Hétkor kelt az ébresztő, mert fél nyolcra bejelentkezett Norba, egy gyermekkori jóbarátom, hogy rádióinterjút készítene velem. Felkelek, látom 3 nem fogadott hívásom van, az időeltolódásra nem gondoltunk! Sebaj, nem haragszik, gyorsan megdumáljuk, hogy megcsináljuk otthoni idő szerint háromnegyed órával később.
Jól sikerült, örülünk. Készítek egy kávét, benyomok egy joghurtot, majd úgy döntök, hogy ha már fent vagyok, ma elindulok kilenckor.
Az interjú kissé álmos hangon
Összerámolok, felöltözök, majd megeszem egy zabkását banánnal és egy jó teával, hogy legyen energia a második reggelimig. Az éjjel esett, amiért nagyon hálás vagyok. Egyrészt azért, mert most már süt a nap, másrészt hogy nem sátorban aludtam.
Bár biztosan meg lesz a böjtje, lesznek párás erdők meg sáros-csúszós utak, igyekszem hát előre felkészülni lélekben. Megnéztem a helyi szállásokat, aztán gyorsan lestoppoltam egy ígéreteset 20€-ért.
Ma nem fogok megszakadni, elég lesz ez a táv, plusz ott van egy gyönyörű strand, azt meg szeretném nézni délután, persze csak ha az időjárás is úgy akarja. (Nem)
A falu határában a hegy tövében kissé ideges leszek, mert erőteljes ugatást hallok. Kiderül, hogy egy kutyamenhely van ott, de nem kell aggódni, az ebek kerítésen belül vannak. Erős hegymenet következik, a közepe felé pedig az eső is rákezdi. Felkapom a poncsót és a kamáslit, majd öt perc múlva a hegy tetejére érve el is áll.
A fennsíkon házak vannak, a kertben lovak legelésznek és az idő is egészen kellemes, ki-kisüt a nap. Hamarosan egy kempinghez érek, de örülök, hogy este nem ide jöttem, mert klasszisokkal jobb volt a hostel kényelmében aludni mint a durván szakadó esőben a sátorban. A kemping végénél hármas elágazáshoz érek, ahol a jel szerint a középső utat kell választanom.
Felveszek egy meleg sapkát, mert a füleim lefagytak, a poncsót leveszem és elrakom, de elérhető közelségbe persze. Megálláskor megeszem a tegnap este vásárolt narancsot (ezt sem kell cipelni), iszok pár kortyot aztán tovább indulok. Szerencsére az esőfelhők mögöttem vannak és távolodnak, de azért résen kell lenni.
Fél tizenkettőkor beérek egy Rogil nevű kis faluba, ahol a jelek kivezetnek a főúthoz. Itt egy nagyon király kis kávézót találok és mivel kb. félúton vagyok, be is megyek pihenni egyet. Király fánk, kóla és kávé, ami helyreteszi a cukorvérszintemet.
Az időzítés tökéletes, percek múlva gyors és erős zápor söpör végig a falun, amit bentről nézek végig. 3,90€ a számla, nagyon baráti. Fél egykor a lovak közé csapok újra. A falu után bokros-erdős területek váltakoznak néha 1-1 romos vagy lakott házzal. Az egyikből 3 kisebb kutya ugatva utánam ered, de a túrabottal könnyen elhessegetem őket.
Néha-néha 5-5 percekre elered az eső, egyszer még egy kis jeget is kapok fentről, de nem vészes, jól zárják a vizet a ruháim. Fél 3-ra érek a lakott területre, ahol kiderül, hogy a szállásom a városka túlsó végén van, ami további 20 percet jelent, de nem bánom, kicsire nem adunk, holnap ennyivel kevesebbet kell menni legalább.
A szállás pici, 2 darab 4 ágyas szobából áll, de nagyon szép, tiszta és új, rengeteg zuhanyzóval és WC-vel (van vagy 5 WC a 8 ágyra) de persze nulla darab akasztóval a fürdőkben, erre fel is hívom a tulaj figyelmét. Megkajálok, majd mosok egyet kézzel, végül a tulaj engedélyével kicentrifugázom a ruhákat a mosógépével.
A fedett terasz alá kiteregetek, mert továbbra is fél óránként esik 5 percet az eső. A szobában hűvös van, ilyenkor nagyon jól jön a pehelyhálózsákom, amit be is vetek a takaró mellett.
Video:
Ez is érdekelhet:
Csatlakozz hozzám Facebookon, Instagramon és Youtube-on is!
Segíts, ha megteheted!
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
