Reggel nyolckor ébredek. Az ágy bár elég széles volt, de nagyon rövid, keresztben aludtam rajta. Lemegyek a konyhába abban reménykedve, hogy hátha a 30€-ba belefér egy reggeli, de sajnos csalódnom kell.
Sebaj, akkor csinálok magamnak. Összecsapok egy Ham&eggs-et, megfőzöm a maradék 2 tojást jó keményre, készítek teát a joghurtosüvegbe, főzök egy kávét, majd berámolok és a lovak közé csapok. A maradék felvágottra felírtam, hogy "Free, eat it" aztán a hűtőben hagytam, hogy ne cipeljem. Fél 10-kor már a főút mellett baktatok, de egyáltalán nem zavar, mert nincs forgalom.
Itt ilyenkor a busz is csak heti háromszor jár, emiatt nem tudtam visszamenni a sagresi kempingbe aludni tegnap este. Egyszer csak gyanússá válik, hogy le kellett volna fordulnom jobbra a hegyek felé, de nem látram jelet.
Gyorsan összevetem a Google térképén a helyzetemet a Rota tékrépével, így kiderül, hogy vagy 200 méterrel túljöttem. Visszamegyek, megtalálom az utat, ami egy házikó mellett vezet, de jel egy szál sem, csak már feljebb a domboldalon bizonyosodhattam meg róla, hogy jó helyen vagyok.
Dimbes-dombos erdőkön haladok keresztül, a terep nem nehéz és az időjárás is barátságos, könnyen és gyorsan haladok. Nagyjából 4 kilométernél egy kis tó mellett vezet az ösvény, el is játszok a gondolattal, hogy milyen jó lenne itt sátrat verni, de sajnos túl keveset jöttem még.
Megéheztem, ezért itt az idő, hogy megegyek egy jó energiaszeletet meg némi gyümölcsöt és a gyümölcspürémet is elfogyasztom. Francia pár jön szemből. Az a fura, hogy itt minden szembejövő a saját nyelvén köszön, így rögtön tudható, hogy ki honnan jött.
Bordeira nevű falucskához érek nem sokkal később, nagyjából 5 kilométernél. A település csendes és picike, a főterén egy hívogató kávézóval, viszont mivel még csak ötöt mentem, így nem állhatok meg pihenni.
Két kilométerrel később egy elhagyatott gazdaság mellett visz az út, itt egy másik túraútvonal is becsatlakozik a Rotába. Nem messze egy gyanúsan magas hegy látszik, fel is készülök lélekben a mászásra, de szerencsére kiderül, hogy vaklárma, mert az út mellette vezet tovább.
Többen jönnek szembe, mindenki int, biccent, vagy köszön, én vagyok a ritka renegát, aki szembe megy a forgalommal. Az út emelkedik, innen eukaliptusz erdőkön át megyek tovább. Egy fennsikra érek, ahol meglehetősen nagy a szél, a távolban turbinák dolgoznak.
Hamarosan házak közé vezet az út, el is döntöm, hogy ha lesz egy kocsma, megállok, mert nagyjából félúton vagyok és ideje lenne nyújtani meg harapni valamit. Sajnos azonban ez nem falu, hanem csak borászatok, nincsen sem bolt, sem bár.
Az úttesten újra átkelek, majd elindulok felfelé a dombokon. Három fiatal német pihen az egyik fa alatt, majd mikor odaérek ők is felkerekednek, amin pedig nagyon meglepődök, szintén északra tartanak. Ballagunk egymás mögött, majd a hegy tetejére érve megpillantunk egy megállítótáblát, ami erősen csalogató.
Egy szörftáborba lépünk, ami egyszerűen tökéletes. Itt kiülünk az udvarra, ahonnan csodás kilátás nyílik a hegyekre és a távoli Óceánra a medence és a mini gördeszkás félcső mellől. Kérdés nélkül ideköltöznék. A németek elindulnak, én még maradok.
A pultos lány mindössze 4€-t kér a sör-kávé-kóla kombóért. Megköszönöm a kedves vendéglátást, megdícsérem a helyet, majd elindulok. Vagy egy órát töltöttem itt.
Pár kilométer múlva egy hosszú, nyílegyenes, végtelennek tűnő eukaliptusz fasorhoz érek, aminek a végén feltárul az Óceán és egy hatalmas szikla.
Ilyenbe is botlottam
A szörfösök már kint vannak, szépen alakulnak a hullámok. Leballagok a strandra, de az út a túloldalon a hegyre fel vezet, ami elég kemény emelkedőt jelent. Előtte át kell kelnem egy vízfolyáson, de segítségemre van pár kő és a túrabotjaim. Nélkülük tutira nem úsztam volna meg szárazon.
A tetőn megpihenek és élvezem a látványt. Nyújtok kicsit, majd iszok és úgy döntök, hogy ezt az utolsó pár kilométert megtolom. A falu már a láthatáron, elvileg 2,5km, de előtte észreveszek egy elágazásban egy "Aljezur 9km" táblát. Felrémlik, hogy a tegnapi szálláskeresésem során ezt a falut dobta fel a booking, mint a legolcsóbb szállás a környéken, így ellenőrzöm a különbséget.
Jól teszem, mert a mai célomon 50€ körüli szállások vannak, míg Aljezurban 2 hostel is 15€-ért kínál szabad ágyat. Így nem tökölök, gyorsan megindulok Aljezur felé.
Nem is 9 kilométerrel több, csak 6,5-tel, hiszen a mai célom is még 2,5-re volt és sajnos nagyon számít most ez az összeg a tegnapi 30€-s kégli után. Út közben aztán látok kóbor nagy fekete kutyát és néz szembe velem bika is az úttesten keresztbe állva, de egyikkel sem kerülünk összetűzésbe.
Az idő viszont egyre mostohább, sötét felhők gyűlnek az Óceán irányából, de szerencsére nem fúj nagyon a szél, így csak lassan úsznak irányomba. Este fél nyolcra oda is érek, nagyon szép kis falu keskeny utcácskákkal.
Beugrok a boltba, veszek joghurtot, paradicsomot meg egy multiviramint, majd a szálláshoz érek. Egy tökéletes kis hostel, kellemes zene szól, 4 ágyas szobákkal, minden szobához kultúrált fürdővel és jól felszerelt konyhával.
A nappaliban kandallóban tűz lobog, a hűtőben pedig mindenféle finomság becsületkasszásan, nem elszállt árakon. Tökély. Összepakolok egy gyors vacsorát, megfürdök, majd ledőlök pihenni. Aztán meghallom, amint elered az eső, de nem zavar, már fedett helyen vagyok.
Video:
Ez is érdekelhet:
Csatlakozz hozzám Facebookon, Instagramon és Youtube-on is!
Segíts, ha megteheted!
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
