Az éjszakát mégis ágyon töltöttem, mert az amerikai pár együtt aludt és felajánlották a megmaradt ágyukat. Bár reggel hatkor keltünk, már majdnem hét volt, mire elindultunk, ment a tökölés ezerrel. Minél nagyobb a csorda, annál nehezebben mozdul, de annál szórakoztatóbb is. Reggel 7:10-kor hagytuk el Comillas városát.
Reggel 6:40-kor magamtól ébredek, majd nagyon hamar, 7-kor csapom neki az úton. Ez az első, hogy látom a napfelkeltét idén. Este még egy olasznak adtam egy vízhólyagtapaszt (ezzel neki segítettem), meg egy rettenetesen hangosan szipogó spanyolnak 2 pézsét, (ezzel pedig magamnak segítettem) aztán alvás.
Már egy teljes napja nem volt rajtam a bakancsom és a zsák is tök könnyűnek tűnik. Vagy jót tett a pihi, vagy az éjjel kiraboltak. Este fél 11-kor hallgathattam, ahogy a szomszéd fülkében pár nagyokos csaj arról röhögcsél, hogy: "Fú, ennek a Caminónak aztán mennyi megfejtése és filozófiai tanulsága van, jaj de jó!"
Úgy döntöttem, hogy mivel tegnap nagyjából dupláztam a szokott távot, ezért ma tartok egy pihenőnapot és felfedezem Santander városát. Nem lesz rizsa, csak képek.
Negyed nyolckor már Santona főutcáján ittam az este vásárolt joghurtitalt. Nem aludtam túl sokáig, mert a sirályok elég hangosan visítanak errefelé. Itt amúgy minden a fociról szól, a főtéren is - amire az ablakom nézett - vagy 15 laszti és vagy 100 gyerek pattogott egész este.
Reggel 6:40-kor (bahh de korán van!) felébredtem, majd 7:30-kor már indultunk is a kis csapattal. Reggelit - vagyis egy boltot - kellett szereznünk, mert errefelé aztán semmi, de semmi nincs.
Ma reggel egységesen 6:30-kor kelt fel a nép. Egy azaz 1 darab klotyó volt összesen a jelen lévő összesen kb. 25-30 faszira, szóval nem sok jóval kecsegtetett az ügy. Mivel itt sincs rendes konyha, ezért terveim szerint mikrós omlett fogok készíteni reggelire életemben először.
Reggel 6:45-kor már az egész szállás élt, úgyhogy én is életre kelek. Egy csodálatos zabkásával indítom a napot, mert bár van reggeli, de ez a tegnap estéről megmaradt pirított bagettet és némi lekvárt jelent, attól meg már az első sarkon összeesnék.
Hétkor kel mindenki nagyjából egyszerre. Reggelire gyorsan tolok egy kis zabkását, meg a hűtőben talált joghurtot, ez épp elég is lesz.
Fél hétkor több telefon ébresztője is megszólalt egyszerre a szobában. A reggeli zöld lekvár volt, amit ha csukott szemmel ettem nagyon finomnak tűnt. Tamás elszaladt, ma nagyobb távot tervezett be mint én, mert jövő hét végén repül és oda kell érnie időben, nem ér rá tökölni.
Reggel pontban 7:00-kor vendéglátóink gregorián énekkel ébresztettek halkan.... Aztán belelógott a kezem a bilibe. Hospitalerónk berontott a szobába, majd érces hangon felkiáltott, hogy ideje felkelni srácok, és felcsapta a villanyt.
Az éjszaka jól telt, bár elég rövid volt, mert pár francia a "Nem vagy egyedül!" mondatot úgy értelmezi, hogy az tök jó, mert ha ketten vagyunk lehet hangosan beszélgetni hatkor, nem számít, hogy további 16 ember még az igazak álmát alussza. Van egy csaj, akinek szerintem nincs lábfeje, vagy talán katona lehet, mert folyamatos díszlépésben csapja a sarkát ahogy megy, hogy még a padló is beleremeg.
Hét-fél nyolckor kel a csapat, nagy itt a szigor, hétig alvás van, nincs mese! Kapunk egy kis reggelit a tegnap befizetett 4€ összegért, amitől éppenséggel nem megyünk a falnak, de hidegindításra éppen elég. Jól aludtunk, a sok ember ellenére egyáltalán nem volt horkolás, amit nem is értek.
Reggel 8:25-kor riadtam meg a szálláson, ami késeinek mondható. Az éjszaka fura volt, mert egy spanyol muki álmában többször kiabálva beszélt. Volt már rosszabb is régen, mikor egy részeg francia a szoba közepére brunyált, szóval ez a mostani eset azért nem akkora para.
Az első reggelen fél hétkor sikerült megriadnom, majd megettem a szerény, de finom reggelit amit a szálláson adtak.
Meglehetősen szerencsésen alakult a reggelem az egyet fizet-kettőt kap reptéri buszozással. Hajnali 2:45-kor frissen-fitten ugrottam ki az ágyból (nem) majd felkaptam a ruháimat, a csomagomat, pár tegnap este elkészített szenyát, majd megindultam a 3:26-ra kiírt éjszakai buszhoz, ami elvben pont 5 perccel a 3:40-es napi első reptéri busz indulása előtt ér a Deák térre.
Egyes szövetek vízhatlanításához nem az igaziak (és nem túl környezetbarátak) a különféle impregnáló spray-k, hanem wax segítségével szerzik meg - és tartják meg - kedvező tulajdonságaikat. Waxolni otthon is lehet, mutatjuk, hogy hogyan!
A neten futottam bele a Skinners cipőzoknijába vagy egy évvel ezelőtt, amikor a feltalálója Kickstarteren kalapozott. A megcélzott 10.000 dollárból aztán több, mint 600.000 (!) jött össze, majd egy év alatt 75.000 eladott pár lett az eredmény. Megkaparintottam hát egyet, most, hogy már itthon is kapható és jól leteszteltem.
Hamarosan indulok a Nortéra, ezért már nagyjából összeállt a csomagom. Többen kérdeztétek, hogy mit viszek magammal idén jünius-júliusra, ezért csináltam pár fotót és némi leírást a csomagom tartalmáról, a cikk végén egy letölthető listával!
A G-1000 outdoor ruhaanyag eredetileg egy sátorponyvából ered, amit a svéd Fjällräven cég tulajdonosa Åke Nordin fejlesztett ki. A cég nagyon figyel a környezetvédelemre, de mégsem köt kompromisszumokat a tartósság és a használhatóság terén. Aki ismer, az tudja, hogy nálam mindkét dolog rendkívül fontos. Lássuk, hogy ezt a nehéz feladatot hogyan tudták mégis megoldani!
