Camino del Norte - 10. nap - El Pontarrón de Guriezo - Santona

2018. június 25. 18:00 - Pellegrino

Reggel 6:40-kor (bahh de korán van!) felébredtem, majd 7:30-kor már indultunk is a kis csapattal. Reggelit - vagyis egy boltot - kellett szereznünk, mert errefelé aztán semmi, de semmi nincs.

Már 7:45-re a következő (Rioseco nevű) faluhoz értünk az út melletti járdán. Egy helyi bácsika jól lecseszett minket, hogy minek megyünk erre körbe, ezen az úton úgyis csak bozótos van, visszafelé át lehet vágni, úgy sokkal rövidebb. Nem értette, hogy nekünk nem az a jó, ha rövidebb, hanem az, ha a kijelölt úton megyünk.

A falun belül elágazik az út, balra a házak közé, vagy tovább az út mellett lehet haladni. Balra fordulunk, elég volt az úttesten császkálásból tegnap. A túloldalon kedves vidék fogad, bár egy nyitva lévő boltnak vagy bárnak jobban örülnék, mert már nagyon kajás vagyok. Be is nyomok egy müzliszeletet, de ez annyi energiát ad, mint halottnak a csók.

Negyed kilencre visszatérünk az úttesthez egy körforgalomnál, itt kiderül, hogy Laredo innen még 22 kilométerre van, ez lesz tehát a mai etap nagyjából a tervek szerint. La Magdalena a következő falucska, aminek a végén a templom előtt befordulunk jobbra és elindulunk kb. visszafelé egy párhuzamos utcán. Olyan érzésem van, mintha direkt kígyóvonalban vezetne az út. Végre aztán újra agyagos sarat dagaszthatunk hegymenetben, ez már úgy hiányzott, mint mókusnak az erdőtűz.

A páfrányos eukaliptuszerdő gyönyörű lenne, de semmit nem látunk belőle, mert a lábunk elé kell figyelni. A gerincen már minden fasza, lassan én is újra tudok lélegezni. A táj gyönyörű, innentől a terep is kellemes. Lovak reggeliznek egy karámban (csesszék meg), nekem meg még egy kávé sem jutott ma.

Délelőtt 10:00-kor egy pihenőhelynél megpillantjuk a civilizációt és felcsillan a remény, hogy hamarosan táphoz jutunk mi is. Átmegyünk az autópálya alatt, és elindulunk befelé.

Itt még ez is szép, a franc egye meg. Iseca Nueva a hely neve, innen már csak 11 kilométerre van Laredo, eszerint ma elég gyorsan lepörgettük az első tízest. A falu első házán kedves felirat-, a mellette lévő garázson meg jópofa festmény fogad.

Persze bár az nuku, úgyhogy a fél 11 már a Hazas nevű helyen ér minket. Ez is picike, de bízunk a zarándokszerencsében, hátha itt rendesen isznak a helyiek. A mázli bejött, bolt és kocsma egyben, mint otthon faluhelyen. Összesen 4,80€ volt a bolt, 3€ a reggeli kávéval, de minden centet megért.

Egy órával később, 11:30-kor indulunk tovább a falvakon át az aszfalton. Negyed egy felé elinulunk újra felfelé a hegyre egy ház melletti ösvényen, ahol helyi őrkutyák rontanak ránk. A dán harcosnőnk oldja meg a helyzetet és hősiesen megküzd velük.

Az arcok azért eléggé hasonlóak, nem? :D

A hegyre felfelé nem nehéz a terep és hamarosan újra meglátjuk az óceánt. Jó szpotterként letérítem a többieket az útról, így egy különleges helyen ebédelhetünk. Érdemes néha visszanézni, néha pedig letérni egy kicsit, mert csoda dolgokba botolhat az ember.

A gerincen sűrű páfrányerdőben mentünk ezután, az ösvény keskeny és sziklás, olyan, mint egy dzsungel, csak vállban kicsit szűk. A végén Zeke felkiált, mert kibukkant Laredo gyönyörű hosszú strandja, amire épp rásütött a nap.

Negyed háromra beérünk a városba, úgy érzem megint rám férne egy kávé. A hely gyönyörű, szűk utcácskákban kis bárok sokasága vár. Mi lemegyünk a strandhoz, ott fogunk pihenni, aztán kompoznunk kell a túloldalra. A bícs melletti bárban nyomtunk egy kávé-kóla kombót, közben pihentünk, naptejeztüni, nyújtottunk. 4,60€ volt a kár, nem olcsó, de amilyen jó helyen van a hely, ahhoz képest nem volt vészes a kért összeg.

Kicsit fáj a bal talpam, megmasszíroztam a király lasztimmal, amit amikor pedig el akartam tenni, a többiek is rögtön elkértek. A strand hossza öt kilométer, szóval nem lesz két perc a komphoz érni, de nem bánjuk. Vagy egy óra után - negyed öt környékén - a strand végénél meglátjuk a hajót jelző táblát.

A jegy 2€ koponyánként, pár perc volt mindössze az út. Közben nyélen szólt Jacko a fedélzeten, a kapitány pedig valami halkonzervet akart rásózni az utasokra, nulla sikerrel. Állítólag apálykor galog is át tudtunk volna menni, de sajna ez az infó túl későn jött, így már nem tudtuk kipróbálni.

A városka hibátlan, minden van. A helyi albergue 12€, de ad reggelit (csomagolt motyók, de legalább van kávé) ágyneműt(!) és fullos fürdőt, értékmegőrző-szekrénykét plusz rendesen működő mosó- és szárítógépeket. Konyha viszont sajnos nincs, sem eszközök, ezért jól jön a bicska meg a spork.

Mivel a brigáddal korábban elhatároztuk, hogy a következő lehetőségnél összedobunk egy nagymosást, úgyhogy fejenként 2€ áron kimostuk minden ruhánkat, beleértve a nadrágomat is. Mivel cseregatyát nem hoztam, így sajnos szobafogságra vagyok ítélve a nadrágom száradásáig, de nem bánom, legalább pihengetek kicsit.

A nadrág gyorsan szárad a napon, nemsokára már a boltban vettem a vacsimat, reggelit meg útravalót 4,50€-ért, este meg leugrottunk egy sörre a srácokkal meccset nézni, ott elvertem még 4,10€-t.