Fél hétkor már az előtérben hagyott táskáinkat pakolásztuk a nagyon menő alberguében. A reggeli ezúttal egy gofri, egy péksüti és egy barack volt, amit egy kalciummal öblítettem le.
Elindultunk Miraz felé, mert mint reggel kiderült nem ott töltöttük az éjszakát. Carolina már vár ránk, alig várom, hogy beolthassam azzal, hogy a temetőben aludtunk, mert nagyon kíváncsi vagyok az őszinte és kendőzetlen véleményére ezzel kapcsolatban.
Sajna mire odaérünk a kávézóba ő már úton van, de nem baj. Ráduplázok egy tejeskávéval és egy cortadóval 2,60€-ért.
Fél kilenckor indulunk el Mirazból, egy sziklás kis fennsíkon át. Mára 25 kilométer van tervben, remélhetőleg ezúttal biztosabb szállással a végén. A terep csodás, elidőzök itt és készítek pár felvételt. A többiek mennek tovább, de nem gáz, mert kb. 10 kilométer múlva úgyis beérem őket amikor megállnak majd pihenni.
Épp elindulok, mikor Adriana ér oda hozzám, mosolyog és megy, mint a golyó. Láthatóan jól van már, öt kilométerrel előbb állt meg tegnap, mint mi és mégis utólért.
Az erdő csendes, teljesen egyedül vagyok. Élvezem egy kicsit, majd kiérve az aszfaltos útra kirázom az apró kavicsokat a bakancsomból, beteszek egy kis zenét és indulás tovább. Tíz után nem sokkal már a 80-as kilométerkőnél nyomom.
Innentől aszfaltos ugyan az út, de körülötte szép dombos a táj és ha az ember kicsit figyel, ilyen szépségeket lelhet az út mentén:
Utólérek egy kis családot, akiket már láttam reggel, a kislányukkal megy a két szülő, nagyon aranyosak. Apuka persze jól meg van pakolva, de a gyerkőc is viszi a maga kis zsákját, ahogy kell.
Tizenegykor megpillantom a többieket - na vajon hol? - egy bár teraszán. Kint hagyták nekem az egyikük feltűnőbb színű zsákját, hogy észrevegyem őket. Egy Kit-Kat és egy üdítő került be a gyomromba, 2€ pedig cserébe kikerült a tárcámból. Nem sokat időztünk, bevártuk Adrianát és máris mentünk tovább.
A monostor, amit mára szállásul kinéztünk magunknak 120 ágyas, szóval jó esélyeink vannak, lesz ott elég hely. Ha mégsem, van még pár másik szállás is a faluban. Carolina telefonált, hogy egy és öt között zárva van a hely, ő viszont elvileg még egy előtt odaér és próbál valamit intézni nekünk, de legalábbis kideríti az esélyeinket. Jó lenne, ha sikerülne, és nem kellene 4 órát várakoznunk, mert annyira nincs ma jó idő.
A Yoda fej alakú fa
Tehenészetek között megyünk az aszfalton, kerülgetjük az "aknákat". Van errefelé bőven, eléggé csúszik a friss, érdemes vigyázni. Fél egy után pár perccel éppen a 70-es kőnél Javi felkiáltott, hogy de jó, már csak 11 kilométer van hátra! Na király, azt hittem már csak olyan 5 lehet, gondolatban már mostam meg kajáltam. Sebaj, előbb-utóbb odaérünk.
Az autóút nellett haladunk, itt pár helyen furcsa módon zöldek az irányt jelző nyilak. Biztosan elfogyott a sárga festék, vagy színtévesztő volt az emberünk, aki felfestette őket.
Háromnegyed kettőkor a 64-es követ már ismét erdei út mellett találjuk, majd kicsit később leülünk a fűbe eszegetni és pihenni. Kicsit köpköd az eső, ezért felteszem a huzatot a zsákra és előkészítem a kabátomat.
Az utolsó négy kilométert szűk erdei ösvényeken és úttest szélén tettük meg. Szerencsére az eső csak ijesztgetett, nem lett belőle komoly zuhé.
Háromra megérkeztünk a hatalmas méretű monstorhoz, ami csak négykor nyit majd ki, szóval leültünk előtte a téren egy bárban, ahol meghívom Andreast és Javit 1-1 sörre (5€). A portás stílszerűen "Highway to Hell" pólóban volt, nem tudom, hogy poénból vagy csak nem vágta mit jelent, de jól szórakoztunk rajta, kedves ember volt.
A szobák kiválóak és csak 6€ az ára ágyanként. A boltban elverek további 15€-t kajára, szóval holnap maximum joghurtot fogok vásárolni.
Költés:
kávézó 4,60€
bolt 14€
csehó 5€
szállás 6€
mosás 2€
Szumma 31,60€ > 30€ úgyhogy éppen büdzsén kívül vagyok!
Csatlakozz hozzám Facebook-on is!
A blogra feliratkozhatsz, így nem maradsz e a legújabb posztokról, csak klikkelj az alábbi képen látható módon a "Követés" gombra:
Ha tetszett, kérlek nyomd meg a gombot!
