A hatos kelés hibálanul sikerül, de sajna eső kopog az ablakokon. Sebaj, lemegyek kajálni, hátha addig elmúlik.
Lecsúszik egy zabkása banánnal meg eperrel (80cent volt fél kiló a Diában, nem hagyhattam ki) majd egy rossz Nescafe, ezalatt pedig valóban eláll az eső.
Negyed nyolckor indulok, szokás szerint fogalmam sincs, hogy hová. A városka még csak ébredezik, nem nagyon vannak emberek az utcákon.
Nyolckor már a 4. kilométeremet kezdem a határban egy csodás erdei úton. Agyaltam, hogy esetleg letérek az Espiritualra, de siralmasnak mondható anyagi helyzetem és a nem túl jó időjárás miatt végül a rövidebb Központi Út mellett döntök.
Cesantesnél ismét egy "Menj át ahogy tudsz" életveszélyes kereszteződés jön, majd egy emelkedőt mászok meg lendületből. Így szoktam, hogy hamarabb túl legyek rajta, nem szeretek lassan kínlódni. Ma hosszú napot tervezek, jó lenne egy kávé, hogy felpörgessen kissé.
Csodás páfrányos fenyves következik hamarosan. Sehol senki, csak a madarak csiripelnek, így szeretek a legjobban menni, van lehetőségem csendben nézelődni és gondolkodni.
Fél kilenc felé megpillantok egy folyót a bal oldalon. A nap rásüt a házakra egy pár pillanatig, már kezdek örülni, de hiába, sajnos hosszú távra marad a ború.
Háromnegyed kilenckor Arcade-ba érek, egy rövidebb főút melletti sétát követően, 6,2 kilométert mutat ekkor a számlálóm. Remélem lesz itt egy jó Cortadó valahol, meg egy mosdó. Szerencsém van, mindkettő összejön egy jó kis helyen és nem is hagyom ott a gatyámat érte.
A következő falunál csodás régi kőhídon kelek át, majd keskeny kis utcákon kanyarogva hagyom el Ponte Sampaiot. Nem is tudom, hogy az emberek hogy tudnak itt kocsikkal közlekedni, annyira szűkek ezek a régi utcák.
Az erdőbe érve átkelek egy patakon, a túloldalon korrekt pihenőhelyet találok. Kezdek éhes lenni, de úgy döntök, hogy majd csak a 15. kilométeremnél esek neki a második reggelimnek. Hamarosan egy kerítés mellé érek, ami ágakból készült keresztek díszítenek. Volt ilyen a Francia Úton is több helyen, de azok valahogy sokkal szebbek voltak ennél.
Sajnos érezhető, hogy az utolsó százon belülre kerültem. Eddig nem voltak sokan, de most mindenhol mini egyenzsákos turigrinókba meg útszéli árusokba botlok. Remélem lesz este helyen.
O Alcouce határában újabb pihenőhelyet találok padokkal, asztalokkal és forrással, de minden tiszta víz, mert eseget az eső, úgyhogy nem ülök le enni.
Mondjuk mindenki be van öltözve mindenbe, én meg egy szál pólóban meg baseball sapiban nyomom. A gatyám és a bakim sem nedves, mondjuk amennyi vaxot rájuk pakoltam indulás előtt otthon, nem is nagyon csodálom.
Bértola határában érek a 15. kilométeremhez, nagyjából harmadúton vagyok. Még csak 11 óra van, lassan megállok egy kis pihenőre és kajálni. Épp itt van Vilaboa és Pontevedra közigazgatási határa.
Sajnos innentől majdnem a 18. kilométerig semmi kávélelőhely nincs, egy olyan, mintha lenne, de megszűnt. Sebaj, a Casa Pepe jó kis hely, engedélyezek magamnak negyed órát itt. Az eső esik, de nem zavar, ki lehet bírni.
Hamarosan egy Caminós automatát találok, de elég fura dolgok vannak ebben is, a tartalma inkább egy szexshop kínálatára hasonlít.
Pontevedrán is keresztülmegyek, mivel ez egy nagyobb város, van itt minden gazdagon: boltok, Meki, gyógyszertár, alberguék. A többiek, akik Tui felé mentek Caminhából itt szálltak meg tegnap. Ma a tervek szerint ők rövidet mennek, én meg hosszút, szóval lehet, hogy összefutunk majd este.
Itt is van egy szép híd kagylókkal, megcsodálom, lefotózom, majd átmegyek rajta. A város határáig aszfaltos autóúton megyek, itt-ott eléggé szűk, ha jön egy autó, félre kell állni, hogy elférjen. Néha az eső is rákezd, aztán alábbhagy, de nem törődöm vele.
Egyszer csak egy csodaszép erdőbe keveredek: mohás kőkerítésekkel, göcsörtös fákkal, patakokkal. Pont olyan, mint a mesében:
Fél három van, egy vasúti sín mellett bukkanok ki. 29 kilométert mentem eddig, de egyáltalán nem vagyok fáradt, ez a hűvös idő kifejezetten jót tesz. Azért 30 felett megállok egy kicsit pihenni.
San Amaroban lyukadok ki hamarosan. Ugyan még picit 30 alatt vagyok, de eléggé esik és itt egy bár, szóval kihasználom az alkalmat egy nagy tejeskávéra és egy kólára, na meg fél óra pihire.
A többiek szólnak, hogy most foglalnak szállást és van egy négyágyas szoba 51€-ért, ha én is mennék azt veszik ki, ha nem, akkor a hármasat 42-ért. Vállalom, mert így 12-ben megáll a szállás mára és nem emeletes ágyon. Vannak itt 2-3-4-5 ágyas szobák, minél több ágyasat vesz ki a csapat, annál jobb az ára/fő.
Ezután jobb az idő, szép vidéki utakon ballagok tovább. Néha kicsit esik, néha kisüt a nap, de ez a tájnak nagyon jól áll:
A mai 36,5 kilométeremnél 16:45-kor Santiago 40km táblát találok az út mellett. A Camino egy tízessel hosszabb, de már közel vagyok a célhoz.
Hatkor már a 40. kilométeremen is túl voltam, még fél óra volt hátra a célig. Egyáltalán nem vagyok fáradt, ez az elmúlt bő negyven napi baktatás megedzett rendesen.
A városka rendben van, van benne minden, ami kell. A szállás is oké, a konyha jól használható, szóval irány a bolt, jöhet a ham and eggs!
Video:
Ez is érdekelhet:
Csatlakozz hozzám Facebookon, Instagramon és Youtube-on is!
Segíts, ha megteheted!
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
Úgy gondoltam, hogy június elsején megajándékozom két támogatómat. A csomagokban 1-1 spanyolországi credencial, 1-1 santiagós karácsonyfadísz, felvarró és hűtőmágnes lesz. Bár ezek csak apróságok részemről, de nagyon köszönöm mindenkinek, aki segített vagy segíteni fog május végéig. Ha esetleg Te is úgy gondolod és belefér, ide kattintva támogathatod a munkámat!
