Nyolckor indulunk csak, mert Javi mindenkinek tortillát süt reggelire. Ma nagy terveink vannak, bemegyünk majd Gijónban egy nagy sportboltba, mert már szinte mindenkinek kell valmi apróság. Az eső szemetel, úgyhogy feldobom a hátizsákra a huzatot, magamra pedig a dzsekit és az esőgatyát.
Eddig nagy mákunk volt az időjárással, de most sem vészes a helyzet. Szinte mindenki poncsóban nyomja, de némi kreativitás is kell, ha az embernek nincsen esőhuzat a hátizsákjához. Javasoltam Juannak, hogy legközelebb inkább fordítva tegye rá a kukazsákot a hátizsákjára, hogy a lyuk alulra essen.
Sok jópofa jel vezet ki innen meglehetősen kreatívan elhelyezve. Az ég dörög, de ez csak paráztatás, a város határában már alig szemerkél, a távolban pedig látszik a kékje. Szerencsére éppen arra megyünk.
A következő faluban már egyáltalán nem esik, úgyhogy kinyitom a szellőzőket, de az esőruhákat még fent hagyom, biztos, ami biztos, nem dőlök be egy kis szünetnek, mert láttunk már ilyesmit régebben.
Később a dzsekim is lekerül, de a nadrág inkább marad, jól fog jönni a nedves aljnövényzetben. A dombok felé fordulunk.
Itt egy ház oldalában vízlelőhely van kialakítva a zarándokok számára. Most nem kell, mert nemrég indultunk, szóval még tele a kulacs, de nagyon hasznos dolog annak, aki nem errefelé kezdi a napját.
Grases előtt van az elágazás, ahol balra Oviedo (A Primitivó indul onnan, sokan erre fejezik be a Nortét) van, jobbra pedig Gijón (Camino del Norte por la Costa, azaz a parti út) felé lehet folytatni az utat. A mellette lévő kis kápolna mellett frissítőket ad donativo az ott élő család. Bedobok egy eurót meg egy kávét és egy banánt. Andreas nekivetkőzik és tolja a naptejet ezerrel, mert kisütött egy perce a nap.
Én azért nem kapkodok ezzel ennyire. Oviedo és a Camino Primitivo felé indulnak páran, a mi csapatunk és a legtöbb erre járó ember pedig inkább folytatja tovább a Nortén. Én most mindenkppen a Nortét szeretném teljesen végigjárni aztán majd egyszer talán a (nagyjából 12 napos nehéz de állítólag gyönyörű) Primitivo is terítékre kerül külön, ha nem lesz ilyen hosszú szabadságom egyben, mint most.
Itt lesz majd egy trükk, figyelmeztet az egyik helyi, mert az útjelző hamarosan balra fog mutatni, de ha továbbmegyünk inkább egyenesen, úgy 3 kilométerrel rövidebb lehet az út, úgyhogy egyenesen megyünk tovább.
Az utak találkozásától durva emelkedő kezdődik, előbb aszfalton, majd sáros-köves erdei terepen. Igazam volt a gatyával, hamarosan a kabi is visszaugrott, érkezett az újabb adag eső. Mondtam is Andreasnak, hogy korai volt az a napolaj.
A hegymenet brutál volt ilyen időben, mindenkit rendesen odatett, nem is csak fizikailag, mint inkább mentálisan. Az utána következő ereszkedés viszont elég jól esett, közben még a nap is kisütött néha. Azért persze jött itt is egy sáros erdei kamikaze-downhill szakasz, de azt ki lehetett bírni. A túrabotoknak ismét igen nagy hasznát vettük, remekül lehet rájuk támaszkodni erezkedés közben az instabil terepen.
Fél tizenkettő van, lassan bírnék enni/pihenni/kávézni. A völgyben vannak házak, bízom benne, hogy az "ahol ember van, ott kocsma is" törvény beigazolódik. A tétel igaz, háromnegyedkor már a csehó teraszán száradtunk. Ettünk, ittunk, kávéztunk (1,25€) majd pontban egykor továbbálltunk.
Meleg van, a nap is kisütött újra. A terv az, hogy ma négykor a szállás melletti csehóban nézzük a meccset, de az elvileg még hátralévő kilométerek miatt szerintem nem fog sikerülni.
A táv még 12km, ami sík terepen is van vagy 3 óra hossza, itt pedig lesz még egy kisebb hegy előttünk. A Decathlon is tervben van, és mivel holnap vasárnap, kaját is kell ma venni, szóval ezer lesz a dolog.
Hamarosan aztán egy félórás izzasztó hegymászás következett, de ez valamivel alacsonyabb volt, mint a reggeli hegyünk és nem esett közben az eső. Egy ilyen fain bokor is volt közben:
Azért majdnem újra megnéztem az előzőleg megevett szenyámat, szóval legközelebb kevesebb ebéddel is beérem majd, főleg ha tudom, hogy nehéz rész következik. A hegy tetejéről már látni a célt, és végre a távolban az óceán is feltűnik újra.
Eleinte aszfaltos az út, de negyed háromkor már eukaliptuszerdőkön át ballagunk. Végül sikerül, éppen fél négyre beérünk a szállásra, ami 15€ fejenként. Becsekkolunk, majd megnézzük a lenti bárban a meccset, ami négykor kezdődik. Előtte Andreast megtámadja egy sáska, amitől a földre veti magát így:
Ma nagyjából 25 kilométert mentünk kb. 500 méter szinttel, de nem volt annyira vészes. Este aztán bementünk a városba, ahol a Decathlonban új botvégeket vettünk, mert a régiek éppen ma lyukadtak ki. Egy csomag energiacsokit is bezsákolok, mert olcsó és finom, a többiek pedig pótolják az út közben elveszett törölközőt, zoknit, miegymást.
Utána beülünk egy helyre és olcsón megvacsorázunk, tízen rendelünk nyolcféle előételt, betoljuk az asztal közepére és mindenki csipeget belőle.
Költés:
kávé 1,25€
szállás 15€
vacsora 12€
Decathlon 5,2€
Szumma 33,45€ > 30€ szóval túlléptem egy kicsit a keretemet, de nem vészesen.
Mai haverjaim:
Íme a pózer tehén és a kutyámajom, ami egy pávián-pincsi hibrid lehet:
Csatlakozz hozzám Facebook-on is!
A blogra feliratkozhatsz, így nem maradsz e a legújabb posztokról, csak klikkelj az alábbi képen látható módon a "Követés" gombra:
Ha tetszett, kérlek nyomd meg a gombot!
