A hatos kelés nem sikerült zökkenőmentesen kivitelezni, mint ahogyan a fél nyolcas indulást sem. A szállás előtti padokon reggelizgettünk, majd elindultunk a kis utcákon keresztül a város széle felé.

Fél nyolckor még mindenki reggelizik az eddigi legkirályabb szálláson. Este csak ledőltem az ágyra 8 körül, majd úgy elaludtam, mint a tej. Javi intézett tegnap este telefonon megint szállást mára, ami magánszállás, de 15€ egyáltalán nem vészes összeg érte.

Tegnap Andreas megüzente, hogy ma reggel 6:30-kor indulás van. Azt hittem viccel, mert mára van foglalva szállásunk, plusz odatett a végére egy szmájlit. Az éjjel nem volt túl pihentető, mert bár az ágy kényelmes volt, nagy volt kint az utcazaj, plusz a sirályok is nyomták a visítást ezerrel.

Későn kelt a brigád, kiélveztük még utoljára a saját ház kényelmét. Kaptunk rendes reggelit és nem kergettek ki minket, úgyhogy sajnos semmi nem motivál minket arra, hogy elhagyjuk a bázist.

Fél hétkor ébredtem, de háromnegyed nyolcig nem indultunk el. A tegnapi negyvenes után ma egy húszas van csak tervben, összesen még így is elég sok lesz, de kicsit lazítani szeretnék.

Ma koránkelősben nyomtuk és végre volt kávéautomata a szálláson, ami működött is. Persze a folyosón átestem az indián csajon, mert míg mindenki szépen két oldalra pakolva készülődött, addig ő a folyosó közepét nézte ki a legalkalmasabb helynek, ráadásul épp az ajtó előtt.

Az éjjelem rettenetesen telt, megettem egy kis tengeri cuccot és teljesen kikészült tőle a gyomrom. A szállás is gagyi, az ajtók nem működnek, egy WC van 20 emberre és a papír is elfogyott még az este. Javi azért foglalta be ezt, mert az app szerint, amit használ, csak 10€ a hely és nincs takarodó.…

Nyolckor indulunk csak, mert Javi mindenkinek tortillát süt reggelire. Ma nagy terveink vannak, bemegyünk majd Gijónban egy nagy sportboltba, mert már szinte mindenkinek kell valmi apróság. Az eső szemetel, úgyhogy feldobom a hátizsákra a huzatot, magamra pedig a dzsekit és az esőgatyát.

A hatkor kelés és a tervezett fél hetes indulás ellenére hétkor még reggeliztünk, mert járt a szálláshoz. Nagyon finom volt és adtak KÁVÉT! Ezért én még két eurót bedobtam kifelé a donativós perselybe.

A már lassan szokásosnak mondható hatkor kelés lassan rutinná válik, csakúgy mint a reggeli vécépapír-keresgélés. Már 6:40-kor megindulok a többiek előtt, mert nem túl fickós a bokám és még túl korai az időpont nekem a reggelihez.

Hatkor ébresztettek a telók egyszerre a kempinges faházban. Szerencsére az eső már elállt, remélem így is marad, bár mára egész napra elég esős időjárást jósoltak. 

Az éjszakát mégis ágyon töltöttem, mert az amerikai pár együtt aludt és felajánlották a megmaradt ágyukat. Bár reggel hatkor keltünk, már majdnem hét volt, mire elindultunk, ment a tökölés ezerrel. Minél nagyobb a csorda, annál nehezebben mozdul, de annál szórakoztatóbb is. Reggel 7:10-kor hagytuk…

Reggel 6:40-kor magamtól ébredek, majd nagyon hamar, 7-kor csapom neki az úton. Ez az első, hogy látom a napfelkeltét idén. Este még egy olasznak adtam egy vízhólyagtapaszt (ezzel neki segítettem), meg egy rettenetesen hangosan szipogó spanyolnak 2 pézsét, (ezzel pedig magamnak segítettem) aztán…

Már egy teljes napja nem volt rajtam a bakancsom és a zsák is tök könnyűnek tűnik. Vagy jót tett a pihi, vagy az éjjel kiraboltak. Este fél 11-kor hallgathattam, ahogy a szomszéd fülkében pár nagyokos csaj arról röhögcsél, hogy: "Fú, ennek a Caminónak aztán mennyi megfejtése és filozófiai tanulsága…

Úgy döntöttem, hogy mivel tegnap nagyjából dupláztam a szokott távot, ezért ma tartok egy pihenőnapot és felfedezem Santander városát. Nem lesz rizsa, csak képek.

Negyed nyolckor már Santona főutcáján ittam az este vásárolt joghurtitalt. Nem aludtam túl sokáig, mert a sirályok elég hangosan visítanak errefelé. Itt amúgy minden a fociról szól, a főtéren is - amire az ablakom nézett - vagy 15 laszti és vagy 100 gyerek pattogott egész este.

Reggel 6:40-kor (bahh de korán van!) felébredtem, majd 7:30-kor már indultunk is a kis csapattal. Reggelit - vagyis egy boltot - kellett szereznünk, mert errefelé aztán semmi, de semmi nincs.

Ma reggel egységesen 6:30-kor kelt fel a nép. Egy azaz 1 darab klotyó volt összesen a jelen lévő összesen kb. 25-30 faszira, szóval nem sok jóval kecsegtetett az ügy. Mivel itt sincs rendes konyha, ezért terveim szerint mikrós omlett fogok készíteni reggelire életemben először.

Reggel 6:45-kor már az egész szállás élt, úgyhogy én is életre kelek. Egy csodálatos zabkásával indítom a napot, mert bár van reggeli, de ez a tegnap estéről megmaradt pirított bagettet és némi lekvárt jelent, attól meg már az első sarkon összeesnék.

Hétkor kel mindenki nagyjából egyszerre. Reggelire gyorsan tolok egy kis zabkását, meg a hűtőben talált joghurtot, ez épp elég is lesz.