A csomagomat alaposan át kellett gondolnom, mert nem csak a ruháimat és az egyébként nagyon könnyű  sátramat kell cipelnem, de elég sok élelmiszert is, ami tetemes plusz súlyt jelent egy ilyen túrán.

A munkám miatt augusztus második felében tudok csak elindulni a Kungsledenre, ami még egészen jó időpontnak mondható. Elvileg szeptember 20-ig tart ott a túraszezon, utána már jön a mostohább időjárás a sarkkörön. A 440 kilométer hosszú túrát 20-30 nap alatt szokták végigjárni az emberek, így valószínűleg bele fogok férni az időbe.

Még a COVID előtt volt pár tervem, de sajnos mind ment is a levesbe, ahogy kellett. Idén viszont elhatároztam, hogy ha mindet nem is, de legalább egyet megvalósítok a 2020-ban elmaradt utak közül. Ezért augusztus vége felé elindulok Svédország északi részére, a sarkkörre, Lappföldre és terveim szerint végigjárom a 440 kilométer hosszú Királyok útját, a Kungsleden trail-t.

Vasárnap este a Magnet Közösségi Házban megkaptam a Kardos Szent Jakab Egyesület lovagkeresztjét, főképp a blogba fektetett munkám elismeréséül. Meglepődtem, amikor szóltak, mert olyan emberek közé kerültem ezzel a díjjal, akik rengeteget tettek a zarándokokért, a Caminóért vagy más, közhasznú tevékenységükkel érdemelték ki ezt a keresztet.

Helyzetjelentés a Portugál camino Portó - Santiago szakaszáról

"Pfizer oltással indultam és a kinyomtatott Uniós oltási igazolással, ami az EESZT Lakossági portáljára belépve nyomtatható ki, illetve a Ryanair check-in feltétele volt a Passenger locator card kitöltése, ami arra hivatott, hogy a helyi egészségügyi hatóság tudjon róla, hogy a beutazó hol tartozódik az országban.

Zsófi barátommal már egy ideje ismerjük egymás az "Ultrakönnyű túrázás" nevű Facebook csoportunknak hála. Ő saját magának készíti el otthon a dehidratált túraételeket, amiknek bolti ára egyébként úgy 2.000-3.000 forint is lehet adagonként, neki viszont így a töredékéből megvan és pont olyan lesz az íze, ahogy szereti. 

Legtöbbször a telefonommal fotózom túra közben, de időnként elviszem a "rendes" kamerámat is, ami egy Panasonic Lumix G90. Szeretem ha biztonságban van (mert nem olcsó mulatság egy ilyen holmi), de az is fontos, hogy emellett mindig a kezem ügyében legyen, hogy szükség esetén azonnal használni tudjam. Ezekre kínál innovatív megoldásokat a Peak Design nevű viszonylag fiatal amerikai cég.

Sokat agyaltam rajta, hogy a rossz bokámmal hogyan tudnék mégis valami könnyű terepfutó-szerű lábbelivel túrázni. Aztán kipróbáltam a leginkább futócipőiről ismert Hoka cég "Challenger Mid GTX" nevű félmagasszárú túracipőjét, vagy terepfutóját vagy talán inkább túrabakancsát? Nem is tudom, hogy mi a legjobb elnevezés rá.

A Norte az eddigi legszebb utam volt talán, emiatt is voltam különösen szomorú, amikor kiderült, hogy véletlenül letöröltem az összes felvételt, amiket ezen az úton készítettem. Aztán egyszer csak, amikor a laptopomat rendezgettem, hirtelen mégis megtaláltam pár légifelvételt.

Martin cimborám Angliában él (angol), de gyakran túrázik Skandináviában. Arrafelé kedvelte meg ezeket a spéci fagyasztva szárított túrakajákat, amit a Drytech cég készít. Dumáltunk róla, majd küldött nekem is pár ízt, hogy próbáljam ki, hátha bejön.

Pár cimborámmal van egy ultrakönnyű túrafelszereléses csoportunk már egy ideje a Facebookon, ami elég szépen gyarapodik. Sokat használtuk már a felszereléseinket normál, tavasztól őszig terjedő időszakban, de ideje volt letesztelni, hogy 0 fok alatt hogy bírja az új matrac, a hálózsák és a sátor - és persze mi - a kiképzést.

Van jó pár profi és amatőr film a Camino különböző útvonalairól, számuk szerencsére évről évre egyre csak gyarapodik. Vannak köztük mára már kultikusnak számító alkotások (pl. "Az Út" Martin Sheen főszereplésével), erősen vallásosak és csak a képi világukkal elvarázsoló, emlékeket ébresztő művek. A Francia utas és a Norte filmek egy részét már én is összeszedtem itt, a blogon régebben.

Nem volt eddig példa (vagy legalábbis én még nem találkoztam vele), hogy játékfilm-sorozattal jelentkezzen valaki ebben a témában. Kissé félve kezdtem el nézni az Amazon Prime Video-n 2021 január végén megjelent "3 Caminos" című sorozatot, de "ledaráltam" két este alatt, most pedig elmesélem (amennyire lehet spoiler-mentesen) hogy nekem mik jutottak közben eszembe.

A Camino Húngaro végén átsétáltunk Viktorral Pozsonyba, ahol Cástor várt ránk. Ő egy érdekes figura, aki született kolumbiaiként alkotta meg a szlovákiai Camino útvonalat. Vele beszélgettünk.

A Camino Húngaro utolsó napjára elég korai indulást terveztünk be, mert a mai napon 3 országban összesen több, mint 35 kilométert fogunk megtenni és ez meglehetősen időigényesnek ígérkezik. Fél hétkor ezért már az úton ballagunk a magyar-szlovák határ felé Viktorral.

Mosonmagyaróvári szállásunk nagyon kellemes volt. A közeli boltból beszereztük a reggelinket, amit az udvari asztalnál fogyasztottunk el. Leszedtük a szárítóról a tiszta és száraz ruháinkat, majd visszamentünk a hídhoz, ahol tegnap lekanyarodtunk a Camino útvonaláról.

A Camino Húngaro kilencedik reggelén ismét viszonylag későn indulunk el, mert nagyjából csak 8:30-körül hagyjuk el a lébényi vendégházat. Előtte azért alaposan bereggelizunk a szálláson, ami jó volt, kényelmes és tiszta, így sikerült jól kipihenni magunkat az éjszaka.

Győrben a tervünk szerint még reggeli előtt bepótoljuk a templomlátogatást. Épp a 8 órás mise előtt érkezünk, így csak pár percünk marad a templomban. Utána a szállásra visszafelé beugrunk egy kisboltba, ahol feltankolunk a mai napra. A Győr és Lébény közti töltésen ugyanis nem lesz lehetőségünk sem étel, sem ital beszerzésére.