Hatkor már felöltözve pakoltam, mert a sok ember a kis térben sajnos semmiképp nem a nyugodt alvás záloga.

Hat előtt ébredek, még bőven alszanak a szobában az emberek. Szép csendesen kiosonok a fejlámpám piros fényét használva a mosdóba, hogy ne zavarjak másokat.

Azt hiszem jól tettem, hogy privát szobába vonultam az este. Ezek a kedves "kollégák" ugyanis már fél hatkor telitüdőből "beszélgetnek", még a csukott ajtón át is hallatszik.

A pályaudvartól nagyjából negyed órányira van a templom, ahol a zarándokútlevelet elvileg be tudom szerezni, ezért odaballagok. Fél 10 van már, nem lesz korai a mai kezdés, de nem bánom.

Reggel 6:40-kor úton voltam a santiagoi pályaudvarra, ahonnan elvben 7:40-kor van egy vonatom A Corunába, ami nagyjából fél óra alatt ér majd oda.

A fél hetes laza ébredést reggeli híján gyors negyed nyolcas indulás követte. Jó lenne viszonylag korán odaérni Santiagóba, mert mára 31 fokot mondanak, ami errefelé olyan délután kettő körül tetőzik.

Reggel nem állítottam ébresztőt, aludtam is fél nyolcig simán. Ma egy harmincas a terv, ezzel holnapra már csak 15 maradna, így ki tudonám élvezni a megérkezés napját.

A hatos kelés hibálanul sikerül, de sajna eső kopog az ablakokon. Sebaj, lemegyek kajálni, hátha addig elmúlik.

Hatkor ébredtem, ezúttal tényleg, mert kiderült, hogy egy óra csúszásban voltam az időeltolódás miatt, Tegnap este ezért nyüzsögtek a többiek, mert még egy óráig nem volt takarodó, csak én hittem azt. Az órám/telóm ugyanis még a portugál időre volt beállítva a spanyol helyett, de ma már oké a dolog.

A hatos kelés után nem kapkodok, mert mindenki a konyhában tobzódik. Mire elkészülök, a nagyja már elment, úgyhogy le tudok ülni a pici asztalhoz, amit nem is értek: egy 20 személyes placcra 4 személyes asztal van csak. Itt nem nagyon tudsz bandázni, vagy közösségi vacsorázni az tuti.

Ma nem kapkodtam el a felkelést, mert nem aludtam túl jól. Fél kilenc is elmúlt, mire elhagytam a szállást, ami egyébként igen király.

Reggel 6:20-kor ébreszt a telefonom a menő saját szobámban. Kimegyek a mosdóba és pikk-pakk elkészülök. Ekkor veszem észre, hogy a 6(!) zuhanyzó mellett 3 pisszoár és 1(!!!) WC van mindössze a 40 ágyas albergue férfiaira. Azt hiszem, itt a tervező nem állt a helyzet magaslatán.

Este sokáig fent voltam, két német szobatársam nem ért vissza 11-ig a délután négyes vacsorájukról. Kértem egy csomagolt reggelit a recepción, mert nem akartam fél kilencig várni a kajára, nem is értem, miért ilyen kései, amikor főleg zarándokok vannak itt szezonban.

Hajnalban ébredtem. Egy srác kiment a klotyóra, az ajtót nyitvahagytam, majd visszafelé sem csukta be. Rászóltam, hogy menjen vissza, mert az udvarról dőlt be a hideg.

Hatra állítottam ébresztőt, a tegnapi pihenőnap után nem akartam későn indulni. Vár rám az Óceán.

Ma kicsit pihenek itt Portóban és kimosom a cuccaimat, mielőtt továbbindulok. Ez a város meseszép, nem rohanhatok csak úgy át rajta.

Végülis egész jót aludtam. Reggel 5:50-kor az egyik manus felkapcsolta a lámpát, majd közölte, hogy ébresztő, hat óra van. Ma Portóig megyek a terveim szerint, remélem sikerül.

Ma megpróbálok korábban indulni, ezért hatkor kelt az ébresztőm. A szomszéd ágyon alvó orosz nő ekkor már indul, annyikat megy, mint én, de egyszer sem áll meg. Kemény.

Reggel hatkor az ébresztőm, de tök sötét van és kissé hideg, nem akaródzik kimászni a jó meleg hálózsákból. Még kummantok kicsit, aztán fél hét felé, amikor a másik két nő elindult, felkelek én is.

Rosszul aludtam, mert fáj a torkom. Este szereztem a bárban Halls cukorkát, ami valamennyit segített. Hét körül keltem, összepakoltam, aztán készítettem a maradék 3 tojásból reggelit. Ittam egy Nescafét meg egy Aspirin komplexet, biztos, ami biztos.