Fél nyolckor még mindenki reggelizik az eddigi legkirályabb szálláson. Este csak ledőltem az ágyra 8 körül, majd úgy elaludtam, mint a tej. Javi intézett tegnap este telefonon megint szállást mára, ami magánszállás, de 15€ egyáltalán nem vészes összeg érte.
Reggel választahtok, hogy a pultnál kérek frissen főtt kávét 1,10€-ért, vagy a MŰKÖDŐ kávéautomatából veszek egyet magamnak. Betolom a bajnokok reggelijét, ami péksüti, kávé, joghurt és gyümölcs, majd felmálházok és kimegyek az épület elé. Nyolckor sikerül abbahagyni a tobzódàst és elindulunk Ribadeo felé.
Az időjárás a szokásos, hűvös-felhős, de túrázni ez a legjobb. A napolajra viszont ilyenkor is gondolni kell, mert a felhőkön keresztül is simán leéghet a bőr.
A főtéren egy nagy halom szénát találunk körbekordonozva, elég fura látvány
A város végén gyönyörű erdei út következik. A bakancsom végre száraz, zokniból is a merinóit viselem, szóval jó lenne, ha ez így is maradna. Aszfalton megyünk tovább fél kilenctől, a terep kellemes, jól haladunk.
Kell is, mert szállásunk van ugyan, de négytől VB negyeddöntő lesz, addigra pedig akármi történik egy TV és egy sör előtt kell lennünk. Nem vagyok egy focinéző fajta, de itt közösen rettenetesen jó móka, mert szinte mindig van egy érdekelt a csapatból. Szegény Andeast is halálra oltottuk, amikor kiestek a németek.
Negyed tízkor egy szép régi kőhídon kelünk át. A mai terep nem túl izgalmas eddig (a hídtól eltekintve), de nem bánjuk.
Délelőtt 9:25-kor elágazáshoz érünk. A többiek mennének tovább, én viszont az extra 5 kilométert és a parti utat választom inkább. Biztosan sokkal szebb lesz arra, mint a főúton és a falvakon át.
Egy perc sem kell hozzá és az egész csapat mögöttem van, bírom, hogy kedvelnek és valamiért hallgatnak rám. Tapia di Casariego határában látjuk meg az óceánt és bár még csak 10:20-van, de már ezért a látványért is megérte erre jönni.
Pár méterrel később megtaláljuk azt a parti alberguét, aminek a szórólapját 2 napja kaptuk a tulajától. Tényleg hihetetlen helyen van, de sajnos nekünk tényleg túl közel lett volna mára. Ilyen:
A főtéren nyomunk egy kávéstoppot (1,30€), mert már majdnem félúton vagyunk. Egy idősebb néni odajön hozzánk, jó utat kíván, majd elmeséli, hogy 3 éve ő is megjárta a Caminót és kiment Fisterrába a végén. Jó fej.
Később arra jön egy anyuka és egy nagyon aranyos kisgyereket sétáltat kézen fogva. Javi épp játszik valamit az ukuleléjén, ami a kissrácnak nagyon tetszik. Odahívjuk őket, maradnak egy negyed órát. A kisfiú tátott szájjal hallgatja a zenét, miközben a lányok ölelgetik ezerrel.
Fél 12-kor elindulunk a helyről. Kitaláltam, hogy megtréfálom Andreast, úgyhogy a nálam lévő kis karabínerekre különböző dolgokat akasztok és menet közben óvatosan ráteszem őket a hátizsákjára.
Vajon hogy kerültek a cipőim meg a törölközőm Andreas táskájára?
A városból kifelémenet egy szép templomot és egy kitűnő strandot találunk. Sajnos nem állunk meg fürödni, mert bár a nap ki-kisüt néha, Andreas naptejezett, ez pedig az elmúlt hetek tapasztalatai alapján egyet jelent azzal, hogy hamarosan esni fog.
Délben megpillantottuk a távolban Ribadeo-t, éppen rásütött a nap. Mi persze az esőfelhők felé mentünk a napsütésből, azt hiszem, hogy este mindannyiunk érdekében inkább ellopom Andreas naptejét. Kukoricaföldek közt folytatjuk az utat, eddig szerencsére nem esik.
A szélirány szerencsés, elfelé viszi a felhőket. Egy kis kápolna melletti pihenőnél álltunk meg, ahonnan egy tanuló szörfösökkel teli strandra lehetett rálátni. Gyorsan forgattam itt egy kicsit:
A strand mellett vezet tovább a Camino, majd felvisz a fennsíkra, ahol tehenek és termőföldek mellett megy a csapat tovább. Már háromnegyed kettő van, elvileg hamarosan meg kellene, hogy érkezzünk. A tábla szerint 4 kilométer (~1óra) a hátra lévő táv. Minden esetre nem bánom, hogy erre jöttem és nem az aszfaltos úton.
Lois és Figueras határában jutunk ki újra az úttest mellé, majd fordulunk is jobbra a városközpont irányába. Ilyen amúgy nincsen itt, mert nagyon picike a falu. A túloldalon aztán az autópálya melletti szervízúton baktatunk egyenesen tovább. Ribadeo már csak 1km, de nem örülök előre. Volt már olyan többször is, hogy a szállás a város túlsó végén volt, ami további kilométereket jelentett.
Egy hatalmas autópályahíd következik, de ezúttal nem alatta-, hanem rajta megyünk keresztül. A város csodásan néz ki ez a látvány fogad a híd környékén:
Háromnegyed háromkor beérünk a városba, de megállunk, mert Káosz Kapitány (=az indián csaj) lemaradt. Fel is tűnt, hogy milyen csend van... A városban Fiesta Indiana készül, este nagy buli lesz. Minden fel van díszítve fehér zászlókkal és lampionokkal. Elvileg fehérben kellene lenni, de ez a szín nem nagyon van a ruhatárunkban. Na mindegy, valahogy úgyis beolvadunk, vagy ha nem, akkor sem érdekes.
Háromkor már a Javi által kialkudott ajándék söröket isszuk a foglalt szálláson.
Mosás, zuhany, pihenés, aztán elmegyünk enni egy pizzát és megnézzük mi újság ezen a fiesztán. Persze csak óvatos duhajként, mert reggel nincs mese, megint mennünk kell tovább.
Költés:
Kávék 2,40€
Szállás 15€
Kaja 15€
Szumma 32,40€ > 30€, vagyis kissé túlléptem a keretemet. De nem bánom, mert életem legjobb galipizzáját ettem itt:
A fieszta pedig egy időutazás, mindenki régiesen van felöltözve többnyire fehér ruhákba.
Őket meg csak úgy, mert mindkettőt imádom (a jövendőbelim és egy kedves exem):
Csatlakozz hozzám Facebook-on is!
A blogra feliratkozhatsz, így nem maradsz e a legújabb posztokról, csak klikkelj az alábbi képen látható módon a "Követés" gombra:
Ha tetszett, kérlek nyomd meg a gombot!
