A hatos kelés után nem kapkodok, mert mindenki a konyhában tobzódik. Mire elkészülök, a nagyja már elment, úgyhogy le tudok ülni a pici asztalhoz, amit nem is értek: egy 20 személyes placcra 4 személyes asztal van csak. Itt nem nagyon tudsz bandázni, vagy közösségi vacsorázni az tuti.
Az éjjel esett és most is erősen lóg a lába, úgyhogy eldöntöttem, hogy ma a futógatyámban megyek, azt áztatom el, plusz legalább kipróbálom milyen ebben ballagni. Sokan mennek így, bár főképp csajok, de vagyok annyira férfi, hogy engem ez nem érdekel. Geri barátom mondta egyszer, hogy az igazi férfiak viselhetnek akár rózsaszín inget is, ők akkor is azok maradnak.
Az idő amúgy kellemes, ha az eső nem lesz durva akkor ez így köszi, maradhat. Nem tudom ma sem, hogy hová menjek. Vigo egy kicsit több, mint 40 kilométerre van ide, szóval az sem lehetetlen akár.
Az úttal párhuzamosan halad a Camino hol ezen, hol azon az oldalán a házak között, de szinte végig látszik a víz, úgyhogy örvendek.
Amikor aztán a partra visz a jel, akkor lesz igazán csodálatos a látvány, meg-megállok, fotózgatok, íme:
Úgy négy és fél kilométer meg egy óra múlva egy szélmalmot meg egy kempinget találok, itt bent pedig egy jó kis bárt. Végre jöhet a reggeli Cortado, plusz tök jó, hogy itt mindig adnak hozzá valamit. Igaz, drágább is egy kicsit, mint a Portugáloknál.
A kemping után jön némi úttest, majd egy kapun keresztül csodaszép erdei út hegymenettel. Itt aztán az eddigi talán legcsodálatosabb tájon megyek, imádom, nézzétek:
A hegy túloldalán aszfalt jön, egy házon pedig hatalmas nyíl, alatta pedig hívogató feliratok, de ellenállok. Már negyed tizenegy van, én meg csak egy tízest mentem, annyit bambultam meg fotóztam. A falu a völgyben O Sinal, akad itt minden, bolt, bár, étterem. Nekem most nem kell egyik sem, megyek tovább.
Percibilleira határában van egy játszótér, ahol fedett helyen asztalok és székek vannak, kitűnő menedék rossz időben. Mellette pedig rendes kőasztalok padokkal jó idő esetére és ez a rusnya látvány jár hozzá:
Baiona gyönyörű, van hosszú strandja, hegyei. Mivel 15 kilométernél járok és már elmúlt 11 úgy döntök, hogy megpihenek és előszedek valami kaját is a pakkomból.
Két szép régi templom mellett érek be a városba és ahogy elnézem, itt nem hangszóróból megy a harangjáték.
Szép fémkagylók mutatják az irányt, követem a jeleket. Valami központi vagy parti helyet keresnék magamnak ha lehet, mert ha a kávé mindenhol nagyjából hasonló áron van, akkor miért ne valami szép helyen üljek le? A Camino egy utcával a parti út felett halad, úgyhogy én lejövök és jól teszem.
Betérek egy bárba, ahol rendelek egy kávét meg egy sört, kapok mellé finom kaját is, mindezt 2,50-ért. Az étel krumplistészta jellegű tojással és kolbásszal, hibátlan. Kérek két-két kis zacsis majonézt és ketchupot, ezt megkapom ajándékba. Jól jönnek ezek mert kicsik, de feldobják a kaját.
Nagy mákom van, jön némi eső, de eláll, mire kijövök a bárból. A parton folytatom az utat, de sasolom a térképet, mert aszerint majd később visszatérek a Camino rendes útvonalára.
A 125-ös kőnél sikerül, itt egy gyönyörű régi kőhídon kelek át a folyón Ramallosába. A túloldalán nem túl erős hegymenet jön, a fenti albergue előtt felismerek pár arcot, akikkel egy helyen aludtunk. Elég hamar megálltak, lehet, hogy őket elkapta az eső.
Szép, de szűk utakon megyek régi kőfalak közt. Az egyiken rengetegféle caminós csempe van, ezeket le is fotózgatom.
Egy méretes körforgalomnál egy kék fém felüljáróra terel a jel. Ekkor már negyed három van, de még csak 21-nél járok, bele kellene kicsit húzni. Zene be aztán hajrá. Nem tudom, hogy meddig megyek ma, de a tegnapi húszas után ma legalább harmincat illene menni.
A világ leghosszabb zebráján megyek. Nem szabad sokáig lefelé nézve menni, mert elkezdhetek hallucinálni ettől a látványtól.
Falvakon keresztül ballagok, semmi érdekes. Egyszer csak háromkor Nigrán után egy mosóhelyet látok, ami felett rendes tető van. 24 kilométernél tartok, kb tízet még mennék. Durva felhők jönnek, nagy a szél is, pont olyan, mint eső előtt a kifutószél. Megállok itt pihenni így megúszom a két perc múlva érkező esőt.
Nem tart soká, újra útra kelek egy szépen rendben tartott erdei úton. A következő település után hegymászás jött, ahol egy bácsi megállt mellettem és azt mondta, hogy 5 kilométerre van egy albergue 7€ áron, valami Freixo nevű. Az pont kapóra jönne, távra is kb. jó, mert most vagyok 27-nél.
Cím: Albergue De Peregrinos O Freixo Estrada Regueiro-Valadares, 36315 Vigo, Pontevedra, Spanyolország +34 679 65 24 31
A vihar viszontjön az Óceán felől, én meg mindjárt a hegytetőn leszek, ez viszont nem annyira jó. Szerencsére hamar felérek, ahol egy tábla vár, miszerint Santiago 115 kilométerre van. Király.
Lefelé egy elég meredek és laza ösvény vezet, óvatosan kell menni rajta. A fenyvest eukaliptuszerdő váltja fel, aminek annyira nem örülök most, mert ez a fafajta nem valami dús koronájú, így nem sokra megyek vele eső esetén.
Szerencsére a felhő elkerül és szép erdei ösvény következik kis patakkal. Lassan a nap is kisüt, úgyhogy úgy döntök, hogy átveszem a rendes nadrágomat, mert ennek nincs zsebe és ha lekerül a dzseki akkor nincs hová tenni a tárcámat meg a telót. Plusz nem akarom, hogy a csajok az utcán utánam füttyögjenek, elég idegesítő...
Ötkor, 30,5 kilométer után Coruxo-nál újra a civilizációba keveredek. Mostantól megállok, ha találok valami jónak tűnő helyet. Nem muszáj amúgy, mert jól bírom, de nem akarok későn odaérni.
Rákeresek arra, amit a bácsika mondott a hegyen. Azt az öt kilométert meg egy órát erősen benézte, mert innen van négyre a hely, de sebaj, ez egy jel volt. Felhívom, nem tud angolul, úgyhogy spanyolul foglalok.
A város után egy autópályahíd alatt vezet az ösvény, aminek egyik oszlopán megtalálom ennek a szállásnak a hirdetését. Sok infó van rajta, a baj csak az, hogy:
- 3 méter magasan van
- Kizárólag spanyolul
- Apró betűkkel
- Tükröződik, mint a franc
- Részletesnek semmiképp nem nevezhető térképpel
Szóval pont semmit sem ér, de még talán a spanyoloknak sem, a magasság és a betűméret miatt. Tipikus hiba: valaki sokat dolgozott vele, de nem gondolkodott a vendégek fejével (spanyol nyelv) egy más valaki meg meg ostoba módon olvashatatlanul magasra tette ki. Egy zöld nyilat kell innentől követnem, a felfestés szerint 3,7 kilométer hosszan, sajnos a Camino útvonalától távolodva.
Egy óra múlva elérem Freixát, ahol a szállás a helyi ovi/kocsma/könyvtár/kultúrház egyik szobája. A zuhany kint van, az ovi játszóterére néz, nagy előnye, hogy lehet benne mosni és van benne egy király régi centrifuga. Enni tilos a szobában, mint rendesen, bolt, konyha nincs, csak a lenti bár ahol 8-9€-ért kajálhat aki akar. Én kiültem az udvarra és megettem ami nálam volt, franc se költ 9 eurót ilyen ínséges időkben
A szoba hat ágyas, egyedül vagyok benne. Sok konnektor van, ami jó dolog, a mosdó a szomszéd helyiségben található, sak zuhanyozni kell lent. Donativo, de a lány szól, még mielőtt fizetnék, hogy 7€ amit be kell csengetni a kezébe. Megkapja a szokásos tízest, örül neki, gondolom mások nem szoktak sokat adni.
Hamarosan befut egy kanadai arc, kedves ember, de nem sokat dumálunk. Lemegy kajálni, majd én is csatlakozom hozzá, mert nincs térerő, WiFi meg csak a krimóban van, így veszek egy kólát, hogy feltölthessem a blogot.
Video:
Ez is érdekelhet:
Csatlakozz hozzám Facebookon, Instagramon és Youtube-on is!
Segíts, ha megteheted!
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
Úgy gondoltam, hogy június elsején megajándékozom két támogatómat. A csomagokban 1-1 spanyolországi credencial, 1-1 santiagós karácsonyfadísz, felvarró és hűtőmágnes lesz. Bár ezek csak apróságok részemről, de nagyon köszönöm mindenkinek, aki segített vagy segíteni fog május végéig. Ha esetleg Te is úgy gondolod és belefér, ide kattintva támogathatod a munkámat!
