Reggel 8:25-kor riadtam meg a szálláson, ami késeinek mondható. Az éjszaka fura volt, mert egy spanyol muki álmában többször kiabálva beszélt. Volt már rosszabb is régen, mikor egy részeg francia a szoba közepére brunyált, szóval ez a mostani eset azért nem akkora para.
A füldugóim kitűnően vizsgáztak éles bevetésen, nem estek ki egész éjjel és simán átaludtam vele ahogy az emberek pakolásznak és elmennek a szobából. Lehet, hogy volt egy éjjel egy zombitámadás is, amiről emiatt lemaradtam. Lejöttünk reggelizni egyet, majd összeszedtük a még nedves mosott ruhákat. A világ legolcsóbb gépi kávéját vittem be a testembe potom 45 centért, ami ráadásul még finom is volt.
A közös hűtőben hagytam egy kis gyümilevet, amikor kinyitottam észrevettem, hogy annyi kaja van benne, hogy egy hétig gond nélkül itt lakhatnék. Én meg tegnap nem vettem joghurtot, mert nem akartam hogy a 4-es csomagból kettő megmaradjon, erre itt van egy halom.
Délelőtt tízkor rajtolunk. Az a király a Nortén, hogy nem kell kapkodni meg rohanni, nyugodtan lehet akár estig is menni, mert nincsenek sokan és errefelé van elég szállás.
A hegytetőn köpködni kezdett az eső. Szerencsére épp egy pad mellett állunk, amikor nekikezd, ahol víz és egy pecsét van kihelyezve az arra járó zarándokoknak ingyen. Felkapjuk az esőruhákat, majd mint Zorro és a sheriff indulunk tovább. Később újra szamócákat pillantok meg az út mellett.
Gyanakodva adok neki még egy esélyt és csodák-csodája ez már finom itt az úttest mellett. Később az erdei megint íztelen, így levonom a következtetést, miszerint biztosan az autók kipuffogógázaitól lesz ízes a cucc.
Később kiderül, hogy itt van valami indiai szamócaféle is, ami nagyon hasonlít az általam ismertre, csak íze nincs, és ha sokat eszik belőle valaki, akkor gyomorproblémákat okozhat, De ha nincs íze, és valaki mégis sokat eszik belőle, akkor meg is érdemli a hasmenést! A lényeg: ha nem finom, akkor köpd ki!
Tovább ballagva egy lapos kígyót lelünk az út szélén, ezért asszem mostantól alaposabban megfontolom az aljnövényzetben való nyúlkálást a szamóca után...
Orio városa előtt nagyjából 1,2km hosszan meredek ősi köves út vezet lefelé, aminél oda kell figyelni, hogy ne törje ki az ember a bokáját. Az aljánál ledekkolunk és kajázunk egyet, majd aszfaltos úton beérünk a St Martin nevű "előfalun" át a településre.
Orio egy igen szép kis halászfalu. A Camino a folyó túloldalán folytatódik, a híd tövénél lévő étteremben pedig 10€ a zarándokmenü. Elgondolkodunk, hogy leüljünk-e enni, mert hát ugye magyarok vagyunk, első a kaja, de végül nem törjük meg a lendületet.
Felmászunk a város melletti hegyre, majd a túloldalán az autóút szélén ereszkedünk lefelé a golfpálya mellett a következő városhoz, Zarautz-hoz.
Itt gyönyörű a strand, épp elég nagy hullámok vannak, úgyhogy minden helyi szörfiskola kint nyomul a parton. Megállunk egy kávéra ami félelmeim ellenére teljesen normál áron van a menő lokáció ellenére, majd hamar útrakelünk mai végcélunk felé.
Getaria innen még 4 kilométerre van (kb. egy óra), de végig a part mellett vezet az út, szóval nem panaszkodunk. Beérve a városkába kicsit körülnézünk, a helyiek pedig éppen nagyon nyüzsögnek a főtér környékén.
A szállásunk 12€-ba kerül, ehhez további 4€ a reggeli. Bevállaljuk látatlanban, hátha finom lesz. Gyors mosás, aminek a végén feltaláltam a gyorsított zokniszárítás trükkjét. A jól kicsavart zoknit meg kell tömni újságpapírral, majd alaposan megnyomogatni. Vizes papír ki, és mehet a szárítókötélre a már jóval szárazabb cucc.
TIPP: Akasztásnál érdemes az orrát biztosítótűvel átszúrva fellógatni, mert így a víz a gravitáció miatt a szárnál könnyebben ki tud folyni, mint ha fordítva lenne. Plusz ha másnap fel kell esetleg vennünk, akkor nem a bakancsban lévő része lesz vizes, hanem a szára, ami hordás közben is meg tud száradni és nem okoz vízhólyagot!
Zuhanynál ismét rájöttem, hogy itt biztosan vagy egymillió dollárba kerül egy nyomorult akasztó, azért raknak csak egyet minden zuhanyfülkébe. Emiatt akasztható a neszeszerem és a törölközőm, a nadrágom zsebeibe pedig beteszem a tiszta ruhát és az értékeket, majd ezt ia fellógatom az övbújtatónál.
Ezek után lepattogunk a városba zarándokmenüt enni
Sok étterem van, de egyikben sincs ilyesmi. Már csaknem feladjuk, mikor kiderül, hogy a helyi bár szolgáltat, ahonnan egyből kifordultunk, mert gondoltuk, hogy ez egy csehó, itt aztán tutira nincs kaja. Tévedtünk. A helyen elénk csapták a menüt, ahol 10,50€-ért nagyon király bor, előétel és főétel illetve desszert járt, ahogy illik. Gyanúsak lehetünk, mert elkérik a zarándokútlevelet, csak úgy kaphatunk az olcsó menüből. Angol étlap nincs, sebaj, gugli a barátunk. Kértünk tésztát meg csirkét, kaptunk tésztát meg marhát, de nem gáz, jó zarándok nem válogat, a hús az hús.
A nap képeit megtalálod ide kattintva a Facebook oldalon, majd ha gépnél leszek (otthon) felteszem ide is a javát!
Költés:
Kávék: 1,75€
Szállás: 12€ +4€ a reggeli
Vacsora: 10,50€
Szumma 28,25€ vagyis király, mert megint belefértem a 30€-s keretbe!
Csatlakozz hozzám Facebook-on is!
A blogra feliratkozhatsz, így nem maradsz e a legújabb posztokról, csak klikkelj az alábbi képen látható módon a "Követés" gombra:
Ha tetszett, kérlek nyomd meg a gombot!
