A hatos kelés után nem kapkodok, mert mindenki a konyhában tobzódik. Mire elkészülök, a nagyja már elment, úgyhogy le tudok ülni a pici asztalhoz, amit nem is értek: egy 20 személyes placcra 4 személyes asztal van csak. Itt nem nagyon tudsz bandázni, vagy közösségi vacsorázni az tuti.

Ma nem kapkodtam el a felkelést, mert nem aludtam túl jól. Fél kilenc is elmúlt, mire elhagytam a szállást, ami egyébként igen király.

 A Francia Út és a Norte után idén végre sort kerítek a Camino Portugál Útjára. Eredetileg is ezt az utat szerettem volna bejárni, de mivel anno teljesen amatőr voltam a témában, így a Franciával kezdtem inkább. Aztán pedig a nehézsége miatt a Nortét jártam be másodiknak, hogy minél jobb fizikummal…