Reggel hatkor keltünk, majd a full extrás konyhában megettük a bajnokok reggelijét, és megittuk a bajnokok kávéját.
Carolina a dán lány megkérdezte, hogy nem leszünk-e hegyibetegek majd a 700 méter magas dombtól, amire majd fel kell mennünk. Miután felkeltem a földről, ahová leestem a röhögéstől közöltem, hogy nem leszünk, mert van nálunk oxigénpalack és remélem ő sem hagyta otthon. Elküldött a francba mondván, hogy csesszem meg, ő ezt nem tudhatja, mert Dánia tök lapos, neki 700 méter az már maga az Everest.
Hétkor kilövünk, majd negyed tízig meg sem állunk, csak megyünk előre ezerrel. Gyönyörű erdei utakon sétálunk kifejezetten kellemes időben. Egyszer csak ezt a kígyót találjuk az út közepén.
Elvileg lehet keresztes viperaféle, mert az élhet errefelé és ez a darab eléggé úgy néz ki. Nem vagyok tőle túl boldog, bár ezek az állatok inkább elmenekülnek, ha ember közelít, de egy útmenti pisilésnél azért lehet gond, ha rálépek.
Negyed tízkor, mintegy 10 kilométer után megállunk egy bárban kávézni (1€). Alaposan elbeszélgettünk a rasszizmusról, mert meglehetősen színes kis társaság a miénk: van filippínónk, indián, koreai, vietnámi lány a csapatban, Zeke orosz származású zsidó, Andreas sváb stb.
Az amerikaiak mesélik, hogy náluk egy olyan kérdés, mint amit tegnap Carolina nyomott Hoai-Nam-nak, hogy "Te hogy főzöd a rizst?" már rasszistának számít, pedig ő csak tényleg arra volt kíváncsi, hogy hogyan érdemes főzni, mert ő nem szokott ilyet készíteni. Otthon náluk ebből már balhé lenne, de itt eléggé elmosódnak a határok.
Sokáig falvak között mentünk felváltva erdei- és aszfaltos utakon. A nap ki-kisütött, de nem lett nagy meleg, jó időnk van ma. Háromnegyed tizenkettő felé elértük az autópályát, átmentünk alatta, majd egy kis ideig mellette vezetett az utunk.
A 101-es kilométernél lévő bárban megálltunk. Dél van, ma már húszat mentünk, még 10 van hátra. Jól toljuk, ma 100 alá megyünk, ami azt jelenti, hogy már több, mint 700 van mögöttünk.
Egy kólát és egy cortadót iszok 2,60€ áron, majd beveszek egy magnéziumot, mert azt mindig elfelejtem, pedig jót tesz az izomgörcsök ellen. Egykor indultunk el az utolsó tízesre, közben eléggé kisütött a nap, úgyhogy jöhet a naptej.
A nagy napsütésben már nem volt olyan kellemes az aszfalton menni, de mindenkit felvillanyozott, amikor elhagytuk a száz kilométeres követ, ami valójában 99,94 kilométert mutat. Mellette egy kőrakás jelöli a százas valódi helyét.
Kettőkor végre lekanyarodunk egy árnyas erdei útra, amire egy folyó felett átívelő hídon át vezet minket a jel. Fél háromkor egy elágazáshoz értünk az úton, ahol két irányba is lehet folytatni a Caminót.
Jobbra 86,4 míg balra 95,3 kilométert mutatott a jel Santiagóig. Mi a hosszabb úton mentünk, mert az vezetett mai úticélunk felé, plusz a helyben élő angol figura is azt tanácsolta, mert az az eredeti út és jobb is. Nagyon jó fejek, 15 éve itt élnek Toar-ban.
Elmondják, hogy jövőre tervezik megnyitni a saját alberguéjüket, addig pedig meghívják a házuk elé a padra a vándorokat. Néha donativo adnak kávét, teát is, és van jó hideg kútvizük amivel fel is töltjük a kulacsokat. Megkínálnak hideg cseresznyével, nagyon jól esik.
Pár kilométer után a melegben egy furcsa házhoz érünk, kívül pecsétet ígérő felirattal,a kerítésen pedig faragott kő motívumokkal. Benézünk hát az öreg mesterhez, ahol gyönyörű faragott szobrokat látunk, majd kapunk tőle egy igazi viaszpecsétet!
Még fel sem ocsúdunk a dologból, egy nyitott bárt találunk, ahol a többiek már javában kóláznak és jégkrémet kajálnak. Potom 2,60€ a spéci Caminós sör és a jégkrém, amik azonnal vérré válnak a melegben, méghozzá jéghideg vérré.
A problémák azonban itt kezdődtek. A faluban mindössze 2 albergue van, ebből a municipal 40 ágyas, szóval tök nyugodtak voltunk a szállást illetően. Nem számoltunk sajnos a 100 kilométeres Camino turistákkal, akik csak az utolsó 100-on 4 nap alatt "járják végig" a Caminót.
Az összes környékbeli szállás teltházas lett ugyanis miattuk. Sebaj, lesz@rjuk, a kocsma előtti temetőben lévő kis mezőn alszunk majd testületileg, mert a kocsmárosnő megengedte. Feltöltötte a telefonjainkat, adott enni-inni és mutatott egy kerti csapot, ahol megfürödhettünk. Épp az esti meccs végét néztük 1-1 tál spagettivel, amikor felhívott Jackie, hogy az egyik helyen van 4 ágy és a tulaj megengedi, hogy a földön aludjunk.
Este 10-kor odamentünk, ahol kiderült, hogy 5 ágy van, abból az egyik dupla, szóval csak Javi aludt a földön, ráadásul megúsztuk 8€/fő áron, mert ezt is lealkudta nekünk. Izgalmas lett volna kint aludni, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örültünk ennek jobban...
Költés:
kávék 3,60€
kocsma 12€
szállás 8€
Szumma 23,60€ < 30€ szóval behoztam a tegnapi mínuszt
Csatlakozz hozzám Facebook-on is!
A blogra feliratkozhatsz, így nem maradsz e a legújabb posztokról, csak klikkelj az alábbi képen látható módon a "Követés" gombra:
Ha tetszett, kérlek nyomd meg a gombot!
