Ismerd meg Spanyolország titkait!

2018. május 29. 15:16 - Pellegrino

Interjú Molnár Péterrel

Molnár Péterrel, a KultúrTapas spanyol magazin szerkesztőjével egy Caminós facebook csoportban ismerkedtünk meg. Szívesen olvassuk egymás tartalmait, mert őt a Camino érdekli, engem meg Spanyolország, a kettő meg ugyebár erősen kapcsolódik egymáshoz. Összefutottunk egy kávéra és elbeszélgettünk.

Voltál-e már a Caminón? Ha igen, melyiken és mit adott? Ha nem, miért nem? Tervezed-e és ha igen melyiket és miért?

Egyelőre még nem jött el az a pont az életemben, amikor felhúzom a bakancsot, de miután egy időben Pamplonában éltem, ott nap mint nap megérintett a Camino hangulata, tehát nem mondhatnám, hogy teljesen ismeretlen számomra a Szent Jakab-út. Úgy képzelem, egyszer eljön majd a pillanat, amikor végig megyek a Caminón, de ez nem elhatározás vagy tudatos döntés lesz, hanem egy belső érzésből fog fakadni.

Caminoteca, Pamplona

Pamplonában egyébként gyakran megfordultam a zarándokok ottani oázisában, a Caminotecában, így talán az átlagos helyieknél is közelebb kerültem a zarándokokhoz...

Arra viszont nehéz válaszolni, hogy melyik utat választanám, hiszen csak felületesen ismerem őket. Félek amúgy, hogy az útvonalat övező tájak és kedvenc észak-spanyolországi kisvárosaim biztosan befolyásolnának a választásban, ez pedig valljuk be, nem igazi zarándok hozzáállás (nevet).

Említetted, hogy nagy érdeklődés övezi a Caminós tartalmakat az utóbbi időben az oldalatokon. Egy zarándoknak (vagy leendő zarándoknak) mit és miért érdemes nálatok olvasni?

A Camino a spanyolországi utazás rovatunk egyik kiemelt, állandó szereplője. Sőt hamarosan önálló teret szentelünk neki, mert azt figyeltük meg, hogy ezeket a cikkeket nagyon szeretik és talán egy kicsit már várják is az olvasóink. Többféle olyan anyaggal találkozhattak amúgy nálunk az elmúlt hónapokban, években, ami megalapozta a bizalmat.

Molnár Péter - Kulturtapas.hu

A bizalom kérdését azért szeretném kiemelni, mert a nálunk megjelent anyagok mindegyikénél, így természetesen a Camino-témájú cikkek esetében is, elsőszámúnak tartjuk a megbízhatóságot. Ez különösen fontos akkor, amikor jótanácsokkal, hasznos információkkal látjuk el a zarándokokat, ilyen esetben nem mondhatunk féligazságokat, még véletlenül sem akarunk senkit félrevezetni.

Éppen ezért ezeknek a cikkeknek a szerzői mindig tapasztalt zarándokok, akik gyakran spirituálisabb vallomásokkal, mélyinterjúkkal is megtisztelnek minket. Büszkék vagyunk erre, ahogyan a Camino-témájú cikkeink sokféleségére is. Hogy egy kiemelkedő példát is mondjak: az olvasóink tavaly ősszel egy 12 részes sorozatban követhették nyomon egy zarándok Útját, testi és lelki kilométerei százain át.

Ami szerintem a legtöbb Caminós zarándokot érdekli: Milyen az északi rész? (Ugye azon halad keresztül - többek között - a Francia és az Északi út is). Én magam is rácsodálkoztam a sokszínűségére, te mit gondolsz erről?

Spanyolországról sok sztereotípiát ismerünk idehaza, amikbe a nyilvánvaló bikaviadalos-flamencós-képeken túl sok kevésbé nyilánvaló dolog is beletartozik. Ezek formálják azt az imidzset, amit szintén hátizsákunkban cipelünk majd egészen Santiago de Composteláig. Az (élet)vidám spanyolok képe, a hangoskodás, vagy éppen a napsütötte spanyol tengerpartok talán nem is tűnnek negatív értelemben vett sztereotípiának, egyszerűsítésnek, mégis nagy meglepetések érhetik azokat, akik Észak-Spanyolországban is ezt keresik.

TAPASztalataid szerint (bocs :) ) mi az a téma vagy tény, amire leginkább rácsodálkoznak az emberek Spanyolországgal kapcsolatban?

Ha a legnépszerűbb Camino útvonalakat vesszük alapul, azt látjuk, hogy átszelik Észak-Spanyolországot. Ez a vidék pedig aligha illik bele abba a képbe, ahogyan a legtöbben elképzelik. Baszkföldtől Galíciáig az itt található tartományokat úgy nevezik, a Zöld Spanyolország, ami nem véletlen. Azok a zarándokok, akik most készülnek az Útra, a legkönnyebben talán úgy képzelhetik el, mint Írország, ahol minden haragos zöld, a dombok, hegyek és völgyek felett pedig az év nagyrészében felhős az ég. Ez Spanyolország legcsapadékosabb harmada, nem csoda, hogyha a napsütéses Ibériára vágyó turistát, vagy éppen zarándokot kellemetlen meglepetések érik emiatt.

Említettük, hogy több tartomány is található Spanyolországnak ezen a vidékén, amik bizonyos önállósággal, de mindenekelőtt sajátos történelemmel és egyedülálló kultúrával rendelkeznek. A baszkok, és a leendő zarándokok számára a galíciaiak is ismertek lehetnek, de útvonaltól függően Aragónia sziklás és szeles tájaival, hagyományosan szívós, kitartó és a rossz nyelvek szerint önfejű lakóiról kevés szó esik itthon, ahogyan Kantábriáról (Cantabria) és Asztúriáról (Asturias) is. Előbbi fővárosa, Santander ráadásul már Budapestről is könnyen elérhető a nemrég indult közvetlen repülőjáratnak köszönhetően.

Persze vannak olyan klasszikus spanyol sztereotípiák is, amiket sehol sem kerülhet ki az ember. Ilyen például a szieszta, amit az észak-spanyolországi boltosok is előszeretettel megtartanak, és ezzel a megfáradt zarándok lelkivilágát könnyen felforgathatják. A nagyvárosokban a kínai boltok ilyenkor is nyitva vannak, de jó tanács, hogy másra ne igen számítsunk fél 2 és 4 óra között. Pamplonában és a Francia-út városaiban a szieszta alatt még egy-egy kocsma is bezárhat, ami a spanyolok tapas báras kocsmakultúráját figyelembe véve elég furcsának tűnhet.

Mik az errefelé jellemző ételek, italok amiket nem érdemes kihagyni a Camino során?

Természetesen minden zarándok másképp éli át az Utat, amit illik tiszteletben tartani, ám ha valaki úgy dönt, hogy egy-egy fárasztó szakasz után a gyakori zarándok menük mellett a helyi ételeket is szívesen megkóstolná, garantáltan nem fog csalódni. Az Atlanti-óceán közelsége miatt (különösen igaz ez a Camino del Norte esetén), a friss halak és tenger gyümölcsei alkotják a helyi gasztronómia gerincét, kiegészülve a friss kerti zöldségekkel, amik a Zöld Spanyolország fantasztikus ajándékai. Az elképesztően változatos ételek ráadásul nagyon egészségesek is, nem véletlen, hogy a spanyol gasztronómia ma már világhírűnek számít.

Fotó: El Asador de Pata Negra

A helyi szokásokra érdemes nyitottnak lenni, és mivel a jót nem nehéz megszokni, sok bajunk ne is származhat belőle. A Pireneusokból leereszkedve rögtön Pamplonában olyan bárokkal találkozhat a zarándok, ami túlzás nélkül szemetgyönyörködtető. A tapas (ami lényegében kis adagokban felszolgált ételt jelent) itt átadja a helyét a baszk pintxo (ejtsd: pincsó) kultúrának. A miniatűr ételkompozíciók, amelyek közös nevezője a belőlük égnek álló apró pálcika, úgy sorakoznak a bárok pultjain, akár a vitorlások a kikötőben. Valódi lakomát jelentenek szemnek és szájnak.

Mik azok a települések és látványosságok, amikre szerinted érdemes nagyobb figyelmet szentelni?

Ahogy az ember léptei Santiago-felé haladnak, a tájjal együtt a szokások is változnak természetesen. Ami viszont állandó a Francia-út esetén (de nyugodtan mondhatom, hogy más utakon is), a spanyol városok lenyűgöző kulturális értékei. Spanyolország a világon a harmadik legtöbb UNESCO világörökségi helyszínnel bír, és ha az ember nem elég figyelmes, a zarándoklata során néhányról könnyen le is maradhat. A Santiagói- vagy a Burgosi-katedrális természetesen nem ilyenek, de Oviedo vagy Santiago történelmi óvárosának építészeti örökségét érdemes közelebbről górcső alá venni. És ha már itt tartunk, a Camino de Santiago is szerepel az UNESCO listáján, a Francia-utat követően 2015 óta immár a Camino del Norte-val is.

Találkozásunkkor persze Péter is készített egy interjút velem a Caminóról, amit ide kattintva olvashatsz !

Közkívánatra elkészült Facebook oldalam, kövess ott is, ha nem szeretnél lemaradni a friss posztokról!

Ha megbízható, hiteles információkra és szórakoztató tartalmakra vagy kíváncsi Spanyolország egészével kapcsolatban, kövesd a KultúrTapas spanyol magazin oldalát a weben, csatlakozz hozzájuk a Facebookon, szép képekért pedig nézd meg az Instagram oldalukat!