Tegnap Andreas megüzente, hogy ma reggel 6:30-kor indulás van. Azt hittem viccel, mert mára van foglalva szállásunk, plusz odatett a végére egy szmájlit. Az éjjel nem volt túl pihentető, mert bár az ágy kényelmes volt, nagy volt kint az utcazaj, plusz a sirályok is nyomták a visítást ezerrel.
Miközben kifelé sétálunk beszélgetek Javi-val, aki elmondja, hogy holnaptól lehetnek gondjaink a szállást illetően, mert kilencen vagyunk, a övetkező albergue meg csak 12 személyes, és nem lehet előre foglalni. Eszembe jut egy ember, aki tegnap a kezembe nyomott egy szórólapot egy óceánparti szállásról, ami csak 8€ és kb. 2 napra van, szóval lehet, hogy az lesz a megoldás.
Különválni nem érdemes, mert egyrészt így olcsóbb a kajálás és a vásárlás, mert jobban megoszlak a költségek, másrészt úgyis kb. ugyanazokat az etapokat mennénk továbbra is, csak nem egyszerre érnénk oda. Nem beszélve arról, hogy 10 embernek már van egy egészen jó alkupozíciója a kempingekben és szállókon, ha az alberguék tele vannak, nem egyszer alkudtunk le 3-4-5 eurókat a szállásból eddig. Persze ezt főleg a vagány spanyol anyanyelvű Javinak köszönhetjük.
Fél nyolckor elhagyunk egy ősi templomromot, majd gazdaságok közöt ballagtunk tovább. Szerencsére az idő kellemes, remélem így is marad, mert jó lenne már száraz bakancsban gyalogolni kicsit.
Nyolckor szántóföldek között megy a brigád, de már tart az út a hegyek felé. Negyven perc múlva hegyet másztunk a sáros úton, de nem volt annyira vészes, a fenti látvány is sokat dobott a dolgon.
Van itt pár trükkösebb pocsolya de megoldjuk, mindenkinek sikerül száraz lábbal átjutnia. A hegytetőről messzire el lehet látni, innen jól néz ki még az autópálya kanyargós nyomvonala is.
Fenyő- és eukaliptuszerdőn keresztül ereszkedünk remélve, hogy a következő településen helyreállíthatjuk a vérnyomást egy király kávéval, a térkép szerint azonban erre kábé 5 kilométeren át (~1 óra) elég kevés az esély.
Szűk szúrósbokros-sáros ösvény után 9:20-ra érünk El Bao határába, ahol az úttest szélén kell továbbmennünk. Az autópálya hídjánál aztán újra hegymenetbe kapcsolunk.
Közben megjelenik két manus, akiket már láttunk régebben. Felváltva húzzák a kis kordéjukat a cuccaikkal és az autóút szélén teszik meg az utat Santiagóig.
A domb túloldalán meglátjuk a civilizációt, aminek nagyon megörülünk. Javi ugyanis nemrég megkérdezte egy helyitől, hogy merre van a bár, a válasz után meg azt mondta, hogy "Perfecto, gracias!" szóval gondolom közel lesz.
Aztán kiderül, hogy Villaperde lesz, amit keresünk, innen nagyjából 2 kilométer távolságra. Mivel már 3 órája megyünk, épp időszerű lesz az a szünet.
A csehó egyszerű, de nagyon király. Az az ember is itt van, akit Javi kérdezett nemrég a kocsmáról, összemosolygunk. Fain tejeskávét és nagy sonkásomlettes szenyát tolok 2,50€-ért, amit biztos ami biztos alapon feltuningolok a nálam lévő paradicsommal és szeletelt sajttal. Kulacsot töltök, majd 11-kor indulunk tovább.
Kicsit hűvös van, de nem veszek fel kabátot, mert tíz perc múlva már úgyis bemelegszem. Igazam lett, a nadrágom szárát megint kamáslivá alakítottam, úgy mentem be a következő sáros erdei útra.
Kis falvakon megyünk keresztül, közben lemaradok kicsit fotózgatni és beteszek némi muzsikát. Pinera szélénél az úttestre kell kimennünk, de előtte egy szép kis templom és egy nyárra alberguévé változó iskola mellett megyünk el.
Fél egyre beérünk Navia városába, ahol a tervek szerint ismét megállunk majd. Így is teszünk, beülünk egy helyre, de a kávétól és a sörtől (2,30€) valahogyan csak álmosabbak lettünk. Az indián csaj meglep minket pár péksütivel, amit körbeadogatva mindenki megkóstol. Tényleg kommunában élünk.
Sebaj, már csak kb. 3 órát megyünk ma, mert 12 kilométert mutat a térkép. Kettőkor van az indulás, de nagyon nehezen mennek a lépések, le kellene dőlni inkább egy kicsit aludni. Legalább az eső nem esik, és olyan nagy meleg sincs.
Átmegyünk a hídon El Espínbe, majd a jeleket követve balra fordulunk. A hegyre felfelé még aszfalton másztunk, utána viszont pocsolyás földút következett.
Nem töltött el teljes nyugalommal a balra látható esőfelhők látványa, mert elég jó lenne ma kihagyni a rommá ázást.
A vasúti sínek túloldalán fiatal tehenek legelnek, amikor odaérünk, kíváncsian odaszaladnak, páran meg is nyalják a kezünket.
Hegymászás jön, nem túl meredek, többnyire aszfaltos utakon. Találunk az út szélén egy forrást kagylóval, meg egy nem ivóvíz táblával, szóval sok értelme nincs a dolognak.
A főút mellett kanyarog a Camino az utolsó pár kilométeren, szóval arra jutunk, hogy inkább megyünk egyenesen az aszfalton, mint keresztül-kasul a sárban. Így tettünk, ezért négy körül be is futottunk a szállásra.
Nagyon király hely, minden ágynál olvasólámpákkal, tárolórekesszel, takarókkal. A fürdő tiszta és szép, 3(!) darab akasztója és szappantartója van, a földszinten meg van csapolt sör. Mindez potom 11 euróért, tökély.
Mosok egyet gyorsan, a bakancsot kitömöm papírral, majd jöhet a ser meg a babkonzerv.
A DIA szupermarket egy sarokra van, így bevásárolunk némi kaját másnapra, majd ha már ott vagyunk néhány olcsó sör is a kosárba kerül.
Költés:
Kávézók 4,80€
Szállás 11€
Bolt 4,50€
Szumma 20,30€ < 30€ úgyhogy ma is jól gazdálkodtam!
Csatlakozz hozzám Facebook-on is!
A blogra feliratkozhatsz, így nem maradsz e a legújabb posztokról, csak klikkelj az alábbi képen látható módon a "Követés" gombra:
Ha tetszett, kérlek nyomd meg a gombot!
