A már lassan szokásosnak mondható hatkor kelés lassan rutinná válik, csakúgy mint a reggeli vécépapír-keresgélés. Már 6:40-kor megindulok a többiek előtt, mert nem túl fickós a bokám és még túl korai az időpont nekem a reggelihez.
A kávé "természetesen" felejtős, itt 1 uniszex WC (papír nélkül) és egy tusoló jutott csak a vagy 25 itt alvó emberre. Megnéztem melyik a legrövidebb út vissza a Caminóhoz, ami egy benzinkút mellett vezetett. A hely nyitva, a cortado pedig - új rekord - mindössze 90centért került be a rendszerbe. Mivel egyedül megyek, jöhet egy kis muzsika.
Andreason mindenki nevet, mert jó német módjára minden italt mindennel összekever. Az teljesen alap, hogy reggel kólát hígít vízzel 1:1 arányban és azt issza nap közben. Azt mondja, hogy feléjük pazarlás, ha tisztán isszák a kólát vagy a Fantát. Na persze.
A jelölések itt elég sűrűn vannak szerencsére, mégis megesik, hogy egy-egy saroknál elbizonytalanodik az ember.
A kagylók állásából látszik, hogy a Camino jobbra halad, a zarándokszállás pedig balra lesz
Ilyenkor a kagyló irányát kell nézni, mert - hivatalos jelzés esetén - a kagyló keskenyebb fele mutat az út helyes irányába. Ez az út nagy részén igaz, csak Galíciában nem így van, ott össze-vissza állnak a kagylók, de van mellettük irányt jelző nyíl.
7:20-kor a vicces nevű Poo de Llanes-ben vagyok. Itt egy nagyon keskeny kis sikátoron kell jobbra befordulni a part és a helyi albergue felé, de ha az úton megyünk tovább az is jó, mert hamarosan újra találkozik a két útvonal. Így teszek, majd csak a falu végénél fordulok jobbra a parti útra.
A terep laza, az idő jó, egyelőre a bokám is rendesen teszi a dolgát, szóval nincs okom panaszra. Elhatároztam, hogy ma addig megyek, amíg meg nem érzem a lábamban a fájdalmat, mindegy, hogy a többiek hol alszanak. Ha 10, akkor 10-, ha 30, akkor 30 kilométer lesz az adagom.
Nem vártam sokat ettől a résztől, mégis sikerült hanyatt esnem a látványoktól. Forgott a kamera, készültek a képek ezerrel:
Közben a többiek beértek, közölték, hogy hiába próbálom lerázni őket, mert úgyis megtalálnak, majd el is hagytak. Gyanítom, hogy megint valami bárban látom őket viszont legközelebb, de jól esik, hogy ennyire ragaszkodnak hozzám.
Délelőtt 8:20-ra érek be a következő faluba, ahol minden csendes, sehol egy lélek, mintha ciánoztak volna. Celoriban minden kihalt, az út pedig levisz a strandra. A végében két irányba mutatnak a nyilak, én újra a partit választom. Kb. 30 méter múlva úgyis vissza kell fordulni a másikra, de a látványért megérte erre jönni.
Most jövök rá, hogy a térdfogóim nincsenek rajtam. Az megvan, hogy tegnap este levettem, de hogy hová tettem, arról gőzöm sincs. Mindegy, biztos a táska aljában vannak (ott voltak), egyelőre jól megvagyok nélkülük.
Kilenckor meglátom a srácokat, ahogy egy városszéli kis bolt előtt tömik a majmot. Én is beszállok, veszek egy joghurtot és mini lekvárt (1,70€ értékben) és leülök közéjük.
Niembro határában a híd után balra megyünk fel az erdőben, már háromnegyed tíz van. Kellemesen árnyas az út, a környéken pedig mindenfelé tehenek legelnek.
Néha kicsit dzsindzsás az ösvény, akadnak kisebb-nagyobb sáros szakaszok, mert a sűrű növényzet miatt nem tud könnyen megszáradni a talaj, de nem vészes.
Fél 11-kor elhagyatott monostor mellett visz az út, szomorú látni, hogy lesz az enyészeté egy ilyen régi és hatalmas épület. Innentől az úttest mellett megyünk, még szerencse, hogy nem hoztunk magunkkal lovat.
Az út a part mellett vezet, rendes járda van, nem panaszkodunk. A domb tetején megpihenünk, itt a dán csaj Carolina egy másik dánnal találkozik, el is kezdenek beszélgetni. Saját bevallásuk szerint ez éppen olyan, mintha le akarnák nyelni a nyelvüket. Hallgatom őket és meg kell állapítanom, hogy igaza van, tényleg pont úgy hangzik.
Negyed egykor Nuevában megállunk egy pihenőre. Lecsúszik egy sör-kávé kombó (3,50€+2€) meg egy jamón Serranós-sajtos szenya. Fura, hogy a Caminón teljesen normálissá válik, hogy mindenki lerúgja a bakancsot ha bemegyünk egy kocsmába, és ez a kocsmárost sem zavarja. Egykor aztán megint a lovak közé csapunk.
Kis csapatunk száma eléggé felduzzadt, már vagy tizenhárman ballagunk együtt. Még tizenpár kilométer van hátra nekünk, az újonnan csatlakozott spanyol brigád a terveik szerint tovább megy. A kinézett alberguében csak reméljük, hogy lesz még 9 szabad ágy.
A hegyen egy templom látszik, afelé haladunk. az ösvény szűk és sáros, egyik oldalán komoly csalánerdő van, a másikon pedig villanypásztor. Egyik érintésére sem vágyom igazán, ezért elég óvatosan haladok. A templomnál aztán kulacsot töltünk, pihenünk pár percet, majd tovább indulunk.
Negyed három van. Pár perccel és párszáz méterrel később ebbe a király falba botlunk, aminek minden köve valamilyen Caminós témájú festéssel díszített.
Néha válogatott vadállatok hordái rontanának ránk, szerencsére a kerítés megvéd minket szörnyű haragjuktól, így biztonságban haladhatunk tovább az úton.
Ribadesella határában épp ifi focimeccs van, de olyan a hangulata, mintha a Real Madrid játszana. Elgondolkozunk rajta, hogy benézzünk-e, de kissé szorít már az idő és a belépő is viszonylag borsos. Negyed ötre érünk ide. A helyi albergue fullon van, szóval sajnos tovább kell mennünk.
Bevárjuk a csapatot tanácskozni és telefonálni. Ötig bevásárolunk, az 5 kilométerre lévő következő szállás közelében ugyanis elvileg nincs semmi, de legalább van rendes konyhája (elvileg). 7€-t hagyok a boltban, de a holnapi kaja is bekerül a kosárba. Átkelünk a hídon, és reméljük, hogy mire odaérünk San Pedruba, meglesz még 15 hely a 31-ből, mert telefonon foglalni sajnos nem lehetett.
A dán lány mesélt nekem út közben egy szigetről, ahová érdemes elmenni, mert nagyon szép, Borholm a neve. Közelebb van Svédországhoz, de dán terület, jó a klíma és a természet gyönyörű.
2:10-től megy a dolog. Persze ez a hardcore verzió, alapvetően 1-1 marék fahéjat kellene dobni az ünnepeltre, de az én cimboráim is kb. ezt csinálnák.
Mesélt még egy fura hagyományukról, miszerint aki nem házas a 25. születésnapján, azt a haverok jól beszórják fahéjjal. Ha a 30. szülinapján sem az, akkor paprika következik. Betegek ezek, nem kicsit.
A szállásra hat körül futunk be. Donativo, ehhez mérten eléggé lepukkant, de most nem számít. Közösen főzünk, mert tényleg van konyha. Mindenki hulla fáradt, mert 30 felett mentünk ma, de nagyon jó a hangulat.
Kimosom a cuccaimat, mivel sem szárító sem pedig centrifuga nincsen, ezért kiteregetek. Pár perc múlva elkezd szitálni az eső, úgyhogy a nálam lévő paracordot kikötöm két ágy közé és bent szárítok tovább, nem kockáztatok.
Költés:
Kávék 5,50€
Boltok 8,70€
Főzés 4,50€
Szállás 10€
Szumma 28,70€ < 30€ szóval minden okés
A fotókat ide kattintva tudod megnézni a Facebookon!
Csatlakozz hozzám Facebook-on is!
A blogra feliratkozhatsz, így nem maradsz e a legújabb posztokról, csak klikkelj az alábbi képen látható módon a "Követés" gombra:
Ha tetszett, kérlek nyomd meg a gombot!
