Ma nem kapkodtam el a felkelést, mert nem aludtam túl jól. Fél kilenc is elmúlt, mire elhagytam a szállást, ami egyébként igen király.

A szlovének nem bírnak magukkal, fél hat óta mászkálnak ki-be, csörögnek a nejlonzacskók, csapkodják az ajtót, szóval én is felkelek még a fél hetes ébresztőm előtt. Ma elvben 33 kilométer lesz az etap, ami a tegnapi negyvenes fényében egyáltalán nem tűnik vészesnek.

Nagypéntek van, reggel nyolckor kelek a hostelben, aztán gyorsan lefutok reggelizni. Alaposan bekajálok, mert nem tudom mi lesz ma nyitva így, hogy jön a Húsvét. A pakolással nem kapkodok, mindent szépen a helyére teszek, ahogy kell.

Kilenckor kelek, de előtte már fent voltam, mert az egyik olasz telefonált éjjel a szobában, így rászóltam, hogy duguljon el, vagy menjen ki. Inkább eldugult. A szálláson bőséges és finom reggelit kaptam, már ezért megérte az árát.

Hétkor kelt az ébresztő, mert fél nyolcra bejelentkezett Norba, egy gyermekkori jóbarátom, hogy rádióinterjút készítene velem. Felkelek, látom 3 nem fogadott hívásom van, az időeltolódásra nem gondoltunk! Sebaj, nem haragszik, gyorsan megdumáljuk, hogy megcsináljuk otthoni idő szerint háromnegyed…

Reggel nyolckor ébredek. Az ágy bár elég széles volt, de nagyon rövid, keresztben aludtam rajta. Lemegyek a konyhába abban reménykedve, hogy hátha a 30€-ba belefér egy reggeli, de sajnos csalódnom kell.

Portugál Caminómat kissé meghosszabbítva, egészen délről, Sagresből indulok utamra, aminek első nagyjából 300 kilométere a Rota Vicentina nevű túraút. Ez a méltán híres útvonal Európa legszebbjei között van, nem véletlenül!