A csapatból heten együtt vagyunk, toljuk a reggelit a szállás teraszán. Fura, hogy itt egy fullos helyen ahol bár és konyha is van, nem nyitnak ki reggel. Pedig tuti vettünk volna néhány kávét és szendvicset.

Páran a srácok közül ma inkább pihennek egy napot a Norte után Santiagoban, mert tegnap bulizgattak kicsit. Én viszont megyek tovább, mert úgy döntöttem, hogy inkább majd az út legvégén dekkolok le pihenni az óceán partján.

Negyed hétkor már összecuccolva mentem a konyhába a kávémért, mert oda szeretnék érni délelőtt a katedrálishoz. 2,40-ért beverek két cortadot meg egy narancslevet, hozzá pedig eszek egy péksütit banánnal meg egy kis csokit, ezzel a kellő energiabevitel megvolt. Feltöltöm a kulacsot, így 6:40-kor már indulásra kész vagyok.

Ma kései startot terveztünk be, emiatt fél kilenckor négyen már a szemközti kávézóban toltuk. Elhatároztuk, hogy nem fogunk a többiekre várni, vagyis a kávé után egyből megindulunk.

Ma nem rohanunk, mert csak egy húszas van tervben, úgyhogy csak nyolckor hagyjuk el a monostort. A világ legkomolyabb sonkás szenyáinak előállítása után ideje kávé után nézni, mert itt sajnos nincsen ilyesmi.

Fél hétkor már az előtérben hagyott táskáinkat pakolásztuk a nagyon menő alberguében. A reggeli ezúttal egy gofri, egy péksüti és egy barack volt, amit egy kalciummal öblítettem le.

Reggel hatkor keltünk, majd a full extrás konyhában megettük a bajnokok reggelijét, és megittuk a bajnokok kávéját.

A háromnegyed hatos kelés után rettenetesen lassú pöcsölős készülődés következett. A tegnapi hegymászásos nap mindenkit kifárasztott, ezért ma csak nagyjából 20 kilométert megyünk majd a terveink szerint.

Háromnegyed hatkor az indián csaj rámcseszte a villanyt, mert a szemközti ágyon volt a helye. Igazából nem haragudtam meg rá, hanem felkeltem, így legalább időben elindulhatok. Aztán a csaj leült a közös szekrény elé középre, amiben az én cuccaim is voltak. Biztos ami biztos, néhány zoknit ráejtettem pakolás közben, de így sem vette észre magát.

A hatos kelés nem sikerült zökkenőmentesen kivitelezni, mint ahogyan a fél nyolcas indulást sem. A szállás előtti padokon reggelizgettünk, majd elindultunk a kis utcákon keresztül a város széle felé.

Fél nyolckor még mindenki reggelizik az eddigi legkirályabb szálláson. Este csak ledőltem az ágyra 8 körül, majd úgy elaludtam, mint a tej. Javi intézett tegnap este telefonon megint szállást mára, ami magánszállás, de 15€ egyáltalán nem vészes összeg érte.

Tegnap Andreas megüzente, hogy ma reggel 6:30-kor indulás van. Azt hittem viccel, mert mára van foglalva szállásunk, plusz odatett a végére egy szmájlit. Az éjjel nem volt túl pihentető, mert bár az ágy kényelmes volt, nagy volt kint az utcazaj, plusz a sirályok is nyomták a visítást ezerrel.

Későn kelt a brigád, kiélveztük még utoljára a saját ház kényelmét. Kaptunk rendes reggelit és nem kergettek ki minket, úgyhogy sajnos semmi nem motivál minket arra, hogy elhagyjuk a bázist.

Fél hétkor ébredtem, de háromnegyed nyolcig nem indultunk el. A tegnapi negyvenes után ma egy húszas van csak tervben, összesen még így is elég sok lesz, de kicsit lazítani szeretnék.

Ma koránkelősben nyomtuk és végre volt kávéautomata a szálláson, ami működött is. Persze a folyosón átestem az indián csajon, mert míg mindenki szépen két oldalra pakolva készülődött, addig ő a folyosó közepét nézte ki a legalkalmasabb helynek, ráadásul épp az ajtó előtt.

Az éjjelem rettenetesen telt, megettem egy kis tengeri cuccot és teljesen kikészült tőle a gyomrom. A szállás is gagyi, az ajtók nem működnek, egy WC van 20 emberre és a papír is elfogyott még az este. Javi azért foglalta be ezt, mert az app szerint, amit használ, csak 10€ a hely és nincs takarodó. Ehhez képest 15-öt kellett fizetni, és éjfélkor mindent bezártak. A szoba rendben volt, de minden más rettentő szedett-vedett.

Nyolckor indulunk csak, mert Javi mindenkinek tortillát süt reggelire. Ma nagy terveink vannak, bemegyünk majd Gijónban egy nagy sportboltba, mert már szinte mindenkinek kell valmi apróság. Az eső szemetel, úgyhogy feldobom a hátizsákra a huzatot, magamra pedig a dzsekit és az esőgatyát.

A hatkor kelés és a tervezett fél hetes indulás ellenére hétkor még reggeliztünk, mert járt a szálláshoz. Nagyon finom volt és adtak KÁVÉT! Ezért én még két eurót bedobtam kifelé a donativós perselybe.

A már lassan szokásosnak mondható hatkor kelés lassan rutinná válik, csakúgy mint a reggeli vécépapír-keresgélés. Már 6:40-kor megindulok a többiek előtt, mert nem túl fickós a bokám és még túl korai az időpont nekem a reggelihez.

Hatkor ébresztettek a telók egyszerre a kempinges faházban. Szerencsére az eső már elállt, remélem így is marad, bár mára egész napra elég esős időjárást jósoltak.