Az éjjelem rettenetesen telt, megettem egy kis tengeri cuccot és teljesen kikészült tőle a gyomrom. A szállás is gagyi, az ajtók nem működnek, egy WC van 20 emberre és a papír is elfogyott még az este. Javi azért foglalta be ezt, mert az app szerint, amit használ, csak 10€ a hely és nincs takarodó. Ehhez képest 15-öt kellett fizetni, és éjfélkor mindent bezártak. A szoba rendben volt, de minden más rettentő szedett-vedett.
Reggel háromnegyed nyolckor az épület előtt reggelizünk, én még erősen gondolkodom, hogy elinduljak-e, vagy várjak pár órát, mert még odavan kicsit a gyomrom és nem is aludtam halálra magamat. Fél kilenckor már jobban vagyok, hat a gyomorfertőtlenítő gyógyszer, amiből éjfél óta már hármat bevettem (éfélkor, háromkor és hatkor). A többiek is pakolnak még, szóval úgy döntök, hogy megyek velük. Valahogy ma senkinek nem akaródzik elindulni.
A városba befelé elmegyünk egy bikaviadalokra használt aréna mellett, a kitett program alapján megy még az ilyen szórakozás errefelé.
Negyed tízkor már a bícs egyik kávézójában ülünk. Úgy fest, hogy, ilyen lesz ez a nap, megünnepeljük, hogy a város feléig elértünk. Én nem kávézok, idefelé vettem egy kólát a gyomromra, meg egy még meleg bagettet, amit a táskám oldalára rögzítettem a kulacstartó zsebből kiindulva.
A mai terv Avilés lesz, ahol elvileg 40-60-80 ágy van (információforrástól függően) és elvileg csak 6€ az ára. Később odacsörgünk majd, hogy kiderítsük az igazat. Negyed tizenegykor indulunk tovább.
A strandon már gyülekeznek az emberek, a vízimentők is most tartanak a posztjukra pedig elég borús az idő, de a vasránap az vasárnap, nem lehet otthon maradni. Mi valójában még nem tettünk meg hasznos távot, mert az majd csak Gijón határától ketyeg. A többiek nem nagyon örülnek, mikor ezt a tényt szóbahozom.
Tizenegykor még mindig a városban nyomjuk. Egy kisboltban beruházok két banánra és csokis kekszre hasfogás ürügyén 2,40€ értékben, de nem okoz nehézséget, mert ha semmi bajom nem lenne, valószínűleg akkor is ezeket vettem volna.
Vannak itt is közösségi bringák, tök jól néznek ki. Valamivel könnyedebbek, mint otthon a Bubi, de ami a legjobban tetszik, az a kerekük: defektmentes, mégis csillapít és könnyű nem úgy, mint a tömör gumik.
Elmegyek egy Pulpería (POLIPOZÓ, ilyen is van, bazz, nem hiszem el!) mellett. Na itt sem én leszek a törzsvendégek királya az fix, a tegnap este után. Maximum akkor jövök majd, ha meguntam a tyúkszaros életemet és betolok egy dupla big kraken menüt nagyobb üdítővel. Akkor az asztaltól sem fogok többé felállni.
Egyébként üdvözítő láni, hogy itt is elkezdtek odafigyelni a műanyag szatyor kérdésre. Egyes alberguékben ilyen többször használatos szatyrokat adnak a zarándokoknak, ami igen jól jön bevásárlásnál. Még jobb lenne eggyel, ha vászonból lenne, de már ez is valami. A szatyor amúgy spanyolul "bolsa" (ejtsd: bolszá), szóval ha erre kérdez rá a boltos a kasszánál, mondd azt, hogy "no" és használj saját többször használatosat!
Majdnem dél van, mire végre kiérünk a városból. Ronda ipartelep felé haladunk, de a távolban már látszanak a dombok, a telep mellett hegymászást kezdünk aszfalton. Elég meredek, de nem túl magas és ma nem lesz csak egy hegyecske, úgyhogy nem panaszkodunk.
Egy tábla szerint még 19 kilométer a cél közúton, ahol mi megyünk, ott pedig 16, ami minimum 4 óra és már fél egy van... Kis csapatunk létszáma közben visszaállt majdnem az eredeti 7-re, plusz egynek megnyertük a kedves, de rendkívül idegesítő orgánumú indián (=amerikai őslakos) nőt. Egyébként kedves, csak az a baj vele, hogy mindent max. hangerőn csinál, szóval gyakorlatilag folyamatosan ordít éles magas hangon, és visítva vihog. Plusz ő az, aki mindent felborít, lever, kiönt, rálép, elhagy és ha ezer helyre le lehet telepedni akkor tutira oda ül le, ahol mindenkinek útban van. Egy igazi káosz.
A hegyen aztán két méteres páfrányok és eukaliptuszok közt ballagunk. Fülledt meleg van, de időnként legalább befúj egy kis frissítő szellő. Elvileg itt most tizenkilométerig semmi nem lesz, de nem gáz, vizem van, másmilyen inputra meg gondoni sem tudok. (Szerencsére már egy ideje az outputra sem kell).
Egykor leülünk egy kicsit pihenni az út szélén. Elmegy mellettünk egy idős belga házaspár, az asszony jó fej, megáll egy kicsit beszélgetni. Elmondta, hogy ő már 3 kullancsot talált magában, szóval oda kell figyelni.
A láthatatlan zarándok lefeküdt az út mellé
Közben egy holland is odaköszönt nekünk. Háromnegyed kettőkor már lefelé ereszkedtünk a hegyről. Kissé meredek volt az út, de aszfaltos, szóval elég stabil úgyhogy jól lehetett haladni rajta. Kettőkor már újra a civilizációban voltunk, töltöttük a kulacsokat ezerrel az első útmenti kúton.
A holland srác a templom előtti padon pihent a belgákkal, mi inkább haladtunk tovább. Falusi idill következik, kis dombok közt vezet az aszfaltos út. Az eső időnként csepereg kicsit, ezért felteszem az esővédőt a táskámra - főleg az oldalán lévő bagett miatt - és előkészítem az esőkabit.
Háromkor egy gyár mellé érünk, megbeszéljük, hogy jó lenne egy kávészünet. Két bár is van látótávon belül, ezért örülünk, de kiderül, hogy sajnos hiába, mert mindkettő zárva van. Egy helyi arc szerint kb. 2 kilométerre van egy másik, remélem azzal már nagyobb szerencsénk lesz.
Az úttest szélén ballagunk tovább, de itt legalább jó széles a padka. Mellettünk továbbra is ipartelepek vannak. Egyszer csak szemből megjelenik egy pár, mindketten túrautánfutókat húznak. Köszönnek, örülnek és boldogan újságolják, hogy a santiagoi katedrálisról végre lekerült az épületháló. Én is nemrég olvastam erről, tök jó!
Pár perc múlva Corvera határába érünk, a kanyarban lévő épületen pedig észrevesszük az "Asador" feliratot, ami azt jelenti, hogy ott biz' húst sütnek! Remélem nyitva lesz, a helyi arc jól saccolt, percre pontosan fél óra volt ide az út, ami nagyjából 2 kilométer.
Sajna a helyről odaérve kiderül, hogy nem tegnap óta van zárva, úgyhogy csalódottan haladunk tovább Aviles irányába.
Négykor aztán megmenekülünk, egy király sportbárban találjuk magunkat Trasona elején. Szendvics, üdítők, kávék meg egy kis sör az asztalon, közben a tévében épp kezdődik a Spanyol-Orosz meccs. Potom 3,30€ a költés, pedig ettem is, nagyon megérte.
Ötig elkempingezünk itt, mire Carolnia - a dán lány - hív, hogy igyekezzünk, mert fogynak az ágyak. Elindulunk, mire az ég dörögni kezd, ezért a többiek is felteszik a huzatokat. Pár perc múlva szakadni kezd, addigra én már egy buszmegállóban veszem fel az esőgatyát.
Andreas a túloldaliban rekedt, ott várja a vihar végét. Én nem tökölök, mert gyakorlatilag vízhatlan vagyok a tesztre kapott király Fjällräven EcoShell cuccokban, ezért haladok tovább. A vízhatlanságba a bakancsot felejtettem el csak beleszámolni, az ugyanis sajnos beázik ilyen esőben. Mindegy most már, megyünk tovább, én pedig ide újra felírom, hogy KELL EGY RENDES VÍZÁLLÓ BAKANCS!
A szállásra hatra érünk, az ára igen baráti, mindössze 6€. Egy nagy légtérben van sok ágy, le is van kicsit pukkanva, de minden van és működik, szóval okés.
A bakancsomat alaposan kitömöm újságokkal, kinyomkodom, cserélem, majd kiteszem a napra. Felakasztom kint az esőkabátot és a nadrágot is, hogy lecsöpögjön róluk a víz mielőtt elteszem őket.
A többiek elmennek a városba vacsorázni meg meccset nézni, de nekem most nincs sok kedvem hozzá, inkább lefekszem a sarokban lévő ágyamra, körbekordonozom magam a törölközőmmel és megnézek egy filmet a telefonomon.
Előtte elszaladok a szomszédba az arabhoz, akit út közben láttam, hogy nyitva van, veszek két banánt, két kólát és egy csokit, 4,80€ a kár. Ma összességében nagyon olcsón kijöttem, nincs okom panaszra.
Közben az amerikai Dani is előkerül, aki reggel busszal elutazott Ovideóba egy templomot megnézni, majd utánunk jött ide, mert holnaptól ismét velünk tart.
Költés:
Boltok: 8,40€
Kávézó: 3,30€
Szállás: 6€
Szumma 17,70€ < 30€ szóval jól gazdálkodtam ma is.
Csatlakozz hozzám Facebook-on is!
A blogra feliratkozhatsz, így nem maradsz e a legújabb posztokról, csak klikkelj az alábbi képen látható módon a "Követés" gombra:
Ha tetszett, kérlek nyomd meg a gombot!
