Reggel 6:40-kor magamtól ébredek, majd nagyon hamar, 7-kor csapom neki az úton. Ez az első, hogy látom a napfelkeltét idén. Este még egy olasznak adtam egy vízhólyagtapaszt (ezzel neki segítettem), meg egy rettenetesen hangosan szipogó spanyolnak 2 pézsét, (ezzel pedig magamnak segítettem) aztán alvás.
A szállás egyébként lehetne nagyon jó: 2 szoba van 6-6 ággyal, 2 külön komplett mosdóval, hűtővel, mikróval, mosókonyhával. Foglalkozni kellene vele, ezen meg sajnos érződik, hogy leszarják. Nem csukódik az ajtó, le van törve a kilincs stb.
A zuhany a legkomolyabb, olyan mint a sitten, egymás mellett közösen, elválasztó falak nélkül. Ja, nincs külön női és férfi... Van viszont király nagy terasz és kert. Kár érte.
A város határában üzem gőzölög, biztos ennek a melegvizét vitték a tegnapi útmenti csövek. Barreda határában van egyébként. Találok egy bárt, ami szoktalan módon nyitva van már ilyenkor. Gyorsan veszek egy kávét - eddig itt a legolcsóbb - 1€ áron. A kajakínálatuk viszont szégyen, nem is eszik itt senki.
Csupa bolti előrecsomagolt vacak. Amíg ott vagyok, csak kávéért jönnek a melósok a szomszéd üzemből. A kávé viszont jó, ez kétségtelen.
Santillana még 2 óra ide, át kell menni a vasút túloldalára majd onnan sétálni tovább. Legalább minden oldalról megnézhetem a gyárat. Körbefotózom, hiába, imádom ezeket, ilyenkor kijön belőlem a gépész és kicsit otthonra emlékeztet.
Viveda-ba pont nyolcra érek. Fél kilenckor az út szélén egy banánnal, egy almával és egy csokival könnyebb lett a zsákom, viszont ugyanennyivel nehezebb lett a testem, szóval semmi nem változott. Mínusz a csokipapír és a banánhéj persze. Megálláskor mindig oda kell figyelnem, hogy ne csak lecsapjam a hátizsákot a porba ahogy sikerül, mert rajta szárad a tegnapi cuccom. A szálláson annyira megörültem a centrifugának, hogy csak mosás után vettem észre rajta a "nem működik" feliratot, ezért újra hangsúlyozom a nagy tanulságot: mindig előre meg kell nézni a gépeket, a konyhákat stb. hogy meg van-e minden ami kell és működik-e?
Falusi idill van ma is, de más fajta, mint annó a Franci Úton. Itt minden zöld, dombok vannak, szóval szerintem sokkal kellemesebb.
Mindenhol ilyen befóliázott körbálák vannak, amit úgy csinálnak, mint Ferihegyen a bőröndös: egy traki húzza a gépet, ami felemeli magára a bálát.
Az ember ráteszi a fóliát, majd a cucc elkezdi forgatni 2 irányban, de úgy, mintha csak 10 kiló lenne. Nagyon király!
Fél 10-re Santillana del Mar-ba értem. Takaros kis település, sőt, egyenesen csodálatos. Két okból nem sajnálom csak, hogy tegnap nem jöttem el idáig:
1, Akkor ma ehelyett valószínűleg csak a gyászjelentésemet olvasnátok.
2, Ha mégis túléltem volna, akkor ma tuti nem bírnék megmozdulni, a várost pedig egyik esetben sem látnám jobban, mint most.
A határban leltem egy kis mentát, ezzel királyul felturbóztam a vizemet, finom és frissítő. A falu végén a kemping mellett vezet ki az út, most vághatták le a füvet, aminek külön örülök mert ahogy elnézem pár napja még nagyon nagy lehetett itt a dzsindzsa.
Mindenhol látok ilyen király terménytárolókat: üresek, nyitva vannak és a legtöbbnek teteje is van, szóval vész esetén simán bele lehet menni. Remélem nem lesz rá szükségem, de azért észben tartom hirtelen vihar alkalmára.
A következő faluban meglelem az ideális pihenőhelyet a patak mellett: van itt egy árnyas asztal paddal, kút és szemetes. Ha WC is lenne, akkor talán a patakot és annak csobogását is sokkal jobban értékelném.
Megkajálom a fullos szenyámat és elrakom a száradt cuccokat a zoknik kivételével, mert arra ráfér még egy kis szárítás. Naptejezek, kulacsot töltök, megmosakszom, aztán irány tovább.
A következő domb tetején király templom van, előtte egy szép nagy pálmával, mögötte pedig újra meglátom az óceánt. Fél 12 van.
Egy 11 századi bazinagy kőkelyhet is találni ebben az oázisban
Megálltam forgatni, erre az atya kijött egy pohár jéghideg limonádéval, megnézte a felvételeket és nagyon tetszett neki. Gyorsan meg is adta a számát, hogy küldjem el a video linkjét whatsapp-on. Elmondta, hogy nagyon büszke a templomára és mindent megtesz, hogy minél több embernek megmutassa. A pap neve egyébként Günther, ami elég vicces nekem, mert alacsony mexikói ember.
Kaptam tőle egy általa kézzel festett kagylót, majd gyújtottam egy gyertyát. Ezután felmentünk a toronyba vele és két spanyollal körülnézni, ahol épp megszólalt a déli harangszó, majd levitte a fejemet.
Az atya hatalmas figura, a végén megölelt mindenkit és jó utat kívánt. Hatalmas marketinges, tuti, hogy több száz Eurót összeszed így a templomnak csak simán kedvességgel.
Falusi idill folytatódik király Dzsondér trakeszokkal, tehenekkel, szamarakkal. Kiderül, hogy az IKEA az agrárbizniszben is benne van ezekkel a Beddinge kanapéból készült karámkapukkal.
A Cigüenzai templom mellett aztán megmosakszom. Nagyon meleg van, jól jönnek a hűsítő köztéri kutak. Általában a templomok környékén érdemes vizet keresni, szokott lenni mellettük pihenőhely.
Szemben vele pedig egy olyan elhagyatott villa áll, hogy a fél lábamat odaadnám érte. Fél kettő van.
Cóbreces előtt szép árnyékos autóúton kell menni egy darabon ami nem veszélytelen, ezért oda kell figyelni. A falu határában viszont újra látjuk az óceánt, innentől megint a parti települések következnek.
Háromkor már a strandon át vezetett az utam, de nem álltam meg, előbb le akarok cuccolni. Andreas üzent, hogy Comillasban fullon van az albergue, de körülnéz nekem. A strand után van egy kis kaptató, de nem vészes. A város innen bő 2 óra még, de a marketinges paptól kaptam egy kontaktot az előző faluba, mert ő előre szólt, hogy ott be fog telni a szállás, mert csak 20 ágyas.
A falusi idill folytatódik, a terep sem nehéz, aszfalton megyek. Fent a gerincen aztán megtekinthetők a Nincspénzem Kft tagjainak óceánra néző villái, majd a völgybe leereszkedve egy zarándok kút (hehe) található a főút mellett, amin már fél órája itt lehetnék, ha egyenesen jövök. Sebaj, legalább láttam azt a király strandot és már tudom, hogy kell odamenni lakóautóval.
A főutat átszelem, majd egy kis ideig a szalagkorlát mellett ballagok. A temetőtől már rendes járda van. Andreas közben lebeszélte a szálláson, hogy ott alhatok a felfújható derékalján, ha akarok. Mivel az jobb, mint a legtöbb ágy amikben eddig aludtunk, ezért rögtön igent mondtam a lehetőségre.
La Iglesiában aztán egyszer csak szépen elfogy a járda. A következő csehóba betérek, mert a vérkoffein-szintem vészesen alacsony, meg bepúderezném az orromat is. Lehet, hogy ez nem egy "Templom" nevű településen lesz.
Az úttesten menés nem életbiztosítás itt, a zenehallgatást tehát el kell felejteni. A Caminón ugyanis a leggyakoribb halálozási ok a gázolás, ezért figyelni kell az autósokra, azok ugyanis sokszor nem vesznek észre az útmenti gaztól.
Concha, azaz kagyló a következő falu, fél ötre érek ide. Nagyon pici a település, inkább csak Conchita, a főutcája is keskeny és kihalt. Mindössze nagyjából 2 percembe telik áthaladni rajta.
Utána a hegyre vezet az ösvény, a tábla szerint Comillas fél óra, Santiago pedig már "csak" 514 kilométer. Pontban ötre Comillasba is érek. A határán király parti kemping van, tele nagyon fullos lakóautókkal. Biztosan itt tanyáznak a szörfösök.
A szállás még negyed óra a városhatártól a Camino útvonalán. Sajnos csak 20 férőhelyes, de nagyon rendben van. A lány nem fogad el tőlem pénzt, bárhogyan is erősködöm, mert nem ágyon alszom. Győzködöm, hogy de hát fürdök, meg mosok, az meg energia, nincs igyen, de akkor sem enged fizetni. Végül alaposan bevásárolok joghurtból és berakom a közös hűtőbe, ha nem enged fizetni akkor másoknak segítek a megspórolt pénz egy részével.
Este még feladok a nagymamámnak egy képeslapot (bélyeg itt fura módon a postán kívül csak a dohányboltokban kapható), aztán irány a főtéri csehó, mert nyolctól meccs van és a tulaj vár minket egy ajándék kör sörrel.
Költés:
kávé 1€
bolt 10€
sör 4€
Szumma 15€ < 30€ extra jó vagyok!
A napi képeket ide kattintva tudod megnézni a Facebookon!
Csatlakozz hozzám Facebook-on is!
A blogra feliratkozhatsz, így nem maradsz e a legújabb posztokról, csak klikkelj az alábbi képen látható módon a "Követés" gombra:
Ha tetszett, kérlek nyomd meg a gombot!
