Reggel hatkor az ébresztőm, de tök sötét van és kissé hideg, nem akaródzik kimászni a jó meleg hálózsákból. Még kummantok kicsit, aztán fél hét felé, amikor a másik két nő elindult, felkelek én is.
"Jó nagy fene köd" van kint, de majd remélem, hogy eloszlik. Kényelmes így a mosdó, hogy nincs itt senki, komótosan rendezkedek. Szép rendet pakolok mindenhol, hogy az apácáknak kevesebb dolguk legyen utánunk, ha már ilyen korrekt kis helyet üzemeltetnek.
Lent eszem egy keveset, majd háromnegyed nyolc felé elindulok, bár nem tudom még, hogy hová. Tegnap az egyik nő mondott valami 30+ kilométerre lévő helyet, valószínűleg én is ott kötök ki majd, az első pihenőnél megfejtem, mi lesz a város neve.
A tegnapi ruháim a zsákon szárad(ná)nak, de mégis úgy döntök, hogy inkább felrakom a huzatot. Köd is van meg úton kell menni, igyekszem megtartani azt a jó szokást, hogy nem gázoltatom el magam ma sem.
1 kilométert ballagok vissza a jelölt útig, majd mé egyet a következő településig. A nagy ködben melátok két "kollégát", majd le is hagyom őket. Tuti, hogy messzebbről indultak, mert az emberen fejlámpa van.
Sajna kávézó nincsen errefelé, úgyhogy megyek és remélem, hogy belebotlok egybe. Az idő kellemesen hűvös, bár látszik a lehelletem, ezt jobban szeretem, mint a tegnapi nagy meleget.
Iparterület után országút széle jön. Ballagok rajta egy kis darabig, majd egy temetőt látok meg a bal oldalon. Innentől újnak látszó járda vezet a faluba, jó lenne, ha kávézót is lelnék mellette.
Így is lesz, a Caminho Bar a templommal szemben van a főút szélén, de figyelni kell, mert a Camino a templomnál elfordul. A (második) reggelim így 2,80€, tejeskávé, kóla és egy croissant.
Közben kiderítem, hogy Albergaria a Velha a mai célpont, ahol van egy 8€-s albergue. Ennek nagyon örülök, remélem beférek a 21 fős keretükbe.
Cím: Albergue de Peregrinos Rainha D. Teresa - Avenida Bernardino Máximo de Albuquerque, 36 3850-017 Albergaria-a-Velha +351 234 529 754 https://maps.app.goo.gl/6E3NS1atCFdYneNo8
A bárba közben befutnak a fejlámpások is, kiderül, hogy a csajjal már találkoztam pár szálláson, jó fej brazil, mindig mosolyog és fázik. Hatkor indultak valahonnan, gondolom nem jönnek addig, mint én.
Fél 10-kor indulok tovább, ekkor öt és fél kilométernél tartok és nagyjából 28 van hátra. Most, hogy feltöltődtem cukorral és koffeinnel, szerintem maximum egy óra alatt odaérek.
A templomnál életem kockáztatásával átkelek, majd találok egy jelet, miszerint 303 van hátra.Ezek szerint nagyjából félúton vagyok.
Fura focis-oroszlános kaput látok, megmosolygom. Nem vagyok egy focirajongó, de azt hiszem a zöld-fehér-oroszlános téma valamelyik nagy klubé lehet, talán a Sportingé. Ezért megy erre annyira.
Coito határában aztán egy nagyon kultúrált mosó-mosdó-víznyerőt lelek a kis kápolna mellett. Annyira rendben van, hogy ha nem lenne hűvös, itt simán megmosakodnék.
A következő bár, illetve meglepetésemre működő kemping Almeida faluban van. Mivel még csak 9-et mentem és nemrég pihentem, megyek tovább. Itt a kápolna mellett egymást érik a különböző útvonalak jelzései, de fura módon a fátimai ezúttal nincs köztük.
A városkában ezután minden van, cukrászda, bolt, posta és egy szép csempés templom is, ezt minden arrajáró zarándok megcsodálja.
Ipartelepen át megyek, fél tizenkettőt mutat az óra. Nagyjából harmadúton vagyok, 11,5 kilométer van már mögöttem. A ködnek már annyi, de a felhők maradtak, az idő viszont lassan melegszik, ezért a kabátot elrakom és megnyitom a nadrágom szellőzőit. Kis trükköt is alkalmazok, mivel nincs körülöttem senki, nektek is elárulom. Ilyenkor megnyitom kissé a szárak levételéhez használt cippzárakat és a sliccet is, így kellemesen kering a levegő a nadrágon belül. Persze ha emberek közelébe érek a sliccet azért visszahúzom, hacsak nem felejtem el...
A mai nap látványban nem túl felemelő, bőven enged gondolkodni. A kis csempés jelzőoszlopokon kívül a villanyoszlopokra festett nyilak is vannak bőséggel, nem nagyon kell az irányon agyalni.
Alberguereklámot találok, ide teszem, hátha valakinek jól jön majd. Egyre több helyen látom ezt: egy nagy tábla, mellette kis dobozban pedig elvihető szórólap térképpel, infókkal. Jó dolog ez. Fél egy, félút. Sardáo-ba érkezem, épp a 16. kilométeremet taposva. Itt az ideje lassan pihenni egyet.
Águedába egy gyönyörű tiszta vizű folyó felett vezet be az utam, a híd tövében pedig kis kávézók sorakoznak. Be is térek az egyik teraszra, tökéletes hely, itt lesz a mai pihenés.
Kávé, berliner, majd negyed kettőkor ismét at úton ballagok. A város végén elég nagy albergue található elég megtévesztő jelekkel. Saját oszlopot tettek ki elé, amin a nyíl feléjük mutat, meg kellett kérdeznem, hogy ugyan mi a fene ez? Merre folytatódik a Caminó? Ja, az egyenesen tovább az út mellett. Mondom akkor mik ezek a jobbra nyilak itt? Ja az a recepció!
Legalább akkor tenne alá egy másikat, ami meg a Caminót jelzi. Nem szeretem az ilyet.
A város szélén egy MiniPreco mellett vezet az út, nem hagyom ki. Beugrok 1,10 eurós uzsonnámért, ami 2 joghurt, egy banán és egy nagyobb mandarin, majd a mosdójában megmosakszom és bevizezem a fejfedőmet, mert már elég meleg van.
Mai feleslegesen kifejlesztett szuperképességem a nyomolvasás szemétből. Tetemes főutak szélén eltöltött kilométer után megállapítottam a következőket:
1, Cigisdobozok:
Mintha ültetve lennének errefelé, mindenhol vannak az út mellett. Nagy kedvencem ez a helyi brand, a "Ventil", ebből van a legtöbb eldobálva, vagy ebből adnak el a legtöbbet és/vagy ezt szívják azok, akiket a legkevésbbé zavar, ha szemétben kell élniük. Hosszú változata gyanítom "Hyperventil" néven futhat.
2, Italos flakonok:
Azt jelzik, hogy nagyjából félúton vagyok a két település között. Gondolom az úri közönség ebben a magasságban szomjazik meg.
3, Mekis kaja csomagolások:
Jó jel, közeledünk! Jellemzően a városok szélén vannak McDrive-ok, tehát azok után 1-2 kilométeren belül van a legtöbb ilyesmi elhajigálva.
Párszáz méter után letérek jobbra a főútról. Nem tudom, hogy bánjam-e vagy örüljek, mert a látvány szebb lehet a mellékutak mellett, de a főút széles padkájának biztonsága azért hiányozni fog.
Mourisca nevű település ez, hosszú egyenes úton vezet a Camino. Sok kis kávézó van rajta és még több különleges villa, sok közülük elhagyatott, a szívem szalad meg ilyenkor.
Újra keresztezem a főutat, majd Pedacaes falun keresztül levágom a kanyarulatát. Nagy a csend, nem nagyon mászkál senki. A falu végén egy hatalmas fa alatt egy caminós kutat találok, meg is mosakszom. Az van ráírva, hogy 330 kilométer, de nem tudom, hogy annyi van hátra, vagy annyit jöttem, mert reggel hagytam el egy 303-as jelet.
A falu után oldd meg, fiam, ahogy tudod a 3 sávos főúton átkelést, majd végre irány az erdő. Itt aztán beindul a Camino marketing ezerrel, a fákon különböző alberguék elérhetőségei sorakoznak.
Egy tó mellett visz az út, ahol kiderül, hogy ha nem jövök be az erdei útra, hanem a főúton balra fordulok, akkor nagyon hamarosan egy kis szigeten piknikezgetnék. Ajánlom ezt az opciót, majd utána a híd túloldalán le lehet jönni és befordulni a híd alá, ahol a Camino folytatódik.
Lamas határában aztán újra ki kell menni a főútra, szóval akár maradhat is rajta az ember, ha akar, nem hagy ki semmi különöset. Egy hosszú felüljárón átsétálva megértem, hogy miért nem jó bemenni Lamasba, ugyanis a folyó az utunkat állná lent a falu határában.
A túloldalon aztán megint falusi útra térek, aminek nagy előnyei az itt-ott található árnyék és a forgalom zajának hiánya.
Egyszer csak a 29. kilométernél az erdő határában bíztató táblát találok, amin az albergue is szerepel és elvben nagyjából 3 kilométerre van. Ez király, mert öt óra, szóval hat előtt ott lehetek, csak legyen benne hely.
Ma belefértem a 15€-s szűkített keretembe, még 2€ maradt. Terveim szerint ha van konyha a szálláson, akkor tojást veszek belőle, ezzel a reggeli és a vacsi is megoldódik.
A határban Intermarché áruház mosodával, de nem merek addig tojást venni, amíg nem láttam a konyhát. Az albergue címe hibásan szerepel, a házszám nem 14, hanem kb 34 vagy 36, én már így linkeltem be itt a térképre. Mászkáltam is egy darabig, mire megtaláltam. A ház gyönyörű, a szoba is A fürdő kissé fura a dupla zuhanytálcákkal, de láttam már hasonlót.
Konyha viszont nincs, csak étkező egy vízforralóval, még szerencse, hogy végül nem vettem tojást.
Video:
Ez is érdekelhet:
Csatlakozz hozzám Facebookon, Instagramon és Youtube-on is!
Segíts, ha megteheted!
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
