0 fok alatt hogy bírja az új matrac, a hálózsák és a sátor - és persze mi - a kiképzést.

Van jó pár profi és amatőr film a Camino különböző útvonalairól, számuk szerencsére évről évre egyre csak gyarapodik. Vannak köztük mára már kultikusnak számító alkotások (pl. "Az Út" Martin Sheen főszereplésével), erősen vallásosak és csak a képi világukkal elvarázsoló, emlékeket ébresztő művek. A Francia utas és a Norte filmek egy részét már én is összeszedtem itt, a blogon régebben.

Nem volt eddig példa (vagy legalábbis én még nem találkoztam vele), hogy játékfilm-sorozattal jelentkezzen valaki ebben a témában. Kissé félve kezdtem el nézni az Amazon Prime Video-n 2021 január végén megjelent "3 Caminos" című sorozatot, de "ledaráltam" két este alatt, most pedig elmesélem (amennyire lehet spoiler-mentesen) hogy nekem mik jutottak közben eszembe.

A Camino Húngaro végén átsétáltunk Viktorral Pozsonyba, ahol Cástor várt ránk. Ő egy érdekes figura, aki született kolumbiaiként alkotta meg a szlovákiai Camino útvonalat. Vele beszélgettünk.

A Camino Húngaro utolsó napjára elég korai indulást terveztünk be, mert a mai napon 3 országban összesen több, mint 35 kilométert fogunk megtenni és ez meglehetősen időigényesnek ígérkezik. Fél hétkor ezért már az úton ballagunk a magyar-szlovák határ felé Viktorral.

Mosonmagyaróvári szállásunk nagyon kellemes volt. A közeli boltból beszereztük a reggelinket, amit az udvari asztalnál fogyasztottunk el. Leszedtük a szárítóról a tiszta és száraz ruháinkat, majd visszamentünk a hídhoz, ahol tegnap lekanyarodtunk a Camino útvonaláról.

A Camino Húngaro kilencedik reggelén ismét viszonylag későn indulunk el, mert nagyjából csak 8:30-körül hagyjuk el a lébényi vendégházat. Előtte azért alaposan bereggelizunk a szálláson, ami jó volt, kényelmes és tiszta, így sikerült jól kipihenni magunkat az éjszaka.

Győrben a tervünk szerint még reggeli előtt bepótoljuk a templomlátogatást. Épp a 8 órás mise előtt érkezünk, így csak pár percünk marad a templomban. Utána a szállásra visszafelé beugrunk egy kisboltba, ahol feltankolunk a mai napra. A Győr és Lébény közti töltésen ugyanis nem lesz lehetőségünk sem étel, sem ital beszerzésére.

Ma viszonylag későn indulunk Pannonhalmáról, a közeli Écs lesz a következő állomásunk. Ide elvileg sima aszfaltút vezet, amit annyira nem szeretek, de szerencsére nincs messze a hely. Az idő tökéletes, napos de szellős, ilyenkor lehet jól leégni, ezért indulás előtt naptejezünk egyet, biztos, ami biztos.

Egész éjjel viharok voltak az országban, sok helyen özönvízszerű esővel. Itt is esett és még mindig csepereg, az előrejelzés szerint jó esélyünk van rá, hogy a mai napon bőrig ázunk majd párszor.