Hatkor ébredtem, ezúttal tényleg, mert kiderült, hogy egy óra csúszásban voltam az időeltolódás miatt, Tegnap este ezért nyüzsögtek a többiek, mert még egy óráig nem volt takarodó, csak én hittem azt. Az órám/telóm ugyanis még a portugál időre volt beállítva a spanyol helyett, de ma már oké a dolog.
Gyorsan bekaptam egy gofrit banánnal, majd megnéztem a térképet, hogy merre kell mennem a Camino felé. Szerintem egy óra alatt ott lehetek, mert nagyjából 3,5 kilométert mutat a GPS.
A kék pont vagyok én, a kék vonal meg a Camino
A hálótársam is csatlakozik hozzám, együtt ballagunk. Nagyon jó fej idősebb kanadai pasas, eldumálgatunk komoly dolgokról és hülyeségekről is, közben nagyon jókat röhögünk.
Éppen egy templomnál érünk vissza a Caminora, ekkor 3,2 kilométernél jár a számláló. Mellette szerencsére egy kellemes kávézó van, betérek hát és rendelek egy finom Cortadót. Útitársam tegnap éppen innen taxizott ki az alberguéhez, amikor nem talált magának szállást a városban.
Ekkor kint megszólal a temlom harangja és hibátlan harangjáték kezdődik. Kimegyek és meghallgatom, örülök, ez ugyanis igazi, nem csak a toronyra szerelt hangszórókból megy, mint a portugál falvakban.
Kilenckor már a Castrelos parkban sétáltunk Vigo határában, a számláló ekkor 6,8 kilométert mutat. A park gyönyörű és tele van élettel, sokan futnak benne. Egy szép patak is csörgedezik a másik oldalán, a Camino pedig szerencsére épp mellette vezet.
A város elég nyüzsgő és nagy. Beugrunk egy zöldséges üzletbe a főutcán és feltankolunk gyümölxsökkel. Én banánt és japán naspolyát veszek, útitársam pedig barackot, majd cserélünk 1-1 szemet. Egyik sem túl finom sajnos, de legalább megpróbáltuk. Bár nem édesek a gyümölcsök, azért vitamin van bennük és ez a fő.
A 13. kilométernél újra betérek egy bárba, ahol egy kávé és egy sör mellé tortillát kapok ajándékba összesen 2,90-ért. Pont jól jött, mert kezdtem éhes lenni és most pont elég is volt az adag. Kicsit lazítunk, majd 11:10-kor indulunk tovább.
Hamarosan egy hegy oldalában haladunk, ahol egy zöld hullám választja le a gyalogosoknak szánt részt az úttestről. Forgalom szerencsére nincs, de a köd (felhő) alacsonyan van és olyan, mintha folyamatosan szemerkélne az eső.
A hegyoldalból nézve a város ipari, mégis gyönyörű. A vízen sorakozó bárkákról pedig kiderül, hogy halfarmok valójában. Kicsit furának tartom, hogy a városon belüli területen vannak ezek a farmok, olyan, mintha Budapesten a parlament előtt halakat tenyésztenének, de itt ez megszokott dolog, szépen kikerülik őket a hajók.
Erdei út jön végre, tetszik nagyon. Zarándokokat sem sokat láttunk ma eddig, de itt megpillantunk egy párocskát éppen akkor, amikor megállnánk leereszteni a fáradt gőzt. Tipikus. Egyszer-egyszer házak következnek, ahol egy nagyon király kutyát látok, de zsír öreg Citroën is akad errefelé.
Egyszer csak a fák között balra megpillantok egy szép új hidat, nagyon impozáns. Útitársam szerint nemrég építették EU támogatásból. Arra jutok, hogy lehetséges, hogy a motor-, autó-, lakóautó- és egyebek mellett van egy középsúlyos hídfétisem is...
Kettőre már Redondelában vagyunk, itt megállunk egy bárban egy búcsúkávéra, mert újdonsült cimborám megy tovább estig, várják a barátai vagy egy tízessel távolabb. Ezen a részen már többen vannak, ugyanis itt a városban ér újra össze a Parti- és a Központi Út, de én remélem, hogy azért nem lesz nagy a tömeg.
A szállás hibátlan, egy kedves perui apáca vezet körbe. Van benne valami cuki, amikor a booking.com-ról meg a WiFi-ről beszél. Van rendes net, szép tiszta a fürdőszoba és konyha is. A kertet az eső miatt most hanyagolom.
Cím: Albergue parroquial Santiago Apostol de Redondela Rúa Telmo Bernárdez, 15, 36800 Redondela, Pontevedra, Spanyolország +34 986 40 49 97
A tűzhely tesztje után (pizza!!!) megindulok gyorsan kaját beszerezni. Amikor a bárnál voltunk, kiszúrtam egy DIÁ-t, oda megyek vissza és intézek némi epret, két kis sört meg egy fagyasztott pizzát, szerencsémre mindegyik akciós áron van.
Este pár srác odaül hozzám a konyhába, jókat nevetünk velük kajálás közben. Ketten csehek, meg van egy német csaj velük. A cseh srác elmeséli, hogy megfigyelte, hogy milyen könnyű kiszúrni a németeket, mert:
- Mindegyik Deuter zsákkal megy
- A zsákon van egy sárga műanyag virág
- Sárga Outdoor útikalauzuk van, általában a kulacstartó zsebben
- Nagy bőr bakancs van rajtuk, sosem cipő.
Na, ezt holnap ellenőrizni fogom, bár ahogy a német lány nevet, igaz lehet a teória.
Video:
Ez is érdekelhet:
Csatlakozz hozzám Facebookon, Instagramon és Youtube-on is!
Segíts, ha megteheted!
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
Úgy gondoltam, hogy június elsején megajándékozom két támogatómat. A csomagokban 1-1 spanyolországi credencial, 1-1 santiagós karácsonyfadísz, felvarró és hűtőmágnes lesz. Bár ezek csak apróságok részemről, de nagyon köszönöm mindenkinek, aki segített vagy segíteni fog május végéig. Ha esetleg Te is úgy gondolod és belefér, ide kattintva támogathatod a munkámat!
