Negyed nyolckor már Santona főutcáján ittam az este vásárolt joghurtitalt. Nem aludtam túl sokáig, mert a sirályok elég hangosan visítanak errefelé. Itt amúgy minden a fociról szól, a főtéren is - amire az ablakom nézett - vagy 15 laszti és vagy 100 gyerek pattogott egész este.
A többiektől elköszöntem a szálláson és előbb elindultam, hogy ma a saját tempómban haladhassak. Remélem a tegnapi talpfájás nem jelentkezik újra, mert minden dzsudzsut bevetettem: masszázs, krém, Voltaren és magnézium, szóval egyelőre minden karaj.
Páran visszamentek a part felé a jelhez, de én tudtam egy rövidebb utat: simán csak kisétáltam a főutcán a városból. A börtön mellett sétálva már sima ügy, van jel bőven.
Nyolckor egy kanyarban zavaros jeleket találok: a hivatalosabbnak tűnő az úttest mellett halad tovább, a másik megy egy 25 centi széles gazos ösvényre mutat, ahol talán egy nagyon sovány agár férne el, nem én a 95 kilómmal széles vállaimmal. Ballagok hát az út mellett tovább, mire egy helyi arc a semmiből odalép és felküld a hegyre mondván, hogy alul csak a bicajok és aszfalt van, az meg amúgy elég szar, a gyalogos zarándoknak a hegyen a helye. Egyszer élünk, tehát Welcome to the jungle Baby!
Elindulok az ösvényen, ahol gyakran le is kell hajolnom, és a botokat sem nagyon tudom használni. Már látom, hogy mire értette Tamás a tegnapi üzenetében, hogy "...volt négykézláb hegymászás is...".
Vállban is szűk volt a terep, bokaficamítós-köves, de legalább betojtam a hegytetőn. Nem a reggeli kávé-joghurt kombó volt a kiváltó ok, hanem a terep nehézsége és a fent rám váró hihetetlen panoráma.
Fél kilenckor már a strand homokjában küldtem, itt érdemes a sötétebb, kicsit még nedves részen haladni, ott nem süllyed be az ember lába annyira. A száraz instabil homok nagyon fárasztó tud hosszabb távot lenni.
A strand közepe táján egy nyíl kiterel a mellette haladó kavicsos útra, ezen már jóval könnyebb haladni. A város határában egy körforgalomnál zavaros a szitu, egy nyíl jobbra mutat, egy meg balra, úgyhogy megyek inkább egyenesen. Úgy fest, hogy jól döntöttem.
Rock kocsma és király graffittikkel borított falú focipálya után beérek a Noja nevű városba, ahol a terveim szerint meg fogok kávézni, és egy postának is hasznát tudnám venni.
A posta Noja közepén van, itt feladok haza 1,9 kg cuccot, amit nem - vagy alig - használtam az elmúlt napokban. Ezek a melegebb cuccok, a fejlámpa és az egyik (a kisebbik) kulacsom. Így 26€ a kár, 2 kilónál a duplája lenne. Noja végén jobbra küld a jel.
Negyed 11 van, az idő kellemesen hűvös, a lábam eddig egészen jól bírja. Bevettem egy kávét is a csomagfeladás után, szóval nincs, aki megállítson! Nyomok egy kis muzsikát hogy jobban haladjak. Egyszer csak jobbra nézek és 3 teve sasol vissza rám. Elég szürreális, bár igaz, hogy van itt homok meg pálmák is bőven, szóval végülis elférnek.
Isla innen 3 kilométerre van, ami a táblák szerint kábé 45 perc, vagyis sima lesz a terep. Ide kétszer lépek be, Mert az első tábla után balra küld a jel, ahol kicsit arrébb újra Isla határát jelzi. A hely nem nagy szám, bár lehet, hogy van parti része ami olyan, hogy betérdelnék a látványtól, de itt a faluban nem ez a helyzet.
Megállok a templomnál kicsi pihenni, nyújtani meg enni egy banánt, csak a rend kedvéért. Lefelé aztán már azért eléggé adja a kilátás... Arnuero-ba fél 12-re érek, remélem, itt lesz valami vízlelőhely, mert hidratáltam eddig rendesen és nem sok maradt a kulacsomban.
TIPP: Egy nagyobb kulacs is jó, én sokat iszok, ezért egy 1,4 literes upgrade-elt tetejű Nalgene-t használok, amit a jobb oldali hátizsákpántom alsó részére akasztok egy kis karabínerrel. Így mindig kéznél van, nem kell a zsákot levenni, vagy hátra nyúlkálni, plusz a testem árnyékolja is (a Caminón általában balról és hátulról süt a nap).
Falusi idillben tolom tovább: trakeszek, tehenek, kutyák vannak mindenfelé. Később király kecskéket és malacot is lelek az út mellett. A kutyák inkább kíváncsiak, ha nem megyünk a portájuk felé vagy nem állunk meg, ügyet sem vetnek ránk.
Hamarosan ismét a főúton kell menni, itt két irányból lehet Galizanóba jutni: Güemesen át balra vagy Ajo irányában jobbra. Mivel a part Ajo felé van, így erre megyek tovább. Fél egykor lépem át a városka határát, itt mindenképpen kellene némi vizet szerválnom és ebédelni is jó lesz már valamit.
Eszembe jutnak a tegnap vásárolt péksütik, amik a táskámban rejtőznek. Király. Megnézem az útvonalat, de Ajo-nak nem találom nyomát benne, így inkább visszatérek a főútra. Galizanó már tutira jelölve van, úgyhogy addig inkább biztosra megyek és a főút szélén ballagok odáig, mert nem akarok kóvályogni.
Szerintem Nojában tértem le a parti útról, de sebaj, éppen ettől lesz ez az én utam. Fél kettőre érek a güemesi bekötőúthoz és egyből jelet is találok. Galizanóban aztán irány a part, majd a parti úton meg sem állok Somóig. Bár reggel nem toltam teljesen tele az 1,4-es kulacsot, de már csak egy deci langymeleg víz lötykölődik az alján.
Amikor megpillantok egy falikutat a távolban, a maradék vizemet húzóra letolom, majd mire odaérek, ez a felirat fogad: "Agua Sin Garantia Sanitaria" Vagyis nem garantált, hogy tiszta, azaz nem ivóvíz. Mindegy, azért alaposam megmosakszom benne. Mák, hogy a szomszédos templom oldalán van ivóvizes kút, itt megiszok 4 decit és fullra töltöm a kulacsomat.
TIPP: Általában templomok mellett és játszóterek/parkok szélén vannak ivóvizes kutak, ha nincs kiírva, akkor is érdemes körülnézni ilyen helyeken!
Na vamos a la playa: a part gyönyörű itt is, mint eddig mindenhol. Menet közben észreveszek egy "only locals" falfirkát, ami egyből kíváncsivá tesz. Szörfösül ugyanis ez annyit tesz, hogy itt csak a helyiek csúszhatnak, a guiri-k (katalán szleng), azaz idegenek nem. Persze, hogy itt a legjobbak a hullámok.
Kicsit arrébb újra hibátlan szörfös helybe botlok remek lakóautókkal, csak úgy csorog a nyálam. A parti út finoman szólva nem bővelkedik jelekben, de semmi pánik.
Elvben Somo strandjának a sarkán kell majd kilyukadnom. Sikerül is fél négykor, a hely annyira király, hogy sokkot kapok.
Miután átvergődtem a sziklákon ledobom a csukát és mezítláb megyek tovább a parti homokban. Délután háromnegyed ötkor kimásztam a dűnék közül az utolsó házak tövénél és elindultam megkeresni a hajót, ami átvisz majd Santanderbe.
Nagyjából három perc múlva meg is találtam a táblákat és a várót, a jegy 2,85€ (odafelé, a retúr 4,95€).
Az út erre hajón 20 perc, gyalog körben kb. 7 óra, nem is tudom, melyiket válasszam? A hivatalos útvonal szerencsére a hajós, úgyhogy nyugodt szívvel rövidítek.
Fél hatkor így már Santanderben nyomulok. A Burgos utcán van egy hostel, oda esek be, kell már valami kevésbé lepukkant hely. Az ára 25€ szóval nem olcsó, de most az egyszer talán belefér. Reggelit is adnak, van rendes ágynemű, zárható szekrény és csak 11-kor kell délelőtt lelépni. Holnap rövid napom lesz, de lehet, hogy pihenek egyet inkább.
Költés:
kávé 1,2€
posta 26€
kompjegy 2,85€
szállás 25€
Szumma 55,05€ jáááj, az sok. Bár posta nélkül még épp 30 alatt vagyok.
Ma sok fotó született, mert nagyon szép volt minden, ezeket ide kattintva a Facebook oldalon tudod megnézni.
Csatlakozz hozzám Facebook-on is!
A blogra feliratkozhatsz, így nem maradsz e a legújabb posztokról, csak klikkelj az alábbi képen látható módon a "Követés" gombra:
Ha tetszett, kérlek nyomd meg a gombot!
