Már egy teljes napja nem volt rajtam a bakancsom és a zsák is tök könnyűnek tűnik. Vagy jót tett a pihi, vagy az éjjel kiraboltak. Este fél 11-kor hallgathattam, ahogy a szomszéd fülkében pár nagyokos csaj arról röhögcsél, hogy: "Fú, ennek a Caminónak aztán mennyi megfejtése és filozófiai tanulsága van, jaj de jó!"
Szerintem meg sokkal jobb lenne, ha este 10 után inkább eldugulnának, ahogy illik. A szövegükből kiderül, hogy nem fognak, mert elég sokat piáltak, úgyhogy kicsit várok, majd mikor már nem bírom tovább átmegyek és beszélek velük. Elmesélem, hogy szerintem a Camino legnagyobb tanulsága az, hogy sosem vagy egyedül.
- Óh, igen, tényleg, milyen igaz! - mondja a csaj.
- ...mint ahogy most sem, és éppen ezért van az a szabály, hogy közösségi szállásokon este 10 után csendben kell lenni, mert 40 másik ember hallgatja ahogy beszéltek, szóval lesztek szívesek elhallgatni, vagy kimenni a konyhába. Köszönöm!
Csend lett, meg veriszorri. Majd amikor visszamegyek lefeküdni, út közben 3 ember köszöni meg, hogy intézkedtem. Csak azt nem értem, hogy ha őket is zavarták a csajok akkor miért nem ők szóltak nekik?
Reggel aztán kellemes időm van, az emberek szállingóznak ki a szállásból a napsütésre. Innen az alkalmazásom (Wise Pilgrim Camino del Norte app) is két irányban lehet továbbmenni, a Camino eredeti útvonalán és a parton. Én a parti utat választom ezúttal is, mert szép az idő és nagyon kíváncsi vagyok, elindulok a város vége felé. Reggel 9-kor még csak az igazi hardcore júzerek gyülekezgetnek a strandnál, pár futó és kutyasétáltató kivételével teljesen üres a város.
Gyanítom a parti úton sem lesz tömeg, szerintem ma lesz az a nap, amikor nagyjából senkivel - vagyis más zarándokkal - nem találkozom majd. Fel is tolom fullra a kulacsot és szerzek egy jó megindulós kávét amint lehet.
A nagy strandnál Santander végén találok is egy király óceánra néző helyet. Nem várok tovább, ki tudja mi lesz később, bemegyek. A kávé finom, nem is drága, a kulacsom is tele, szóval mehet a menet!
A strand végénél a szállodasor előtt balra lévő lépcsősoron kell felmenni, mert a szállodák végénél zsákutca van. Nekem is úgy mesélték, nem én tévedtem el...
A szirt szélénél a "Nehéz Az Élet Klub" tagjai golfoznak, én meg elindulok a világítótorony felé. A következő szirt fokáról pedig ez látszik:
A másik irányba nézve pedig ez:
Rusnya egy hely, én mondom! A világítótorony után a büfé teraszán keresztül kell továbbmenni (rögtön az elejénél jobbra fordulva), az aszfaltos út nem jó (ezt is valaki mesélte, nem én mentem percekig rosszfelé). Itt egy emlékművet találok, megállok kicsit pihenni és kajálni.
Erre nincsenek jelek, de ahogy Tomi cimbim tanácsolta: "Az óceán legyen a jobb oldalon, akkor nem tudod nagyon elb@szni!" Ő most jött haza egy két hónapos hátizsákos útról, ahol gondolom hasonlóképpen nem voltak túljelölve az utak. Itt tudod megnézni a zseniális képeit (legalább kiderül, hogy olvassa-e a blogot! UPDATE: rám írt, úgyhogy olvassa!)
Nem sok minden van, csak menni kell. A táj gyönyörű, az út néhol füves, homokos vagy épp köves. Már elég melegem van, mire egy kis településhez érek. Itt 2,50€ a fagyi az egyik strand mellett, rá is csúszok, már napok óta szeretnék egyet. Pont mire elfogy, találok egy vízcsapot, itt kezet mosok és feltöltöm a kulacsot.
San Román de la Llanilla mellett megyek el. Már negyed kettő van, lassan megállok majd ebédelni.
Aszfalton ballagok, nagyon meleg van. Isla Virgen del Mar félszigete mellett visz az út, itt van egy kemping meg strand is, mindenki itt tobzódik a környékről, mert hétvége van. Ballagok még egy darabig, már kezd egyhangú lenni a dolog, mikor észreveszem San Juan de la Canal strandját.
A frissen nyírt füvön kempelnek a helyiek, kellemes hűs szél fújdogál. Átmegyek a csatorna kis fahídján, mekgerülöm a strandot, majd fent folytatom az utat a part mellett. A gerincen kellemes a terep és pazar a látvány. Hamarosan egy kis településhez érek, ahol megakomoly házak vannak a partnál.
Van, aki leleményes beépített lakókocsi kéróban küldi, biztos olcsóbb volt, mint alapot ásni. Aki él és mozog az most kint van a strandon vagy a kertben, grillez, szocializálódik. Láttam olyat is, aki a szántóföld mellé tette ki a kempingasztalt, neki biztosan víziszonya van.
Liencresnél meguntam, hogy hol van ösvény, hol nincs, ezért bementem a városba és a főúton gyalogoltam tovább. Ma nincs nyitva semmi, KIVÉVE a kínai ABC-t, ahol 3,75-ért vettem felvágottat, sonkát, bagettet, paradicsomot, nektarint és egy jéghideg kólát. A városból kiérve folyamatosan az aszfaltos út mellett megyek, de nem bánom, mert látótávolban van az óceán.
Most már haladnom kell, mert negyed öt van, nem érek rá kóvályogni. Pontban ötkor újra jelet látok eddigi kedvenc - és egyben legijesztőbb - nevű településemen, Boo de Pielagosban.
Hamarosan tábla jelzi a következő falut, ami egy órányira van, arra lehet átkelni a folyón pár kilométeres kerülővel. Egyszer csak egy alagutat látok nyíllal, a nyíl után híd felirattal. El is indulok, jó lesz ez, nagyed hatkor már nem akarok kerülni.
A híd viszont egy vasúti darab, behajtani tilos jellel (szerencsére nem vonattal vagyok) meg valami a "paso" tilos felirattal, de szerintem azok fesztiválszezonban otthon vannak, szóval minden oké. Nagyjából 12 másodperc alatt futottam át rajta zsákkal a hátamon, de előtte jó indián módjára meghallgattam a sínt, hogy jön-e vonat. Ha ezt a bejegyzést olvasod, akkor nem jött.
Pár perc múlva Mogro takaros kis vasútállomásánál voltam, ahonnan épp indult a vonat a híd felé... Itt már rengeteg jel van, lelkes emberek 2-3 nyilat tettek egy-egy helyre.
Az út melletti vízelvezetőben lehet a szomszédos dombra felfelé menni, amiből kilépek, mikor előttem egy méterrel két kígyó kezdi el egymást gyepálni, majd az egyik felém menekül. A dombtetőn kis templom van, mellette kút.
Megmosakszom és feltöltöm a kulacsot. A hidas rövidítéssel lehet, hogy odaérek, ahol Andreasék dekkolnak, elküldték a település nevét. Faluról-falura halad az út, eldöntöm, hogy maximum 9-ig megyek, mert akkor még van egy órám villanyoltás előtt kajálni meg fürödni.
Fél hétkor azért kiderítem, hogy a legközelebbi albergue vagy 3 falura és egy órányi járásra van. Becélzom inkább azt, mert még mindig lehet, hogy tele van, vagy zárva és tovább kell mennem. Kezd szorítani az idő...
Elszakadtam a csordámtól, ami nem jó, mert kedvelem őket és ők is engem, plusz a Discovery-n is mindig a leszakadót kapják el a ragadozók. De jó is, mert ma sok szépet láttam és új csordához csapódhatok, illetve holnap be is érhetem őket, ha úgy alakul.
Cudon felé szép nagy csövek mellett vezet az út jó hosszan. Forró víz lehet benne, nem érdemes ráülni pihenni. Természetesen ezt is csak valaki mesélte, nem én térdeltem rá fotózni.
Ezután Requejada előtt egy szalagkorlát belenőtt az útba, sebaj. Utána a vasút mellett ballagok régi talpfákkal szegélyezett ösvényen. Ez nagyon kellemes, de lassan már megy le a nap, ezért eléggé izgulok, hogy legyen helyem a faluban.
Szerencsém van. Az albergue 6€, a szemközti bárban kell regisztrálni. Adnak matrachuzatot én meg kipótolom egy sörrel. Negyed 10 van már, hosszú nap volt, úgy gondolom, hogy megérdemlem.
A telóm szerint 45 kilométert mentem, ami simán lehet kevesebb, de 40 tuti volt. A kocsmában a lány pedig beírta a koromhoz, hogy 21. majd amikor elkezdtem röhögni felnézett és elvörösödött. Már megérte bejönni!
Költés:
kávé 1,5€
bolt 3,75€
szállás 6€
sör 1€
Szumma 12,25€ < 30€ vagyis ma extra jó vagyok!
A mai fotókat ide kattintva tudod megnézni a Facebook oldalon!
Csatlakozz hozzám Facebook-on is!
A blogra feliratkozhatsz, így nem maradsz e a legújabb posztokról, csak klikkelj az alábbi képen látható módon a "Követés" gombra:
Ha tetszett, kérlek nyomd meg a gombot!
