Rosszul aludtam, mert fáj a torkom. Este szereztem a bárban Halls cukorkát, ami valamennyit segített. Hét körül keltem, összepakoltam, aztán készítettem a maradék 3 tojásból reggelit. Ittam egy Nescafét meg egy Aspirin komplexet, biztos, ami biztos.
Ma van a születésnapom, amit a többiek megjegyeztek, ezért reggel a konyhában egy német, egy amerikai, egy japán és egy svájci együtt énekelte a Happy Birthdayt nekem. Fél kilenckor utolsóként hagytam el a szállást A többiek maradnak egy napot várost nézni, amin én is agyaltam, de nem akarok még egy napot veszteni.
Coimbra a harmadik legnagyobb város a Camino portugál útvonalán Lisszabon és Porto után, nagyon szép és híres az egyeteme. A Santa Clara hídon háromnegyedkor már pólóban megyek át, meleg lesz ma is.
A folyóparti út helyett a városon át megyek inkább. sétálóutca még üres, de a kávézók már nyitva, hamarosan be is támadok egyet, mert ez a Nescafé nem vágott a falhoz. A város végi Mekire esett a választásom, gondoltam megnézem mi újság itt reggeli fronton.
Toltam egy kávét meg toastot, illetve egy darab ananászt 3€-ért. Érdekes, hogy itt a toast valóban kenyérből készül. A kávéknál.pedig nem árt vigyázni, mert a kávé tejjel errefelé halványbarna tejet jelent. A Meki után a felüljáró alatt kell átmenni, majd a patak mellett ballagni.
Az aluljáró le volt zárva, de mivel arra kellett mennem, plusz láthatóan senki mást sem érdekelt a dolog, keresztülsétáltam a munkaterületen. A város szélén járok, egy pici patak mellett vezet az út.
Meglepetésemre elég nagy halak laknak a vízben, ha itt élnék, már menne a peca ezerrel. Tíz múlt én pedig a Mekis megálló miatt még csak négy és felet mentem, úgyhogy ideje kicsit kilépni.
A mai terv is 32 körüli a gazdaságosság jegyében. Zene a fülbe, aztán hajrá, amíg bírom a melegben. A 7. kilométernél átmegyek a patak túlpartjára, majd ismét lakott területen ballagok. Rettentő meleg van.
A kis utcák után Fornosig egy keskeny, de jó minőségű aszfaltút vezet. A helyi erők szembe jönnek a fatimai irányban, kis zsákokkal kirándulnak, de mindegyik láthatósági mellényt visel. Okosság ez, ha valaki Lisszabontól tervez Caminót érdemes hozni egyet az útszéli napokra. Én rikító kék pólóban szoktam lenni, a táskán meg egy narancs esőhuzatot tartok a láthatóság kedvéért.
Trouxemil a következő falucska. A templom előtt zarándokszobor áll, bent pedig épp mise van, énekelnek az emberek, pedig már 11:40 van, a számlálóm 10,9 kilométert jelez.
Ideje lesz pihenni egy kicsit, naptejezni és lehűlni, mert ebben a 30 fokban elég megterhelő menni. A kávézóban hűvös van, teljes csend és sötét, nagyon jól esik most mindegyik. Egy hideg kólát kérek meg egy kávét, majd csinálom, amiket terveztem: mosott ruhák elrakása, láthatósági esőhuzat fel, nadrágszárak le, majd naptejezés ezerrel.
Azt veszem észre, hogy a kávéhoz adott cukor zacskóján eperbefőttet reklámoznak. Marketing level: 1000, epret akarok enni MOST! A bácsinál fura módon nem volt WC, bár gondolom a helyieket ez nem nagyon zavarja, mert mindenki 2 percen belül lakik.
Szerencsére stiftes a napvédőkrémem, így a kezemet nem kentem össze, mert most nem tudnám megmosni. Fél egy van, tök jó harangjáték hallatszik a kis templom felől. Hallottam ilyet már többször errefelé, de most kiderült a turpisság: nem harangok, hanem hangszórók vannak a templomon, ezért szól minden kis faluban olyan játék, mintha 5-6 harang lenne a toronyban, közben meg valójában torony sincsen.
Egymásba fonódó kis falvakon haladok keresztül, sosem érnek véget. Azt veszem észre, hogy itt is úgy van, mint otthon, hogy a faluban a kisbolt, meg a kocsma egy helyen van, többnyire a tulaj is ugyanaz, sőt, egy helyiségben is van az egész. A különbség annyi, hogy itt nem (mindig) a templom mellett található ez a bolt-bár kombó.
A falu (falvak) végefelé találok egy utcai kutat, ahol megmosakszom, bevizezem a fejfedőmet, majd haladok is tovább. Jó lenne már kiérni innen, mert már erősen érzem a kávézós toalett hiányát...
Egyre aztán ez a vágyam is teljesül. A forgalmas főút széles padkáján megyek, közben pedig befalom a déli banánomat, amit még tegnap vettem. Szerencsére nem tart soká a főúton gyaloglás, Santa Luzia határában a jel elküld egy utcácskába, majd a határban egy csendes földútra.
A szél se rebben, így teljes csendben, madárcsicsergés közepette kerülgetem a pocsolyákat az eukaliptuszerdőben, imádom.
Fél kettőkor érek a 16. kilométeremhez, ami nagyjából a félutat jelenti mára, úgyhogy jó vagyok, ha minden jól megy, akkor még bőven világosban érek a célomhoz. 17,5-nél sajnos jobbra küld a jel egy aszfaltos útra, de legalább még mindig az erdőben vagyok.
Bár tudom, hogy bal oldalon illik gyalogolni, én most mégis inkább a jobb mellett döntök, mert úgy jobban látják a sofőrök a nagy narancs zsákhuzatomat és hamarabb észrevesznek. Aggodalmam feleslegesnek bizonyul, ugyanis így vasárnap délután egy autó sem jön errefelé.
A 19. kilométerem Malában ér, de a faluban pont ugyanannyira csak a tücsköket és a madarakat hallani, mint az erdőben. Még a kutyák sem ugatnak, ebben a melegben ők is inkább a hűvösben fetrengenek. A faluban a templom után jobb oldalon egy kedves kis pékséget lelek.
Rettenetesen meleg van, és hamarosan a 2. tízesemnél leszek, ezért megállok pihenni. A srác jó fej, dumálgatunk. Adok neki egy kétszázast, mert nagyon megtetszik neki amikor kiöntöm a tárcámból, mert két euróst keresek az eddigi legfinomabb Berliner és a jéghideg kóla árára.
Újabb gyönyörű öreg autót találok az út szélén, nem bírom ki, megállok egy kicsit csorgatni a nyálam. Imádom ezeket a szép járgányokat, ezeknek még volt egyedi stílusuk, nem egy kaptafára készültek, mint manapság.
A következő falu Lendiosa egy kilométeren belül van, itt az élet is nyüzsgőbb és az épületek is jobb állapotúak. Itt is van bár, de nem megyek be, mert már megpihentem. Ha minden jól megy, már nem tervezek megállni a célig.
Vimiera a 3 falu a sorban, itt letérek jobbra az útról. A falu végén földútra érek, itt egy albergue reklámját lelem. Nem ez lesz a mai szállásom, de ideteszem, hátha valakinek jól jön majd.
Casal Comba határában a grillezőpark mellett újabb bár van, mellette nyilvános WC-vel a 23,5 kilométeremnél. Bemegyek, megmosakszom, majd lépegetek tovább. Mealhada elején egy Intermarché mellett visz az út, de most nem kell bemenne , mert tegnap mindent beszereztem, ami kell.
A város amúgy elég nagy, minden van benne, az albergue is végig ki van matricázva az oszlopokon. Ideális lenne ma itt aludni, a legtöbben idáig jöttek Coimbrából, szóval biztosan lenne itt pár ismerős arc, de elhatároztam, hogy rápakolom azt a tízest.
Még csak 4 óra múlt, szóval jó vagyok. Melheada végén (valójában talán inkább Sernaldeho elején) aztán egy nagyon kultúráltnak látszó albergue mellett megyek el. Szemben vele egy szépen felújított környezetű, de teljesen dzsuvás vizű mosót találok, mellette padok és egy pici fa áll. Leülök pár percre harapni valamit, rám fér már. Betolom 40 centes uzsonnámat (20 centes nápolyi és egy banán) ami elég energiát ad a 7 kilométerre lévő Arcosig.
A település szélén erdei útra térek, örülnék, ha ez az utolsó hatos így telne, de tartok tőle, hogy lesz még benne aszfalt bőven. Rózsaszín járdán baktatok már egy ideje egészen Anadia határáig. Itt épp vége a focimeccsnek, megy haza a közönség.
Hat óra lesz, már a 33. kilométeremet taposom, azaz már csak nagyjából 3 lehet hátra. Remélem aza bizonyos albergue tényleg létezik és lesz benne hely, mert vasárnap este hét felé már nem nagyon lenne jó szállás után kóvályogni.
Egy bolt is kell, ugyanis elfogyott a zsepim és úgy fest, hogy megfáztam. Ha találok, akkor veszek még egy kis multivitamint, meg joghurtot, hogy gyorsabban helyrejöjjek.
Hamarosan 0-24 ételautomaták és egy WC mellett vezet az út, úgyhogy bemegyek megmosakodni.
A szállás címe:
Ez a sehol nem látható albergue létezik, egy Szociális központon belül van. Amikor odaértem, teljes csend volt a környéken, a kaputelefonba pedig senki nem szólt bele, hiába csengettem. Mentem egy kört az épület körül, de sehol senki, úgyhogy már indultam volna a helyi tűzoltókat megkérdezni vagy vadkempingezni, amikor gondoltam egyet és még egyszer becsengettem. Ekkor meglepetésemre egy hang szólt angolul, hogy egy pillanat!
Öt perccel később már egy apáca vezetett be a helyre, ami donativo és nagyon rendben van. Konyhája ugyan nincs, de a fürdő szép, a matracok pedig kényelmesek.
Rajtam kívül egy orosz meg egy angol nő van, az oroszt látásból már ismerem. Elszaladok gyorsan a boltba és hatalmas mákom van: a helyi Miniprecóban minden, amit veszek van kb. féláras akcióban. A gyümölcslé, joghurt, csoki és a mogyorókeverék, amit nap közben rágcsálok proteinbevitel miatt. Közeli lejáratúak, de hát nekem ez tökéletes, mert legkésőbb holnap megeszem.
Video:
Ez is érdekelhet:
Csatlakozz hozzám Facebookon, Instagramon és Youtube-on is!
Segíts, ha megteheted!
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
