Molnár Péterrel, a KultúrTapas spanyol magazin szerkesztőjével egy Caminós facebook csoportban ismerkedtünk meg. Szívesen olvassuk egymás tartalmait, mert őt a Camino érdekli, engem meg Spanyolország, a kettő meg ugyebár erősen kapcsolódik egymáshoz. Összefutottunk egy kávéra és elbeszélgettünk.

 Ha gyakorlott túrázó vagy, akkor azért, ha csak belekóstolnál a vándortúrázásba, akkor pedig azért. 2018-ban is indul a  Fjällräven vándortúra július 30 és augusztus 4 között.

 Ha az ember először indul a Caminóra sok új dolgot fog megtapasztalni az Útról, a felszereléséről, másokról és saját magáról.

 Már csak egy hónap volt hátra az indulásig - ezúttal a Camino del Norte, azaz az Északi Út a cél - és mivel tavaly is jó szolgálatomra volt az utasbiztosításom, ezért természetesen idén is megkötöm, nem kockáztatok. Elég sokféle biztosítás van, ezért körültekintőnek kell lennem.

Enni kell, ez pedig igaz túrázás közben is, de nem mindegy mit cipelünk magunkkal a zsákunkban. Jó, ha az evőeszközünk könnyű, praktikus, de mégis jól használható és nem is kerül egy vagyonba. Sokféle van a piacon több anyagból és változatos formákban.

Sokan nem tudják, de a svéd Thule cég a full extrás autós tetőboxok és bringatartók mellett nagyon király táskákat és túrahátizsákokat is gyárt. Én tavaly óta használok egy 22 literes Capstone-t egynapos kirándulásra, 1-2 napos utazáshoz vagy a városi futkosásra, most pedig megérkezett tőlük végre a 65 literes nagy zsákom is. Megmutatom, hogy miért szeretem őket!

 A nyugodt alvás nagyon fontos, mert ilyenkor regenerálódik a szervezetünk. Otthon is gond, ha az ember párja horkol, de a Camino alatt viszont folyamatos lehet ez a probléma, főleg, hogy itt a megnövekedett fizikai terhelés miatt még nagyobb szükségünk van a pihenésre. Főleg akkor lehet gond, ha zarándokszállásokon alszunk, ahol szinte mindig van minimum 1 (de inkább több) hangosan horkoló zarándok. Ám füldugóból is rengeteg féle kapható, összeszedtem tehát a leggyakoribb fajtákat és azok jellemzőit, hogy megkönnyítsem a választást.

Csabi cimborám egy igazi kalandor, néhány éve például mókából elmotorozott Mongóliába. Szoktunk beszélgetni néha, hogy ki merre járt, mit csinált, ekkor mesélte, hogy volt egy téli teljesítménytúrán, ahol sokan vízálló zokniban mentek egy sima terepfutó cipővel a hóban. Gondoltam ennek utána kell néznem, ezért gyorsan be is szereztem egy ilyen holmit és leteszteltem.

A Camino-n találkoztam néhány olyan emberrel, akik bár mindenkinél keményebben küzdöttek a nehézségekkel, de mindenkinél boldogabbak is voltak az Úton, pedig nekik sokkal nehezebb volt a terep. Ők a fogyatékkal vagy komoly betegséggel élő-, illetve a mozgáskorlátozott zarándokok. Hazatérve aztán beleástam magamat a témába.

A Francia Utat járva találkoztam pár emberrel, akik ezzel a fura cuccal mentek meglehetősen lendületesen. Először megmosolyogtam őket, de aztán rájöttem, hogy ez egy létező és - egyébként úgy fest, hogy - hasznos dolog.

A Camino del Norte, azaz az Északi út kevésbé népszerű a Francia úthoz képest, ezért kevesebb filmet lehet  találni róla. Szerencsére azért akad néhány igazán jól sikerült video ebben a témában is!

Az "El Camino" legnépszerűbb útvonala a Francia út. Mintegy 800 kilométeres hosszán sok kisebb-nagyobb település van, azokon belül pedig rengeteg különféle zarándokszállás található.

Ezek nagyon különböző minőségűek és árúak, ezekre most nem térnék ki, ide kattintva olvashatsz róluk, és láthatsz képeket, ha mélyebben érdekel a téma.

Az egyre nagyobb érdeklődésre való tekintettel bizonyos időszakokban hamar megtelhetnek az elérhető alberguék, ezért érdemes lehet időnként telefonon előre foglalni magunknak szálláshelyet.

Nem nagyon beszéltem még erről, de sokan kérdeztétek tőlem (főképp a hölgyek, ismerősök és olvasók egyaránt) hogy lelkileg milyen volt nekem az Út? Sokat gondolkoztam, hogy szavakba öntsem az érzéseimet (amit egyébként nem könnyen teszek meg) a Camino alatt és után, ezért azt hiszem, hogy ez a bejegyzésem íródott a leglassabban. Végül azért csak sikerült.

A felszereléseim nagyobbik része szerencsére tökéletesen bevált az Úthoz, azonban volt pár dolog, ami tönkrement, vagy kiderült, hogy bár használható, de mégsem az igazi. Ezeket szedtem csokorba ebben az év végi bejegyzésben.

Sikerült végre! Összeraktam a 2017-es Camino legszebb pillanataiból készült timelapse videót, amit a telefonommal készítettem a Francia Úton Saint Jean Pied de Port és Santiago de Compostela között a nekem legjobban tetsző tájakról. Remélem tetszik, és kedvet csinál az elinduláshoz!

Olvastam egy érdekes cikket arról, hogy egy ausztrál nővér (név szerint Bronnie Ware) összegyűjtötte haldokló emberek válaszait arra a kérdésre, hogy mit bántak meg leginkább az éltükkel kapcsolatban.

Ebből a turistákat és utazókat összehasonlító mókás képgyűjteményből kiderül, hogy melyik csoportot erősíted! Nekünk nagyon betalált, jó szórakozást kívánunk hozzá!

Nyáron, ha kánikula van, jobban fel kell készülni mielőtt túrázni indul az ember. Ez a Camino-ra méginkább igaz, mert májusban is előfordul 35 fok meleg, később pedig a negyven is gyakori. Összeszedtem hát a legfontosabb dolgokat a nagy melegben túrázásról, hogy ne érhessen meglepetés a terepen.

A Camino-n szerencsére nagyon könnyű tájékozódni, mert egészen jól ki van jelölve a Francia út. Rengeteg oszlop, útjelző kő és a mindenfelé felfestett sárga nyilak mutatják az irányt a zarándokoknak, ezért térképre igazából nincs is feltétlenül szükség.