Az első reggelen fél hétkor sikerült megriadnom, majd megettem a szerény, de finom reggelit amit a szálláson adtak.
Az Accuweather tanácsára nem akarunk előbb indulni mint fél kilenc, mert elvben akkor áll majd el az eső 50 percre, elvben ennyi időnk lesz szárazon odaérni San Sebastianba.
Egy ujjnyi távot kell csak ma menni
Persze az esőnek nem szólt senki, meg nem is nézi az appot, úgyhogy vidáman esett tovább. A szállás kapujában dekkolva elkezdtünk beszélgetni egy francia mukival, aki elmesélte, hogy a fia Budapesten él az orosz feleségével, majd mutatott egy fotót az unokájáról.
Reggelink
Erre Tamás közölte, hogy a képen látható kanapé az övé, ugyanis a pasas az ő lakását bérli Pesten. Nem hittem el, a világ tényleg egy falu! Mikor mintha csendesedett volna kicsit az eső összeszedtük magunkat és elindultunk, lesz, ami lesz alapon. El is jutottunk a város határáig, ahol egy híd alatt jó csövesek módján egy padon vártuk, hogy újra kedvezőbb legyen az időjárás.
Mivel köztudott, hogy a legfontosabb étkezés a második reggeli, ezért bevittem a tegnap vásárolt csokis fánkokat meg egy banánt és ettől máris sokkal vízállóbbnak éreztem magamat. A sok csobogás nem tett jót, ezért megindultam felderíteni a környéket. Bár mondják, hogy a világ egy nagy klotyó, azért inkább kerestem egy közeli bárt, ahová jó zarándokok módjára aztán be is parkoltunk határozatlan időre.
Finom kávét adtak, ami nagyon jól esett. Az asztalon ezt a szalvétát találtuk, a rajta lévő feliratot pedig érdemes megtanulni, mert itt baszkföldön jobban díjazzák az "Eskarík askó" szavakat, mint a spanyol gracias-t ha meg szeretnénk köszönni valamit. A másik nagyon hasznos errefelé az "Agúr!" baszk elköszönés.
Fél tizenkettőkor már eléggé fájt a seggem a kocsmai széktől, ezért dupla vagy semmi alapon belecsaptunk a lecsóba Tamással. A francia pasas csirke volt velünk jönni, úgy döntött, hogy csak másnap vág majd bele az első etapba. Én úgy voltam ezzel, hogy amit az Út ad, azzal kell megküzdeni, ezért ez nekem nem volt opció.
A reptérnél balra felkanyarodtunk a hegyek felé és sok szépséget láttunk. Attól eltekintve, hogy az eső miatt az ösvény gyakorlatilag egy patakká változott a környezet csodaszép volt, bár nagyobb összeget adtam volna egy túraképes gumicsizmáért, azért töretlenül másztuk a hegyet az ekkor már nem túl száraz bakiban.
Az út tetején egy kis templomhoz érünk, itt megpihenünk egy kicsit az előtető alatt. Mellette egy elágazásnál kell döntést hoznunk, hogy a fentebbi (hegygerinchez közelebbi) vagy a lentebbi útvonalon indulunk-e el. Mi a fenti úton megyünk, hátha a panoráma kicsit kárpótol majd a hegyenátúszásért. Az út gyönyörű, a sok pocsolya már nem annyira, de hát valamit valamiért.
A bakim már olyan vizes, hogy gyakorlatilag egyenesen gázolok át a sáron minden mindegy alapon, de Tamás továbbra is kitartóan kerülget meg ugrálgat, pedig szerintem az ő bakancsa is tele van már, vagy ha az nincs is, de a hócipője biztosan. Nagyjából 18 kilométernél aszfaltúthoz érünk ami jó, mert nincs rajta pocsolya, de rossz, mert már nem véd semmi a nagyon durva erejű széltől.
Tamás fekete poncsója úgy lobog, mint Batman köpenye. A 20. kilométernél végre megpillantjuk a várost és hajókürtöket hallunk a kikötője felől. Leereszkedünk a domboldalon egy csodaszép kis halászfaluba, ahonnan egy révész viszi át az embereket egy kis hajón San Sebastian oldalára potom 80 centért cserébe.
A túlpartra egy perc alatt átérünk, itt a nyilak az Óceán irányába mutatnak, ami eléggé meglepő, valahogy arra számítottam, hogy a városon át kell majd haladnunk.
A hullámtörő felé ballagva egy király hajóépítő műhelyt találunk, ahol egy fa bálnavadászhajót épít újra valaki. A falán egy nagyon király hatalmas méretű graffitti van. A partszakasz végén vagy 200 lépcső vezet felfelé (ez még pont hiányzik az átázott testünknek a boldogsághoz) úgyhogy elindulunk rajta. Közben kellemes hideg szél cibál míg a lábam cuppog a rommá ázott bakancsomban. Igazi Caminós idill.
A lépcsőmászás végén lepihenünk, ami annyit tesz, hogy kicsavarjuk a vizet a zokninkból és harapunk valamit. Nincs túl korán, ezért nem tökölünk sokat, megyünk körben a part mentén hogy odaérjünk a kinézett szállásra. Az út szépséges, a hegygerinc oldalán vezet végig gyönyörű panorámával.
Találtam az ösvény szélén némi szamócát,aminek rettenetesen megörültem. Szedtem hát egy marékkal, majd bedobtam a számba és vártam az ízorgiát. Ehelyett azonban csak némi vizet és egy kevés homokot éreztem, a gyümölcs totál íztelen volt, egy világ omlott össze bennem. Tamás szerint a napsütés hiánya lehet az ok.
Egyszer csak elrobog mellettünk egy spanyol, hátizsákjára szerelt bluetooth hangszórón üvölt valami helyi mulatós. Ez rettenetesen gáz szerintem, mert nem tiszteli a természetet és a többieket sem. Remélem egyszer egy szállásra kerülünk, akkor letöltök valami Kis Grófót és hajnali kettőkor nyél hangerőn benyomom a fülest a fülébe, hátha akkor megérti. Bár az is lehet, hogy tetszene neki...
Este hétre be is futunk, egy szép modern szállás van a hegy peremén, aminek egy vörösbegy a logója. Ennek külön megörültem, mert szeretem ezt a kis gömbölyű madarat. Azt viszont már kevésbé, amikor a csaj közli, hogy sajnos nincs szabad helye már, a másik szállás pedig másfél órára van Donostia szélén.
Ott a következő szállás
Megkérjük, odacsörög és foglal két helyet nekünk. Ez a plusz nem hiányzott, de mindegy, ezt dobta a gép, menni kell. San Sebastian szép város, a strandjai pedig különösen azok. A belvárosban találunk egy Spar-t, ahol gyorsan veszünk estére egy kis babot, olivát, joghurtot és (hogy biztosan bef**sunk) egy kis csokipudingot.
A nap viccesnek találja, hogy este 8:48-tól pontosan egy teljes percre kisüt, majd eltűnik a hegy mögött. Osszuk be, ennyi jutott mára. A szállásunk egy jópofa youth hostel 18€-ért. Rossz hír, hogy a Francia Út alberguéi 6-10€ között mentek, addig itt 10-12€ az nagyon jó (átlag)ár, de errefelé inkább a 16-18€ a jellemző, ahogy néztük. Ennek a szállásnak jó kis konyhája és mosókonyhája van, a szoba pedig 3 emeletes ágyas külön fürdővel és külön WC-vel.
Gyorsan kimosunk és kiteregetünk, a bakikat pedig kitömjük újságpapírral, hogy felszívja belőlük a vizet. Berontunk a konyhába elkölteni a fenséges babkonzerves vacsorát, majd 11-kor álomba szenderülünk, ahogy kell.
A napi fotóalbumot megtalálod a Facebook oldalon. Természetesen majd ide is felteszem ha gépnél leszek!
Költés:
Spar bevásárlás 10 euro
Szállás 18 euro
Szumma kb. 30€ = okés, az épp a napi keretem!
Csatlakozz hozzám Facebook-on is!
Ha tetszett, nyomd meg a gombot!
